Olasz régészek egy 2 ezer éve, a Vezúv kitörésekor elhunyt katona maradványait azonosították - írja az MTI a BBC-re hivatkozva. A szakértők úgy vélik, hogy a férfi részt vett az idősebb Plinius által vezetett mentésben.
A csontvázat mintegy háromszáz további személy maradványaival együtt találtak meg az 1980-as években Herculaneumban. A kutatók korábban úgy gondolták, hogy az elhunty egy egyszerű katona volt, az új vizsgálatok alapján ugyanakkor arra jutottak, hogy a csontváz egy főtisztté, aki idősebb Plinius alatt szolgált.
Idősebb Plinius 79-ben, a Vezúv nevezetes kitörése idején a misenumi flotta parancsnokaként a bajba jutottak megsegítésére sietett. Stabiae településen mintegy 2 ezer ember életét mentették meg. A Vezúv kitörésekor Herculaneum és Pompeji is szinte teljesen elpusztult, a vulkáni anyagok az épületeket és az ott élőket is maga alá temették.
A férfi maradványait arccal a földre borulva találták meg a homokban Pompejitől északra. A 26-os számú maradványként emlegetett csontváz a kutatások szerint egy 40-45 éves, jó erőben lévő férfié volt, akit a kitörés ereje vágott a földhöz.
A közelében egy hajót is felfedeztek, a régészek pedig most azt gondolják, hogy a parton talált 300 további csontváz olyan emberektől maradt fenn, akik már közel álltak a megmeneküléshez.
A csontváz mellett találtak egy szerszámokat tartalmazó táskát is. Francesco Sirano, a herculaneumi régészeti lelőhely igazgatója elmondta: a 26-os számú csontváz mellett azonosított tárgyak arra utalnak, hogy a véltnél fontosabb személy volt. "Lehet, hogy annak a flottának a tisztje volt, amely részt vett az idősebb Plinius által indított mentőakcióban, hogy segítsen a Nápolyi-öböl ezen részén fekvő városok és villák lakóinak" - nyilatkozta Sirano. Tizenkét ezüst és két arany dénár érmét találtak nála, és ahogy Sirano rámutatott, ez az elit pretoriánus gárda tagjainak egyhavi fizetése volt.
A gazdagon díszített arany- és ezüstöv, illetve az elefántcsont markolatú kard is arra utal, hogy nem volt közönséges katona, a táskájában pedig olyan szerszámok voltak, amelyeket valószínűleg egy faber navalis, a gárda hajóépítő szakembere használhatott.
Idősebb Plinius, akinek Természettudomány című műve a korszak tudományos enciklopédiája volt, maga is a vulkánkitörésben vesztette életét. Haláláról unokaöccse, ifjabb Plinius számolt be Tacitusnak írott leveleiben. "A hamueső egyre forróbbá és sűrűbbé vált, ahogy a hajók közeledtek a partokhoz. Hamarosan habkődarabok és a tűztől elszenesedett, égett kövek követték. (A nagybátyám) egy pillanatig gondolkodott, hogy visszaforduljon-e, ahogy a kapitány tanácsolta, de inkább úgy döntött, hogy továbbmegy" - idézte fel ifjabb Plinius.
