Sejtettük, hogy a nosztalgia népszerűbb, mint valaha, de hogy a kosárlabda is, arra nem gondoltunk. A koronavírus-járvány alatt bemutatott sorozatok közül mégis egy kosaras dokumentumszéria lett az egyik legnépszerűbb, a Michael Jordan pályafutását áttekintő és csapatával, a Chicago Bullsszal lejátszott utolsó szezonjára koncentráló Last Dance (nyögvenyelős magyar címén: Michael Jordan - Az utolsó bajnokságig). Otthoni karanténjukban malmozva egy vagy inkább két teljes nemzedék tagjai eszméltek rá, hogy utoljára akkor éreztek igazi boldogságot, mikor jordanes, Scottie Pippen-es, Gary Payton-os kosaras kártyáikat cserélgették egymással az iskolai nagyszünetben.
Kapcsolódó
Még mindig döbbenetes látni, Michael Jordan hogyan szegte meg a fizika törvényeit
Miközben a világon mindenhol leálltak a profi sportok, a rajongók pedig ki vannak éhezve az új tartalomra, a Netflix ledobta a Jordan-bombát. A világ legjobb kosárlabdázója ismét megmenti a napot.
Az HBO új sorozata, az ugyancsak túlbonyolított című Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedése a Last Dance rajongói mellett most a szüleiket is megnyerné magának, sőt azokat a fiatalokat is, akiknek Magic Johnson és Michael Jordan egyformán a régmúlt része. Egykori hősök, akiknek az elszántsága és küzdésvágya, a fizika törvényeire rácáfoló tehetségük mindenféle előzetes tudás vagy egykori rajongás nélkül is megkapó.
A két sorozat hasonlósága azonban a témán kívül - mindkét esetben az észak-amerikai profi kosárlabdaliga, az NBA berkeiben járunk - véget is ér. Noha a Győzelmi sorozat is dokumentumkönyvön alapul, Jeff Pearlman Showtime című sporttörténeti munkáján, az HBO-változat fikciós történet, amely összevon, áthangol, esetenként meg is változtat bizonyos eseményeket a drámai építkezés érdekében. A tízrészes első évad - a folytatás elkészítéséről áprilisban döntöttek - a Los Angeles Lakers 1979/80-as szezonját mutatja be.
Rendkívül turbulens időszak ez a csapat életében. A veszteséges, eladósodott Lakerst röviddel a szezonrajt előtt veszi meg a vegyészből lett kaliforniai ingatlanmágnás, Dr. Jerry Buss. Ugyanekkor mond fel a csapatot évek óta több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel irányító edző, az egykori legendás Lakers-játékos, Jerry West. Harmadsorban 1979 nyarán érkezik meg a profi kosárlabdába az egyetemi bajnokság két legnagyobb sztárja, Earvin "Magic" Johnson és Larry Bird. Utóbbi játékjogával akkor már egy éve a Boston Celtics rendelkezik, Johnson leigazolása viszont Dr. Buss első csapatfőnöki tette.
A sorozat két főhőse Johnson és Buss, akik egyformán kívülállóként csöppennek bele az NBA-be, de egyiküknek sem száll inába a bátorsága.
Johnson tisztában van vele, hogy félelmetesen tehetséges, Buss pedig tudja, hogy újszerű üzleti szemlélete vérfrissítést hoz a csapatnak. Nagy ötlete, hogy a kosárlabda a szórakoztatásról szóljon, legyen látványos és fordulatos, feszüljenek egymásnak hősök és ellenségek, és a meccsek előtt lehetőleg alulöltözött nők táncoljanak diszkózenére.
Hogy minél tovább lehessen szórakoztatni az embereket, a bajnokságot illene megnyerni, de Buss számára ez, úgy tűnik, evidencia, miközben rajta kívül senki nem hiszi, hogy ebből a szezonból a Lakers kerülne ki győztesen.
Minden adott tehát ahhoz, hogy a Győzelmi sorozat is Buss elképzelései szerint alakuljon: drámai meccsek, szemmel követhetetlen sebességű labdapattogtatás, Space Jambe illő zsákolások. Az alkotók, Max Borenstein és Jim Hecht írók, illetve az első epizódokat rendező és a sorozat képi stílusát alapvetően formáló Adam McKay azonban más utat választottak. Bepillantunk ugyan kosármeccsekbe, de a cselekmény többnyire a pályán kívül játszódik. Ami a gyűrűk alatt történik, az a sorozat koncepciója szerint minden meglepetés és a sportolózsenik kiszámíthatatlan villanásai ellenére leginkább alaposan elpróbált koncertre hasonlít: megelőzi rengeteg tervezgetés, vita, alku és gyakorlás. A Győzelmi sorozat ezekre összpontosít.
Igazi ereje az üzleti machinációk és a döntéskényszerek ábrázolásában rejlik, meg olyan férfiak portréiban, akik felnőtt életük javát azzal töltik, hogy viszkispoharat szorongatva, átizzadt ingben menekülnek a kudarc elől.
Itt válik világossá, hogy a producerek miért Adam McKay-jel állapodtak meg a nyitóepizód rendezéséről 2015-ben, amikor már javában tervezték a sorozatot - az HBO egyébként 2019 telén, tehát néhány hónappal a netflixes Last Dance hatalmas sikere előtt indította el a gyártást. McKay 2000-es években forgatott vígjátékainak (A híres Ron Burgundy legendája, Taplógáz) hősei narcisztikus férfiak, akik nincsenek tudatában saját kisszerűségüknek. Ez teszi őket sikeressé és nevetségessé egyszerre. A 2010-es évek második felében aztán McKay eloldódott e pojácák egyéni történeteitől, és egyre inkább azokat a rendszereket kezdte el kritikusan ábrázolni, amelyek pont az ilyen figurákat emelik pajzsra, katasztrofális helyzeteket előidézve. A 2008-as gazdasági világválságról szóló A nagy dobás, a Dick Cheney-t főhősszerepbe helyező Alelnök, legújabban pedig a Ne nézz fel! egyaránt a kolosszális tévedések víg- és végjátékai, a 21. századi ember totális hülyeségéről szóló szatírák.
A Győzelmi sorozat nem tartozik ebbe a sorba, mert alapvetően mégiscsak a sikerről szól, ha nem is a különféle veszteségeket elszenvedő egyes emberek, de a rendszer - vagyis a Los Angeles Lakers bajnoki teljesítménye - szempontjából mindenképp. Sokat köszönhet ugyanakkor a sorozat McKay filmjei jellegzetes formavilágának, amelynek lényege, hogy a hosszú szekvenciákon, olykor teljes epizódokon keresztül párhuzamosan futtatott cselekményszálak között a legváratlanabb pillanatokban, akár mondat közben váltunk. Sőt, a keresztbevágott jelenet gyakran nem más, mint az imént látott rész kommentárja, a szereplők ironikus-mindentudó kibeszélése a nézők felé.
Mindez, kiegészülve az érthetőséget megnehezítő hangkulisszával - a hangsávon összekeveredő beszédhangokkal és zörejekkel -, valamint a tévéadások és amatőr felvételek vizuális karakterét is imitáló snittekkel, a kapkodás, a fésületlenség és a szereplőket fenyegető idegbaj képzeteit kelti.
Vagyis a Győzelmi sorozat éppen a formátlanságnak tűnő forma, az átgondolatlannak látszó, valójában alaposan végiggondolt szerkezet révén emelkedik ki az "igaz történeten alapuló" drámai sorozatok középmezőnyéből.
Értékét növeli, hogy elsőrangú színészgárda verődött össze: Busst John C. Reilly, Johnsont Quincy Isaiah alakítja megnyerően, míg a különféle státusú edzők szerepeiben Tracy Letts, Jason Clarke, Adrian Brody és Jason Segel adnak mesterkurzust abból, hogyan érdemes mániás, középkorú férfiakat megformálni. Ám a mai, lenyűgözően gazdag sorozatiparban a ragyogó színészi csapatmunka nem számít szenzációnak.
A Győzelmi sorozat a kosárlabda-rajongókon meg a hetvenes évek kaliforniai kulisszái iránt vonzódó - a Licorice Pizzát már feltehetőleg fejből tudó - nézőkön kívül elsősorban azoknak ajánlott, akik a folyton
ideg-összeroppanás szélén táncoló, teljesítménykényszeres emberekre kíváncsiak. Arra, milyen érzés lehet az ő valóságukban létezni, és a naponta átélt kudarcok mellett egy-egy futó, kegyelmi
pillanatra megízlelni a sikert.
Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedése (Winning Time: The Rise of the Lakers Dynasty), 2022, 10 epizód, HBO Max. 24.hu: 8/10.
