Ha megkérdezünk valakit, vajon miként nézett ki Jézus Krisztus, bizonyára határozott válasza lesz, és egy jóképű, vékony testalkatú, magas, fehér bőrű, hosszú, világosbarna hajú, szakállas férfit ír le. A templomokban, a könyvekben, a filmekben és az interneten is leginkább ilyen ábrázolásokkal találkozhatunk, e megjelenítések hitelessége azonban erősen megkérdőjelezhető.
A probléma az, hogy Jézusról nem maradt fenn korabeli ábrázolás, és a Biblia is kevés leírást tartalmaz a külsejéről. "Erre megfordultam, hogy megnézzem, mely hang szól hozzám. Amint odafordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt pedig az Emberfiához hasonlót. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó nap" - olvasható A jelenések könyvében (1: 12-16.). A szöveg viszont nem sugallja, hogy a szellemi forma bármilyen módon hasonlított volna Jézus fizikai, földi alakjához.
A kereszténység kezdetén Jézus megjelenítése igen vitatott volt, ezért eleve kevés kép készült róla, ezek többsége ráadásul meg is semmisült. A Krisztus-ábrázolások egyik jól ismert, korai, 3. századi példája I. Szent Kallixtusz pápa sírjában látható, ez Jézust pásztorként illusztrálja.
A később népszerűvé váló szakállas megjelenítés csupán a 3-4. században kezdett el kialakulni.
Az idők során aztán az eltérő kultúrákban változatos képek jöttek létre, melyek gyakran az adott nép átlagos megjelenéséhez igazodtak.
Jézus külsejének rekonstruálása nem egyszerű feladat, hiszen a valós kinézetéről források nem árulkodnak, maradványait pedig nem azonosították. A szakértőknek ezért közvetett módszereket kell használniuk, ha Krisztus lehetséges megjelenését akarják feltárni.
Sötét bőrű, rövid hajú, izmos
Tudva, hogy Jézus korában Izrael területén milyen etnikumok éltek, a ma is népszerű nyugati ábrázolás nem tűnik túl életszerűnek. Amennyiben Krisztus valóban hófehér, sudár, világosabb hajú férfi lett volna, külseje szembetűnt volna kortársainak, így a Bibliában is több leírás lenne megjelenéséről.
A régió genetikai, régészeti, törvényszéki és egyéb adataiból nagy vonalakban következtetni lehet arra, hogy milyen is lehetett Jézus. A szakemberek úgy gondolják, Krisztus minden kétséget kizáróan galileai szemita volt, így a korszakból fennmaradt, az ehhez a csoporthoz köthető személyek maradványai segítséget jelentenek a kutatásokban.
Az adatokat felhasználva Richard Neave, a Manchesteri Egyetem nyugalmazott orvostudományi művésze elkészítette Jézus egyik lehetséges képmását - írja a Popular Mechanics. Modelljének rövid hajat választott, hiszen Szent Pál valószínűleg nem írta volna, hogy "ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik", amennyiben Krisztusnak hosszú haja lett volna (Pál első levele a korinthosziakhoz, 11:14.). A korabeli átlagot figyelembe véve Neave Jézus magasságát nagyjából 155 centiméterben, tömegét pedig mintegy 50 kilogrammban állapította meg. Mivel Krisztus hosszú időn át ácsként dolgozott, valószínűleg izmosabb volt, mint ahogy azt sokan elképzelik.
Joan Taylor, a King's College London judaizmus- és kereszténységkutatója hasonló megállapításokra jutott Jézus külsejéről szóló 2018-as könyvében - írja a Live Science.
A szakember forrásokat és régészeti bizonyítékokat vizsgálva magasabbra, nagyjából 170 centiméteresre becsülte Krisztust, mint írja, vélhetőleg barna szeme, fekete haja és sötét bőre volt.
Mivel a térség korabeli zsidói általában egymás között házasodtak, a populáció megjelenése többnyire egységes lehetett - ez megmagyarázza, hogy a Getszemáni-kertben miért nem ismerték fel a római katonák a mestert a tanítványok között. Taylor a periódusból fennmaradt szövegek alapján azt is megállapította, hogy az időszakban a szakáll ritka volt, feltételezhetően a tetvek miatt. A kutató úgy gondolja, hogy amennyiben Jézus jóképű lett volna, arról mindenképp megemlékeztek volna a Bibliában is, ahogy megtették Mózes és Dávid esetében.
