Utólag kiderült, hogy a 2022-es tényleges infláció magasabb volt az év közben becsültnél, de ez a pénz már elveszett a nyugdíjasok számára. Az átlagkeresetekhez képest is évről-évre nő a leszakadás.
Péntek este jelent meg a kormányrendelet a Magyar Közlönyben, amiből kiderül, hogy akiknek idén év végéig állapították meg az ellátását, azok 6 százalékos nyugdíjemelésre számíthatnak január elsejétől. Ez azt jelenti, hogy az átlagnyugdíj 230.528 Ft-ra emelkedik, míg a medián nyugdíj (amennyinél a nyugdíjasok fele kevesebbet, fele többet kap) eléri a 204.157 Ft-ot.
A nyugdíjakat a törvény szerint mindig január elsejétől emelik, az arra az évre becsült inflációs célnak megfelelő mértékben. Ha az infláció nagyobb lesz, akkor novemberben visszamenőleges korrekciót kell végrehajtani. Az elmúlt években rendszeresen szükség is volt erre, mert alulbecsülték a várható inflációt. Hogy jövőre kell-e ettől tartani, és mennyit érnek valójában a nyugdíjak, arról Farkas András nyugdíjszakértővel beszélgettünk.
– Mit jelent az, hogy az emelés csak a 2023 december 31-ig megállapított nyugdíjakra vonatkozik?
– A jogszabályi megfogalmazás most kivételesen egyértelmű. Tehát a nyugdíjemelés 2024. január 1-jétől annak jár, aki 2023. december 31-én már nyugdíjban részesült. Azok, akiknek 2024-ben állapítják majd a nyugdíjukát, csak 2025-től számíthatnak majd nyugdíjemelésre. Olyan szempontból jogos a kérdés, hogy a nagyon magas inflációs időszakokban, amilyen idén volt, meg tavaly, nagyon sok nyugdíjas nehezményezte, hogy
– Mekkora esély van arra, hogy jövőre valóban 6 százalék alatt marad az infláció, és nem lesz szükség utólagos nyugdíjkorrekcióra?
– Az elemzők egyetértenek abban, hogy 6% alatt lesz majd a tényleges infláció. Már legalábbis az infláció általános mértéke. De az a baj, hogy maradt rengeteg felfelé mutató kockázat is. Elég az orosz-ukrán háborút, az izraeli-hamász háborút említeni, vagy az Unióval fennálló feszültségeket. Ez mind-mind odacsaphat majd az inflációnak jövőre is. De egyelőre úgy néz ki, hogy az elemzői konszenzus az valahol 6 százalék alatti áll meg, 5 és 6 százalék között. Ami a nyugdíjasoknál probléma lehet, hogy ha emelik is a nyugdíjukat most 6%-kal, de menet közben a nyugdíjas infláció (tehát nem az általános infláció) mégis magasabb lenne, akkor jövő novemberben is kell majd egy kiegészítő korrekciós emelés. Akkor megint azt fogják mondani a nyugdíjasok, hogy
– Mi a helyzet a nyugdíjak reálértékével?
– A nyugdíjtörvényben nem vállal garanciát az állam arra, hogy reálértékben növelné a nyugdíjakat, csak arra, hogy a mindenkori inflációnak megfelelően emeli. Ez is sok sebből vérzik, hiszen látjuk, hogy a nyugdíjemelés mindig a becsült infláció alapján történik meg. Mint ahogy most, 2024 novemberében is a 2024-re becsült 6 százalékos infláció mértékében emelik. Ha esetleg szükség lenne majd egy utólagos korrekcióra, akkor az megint csak egy újabb becslés lenne. Ha az idén novemberi 3,1%-os korrekciót nézzük, az úgy jött ki, hogy a 2023. január-augusztus közöttre kimutatott infláció alapján a kormányzat megbecsülte, hogy egész évben mennyi lesz az általános, illetőleg a nyugdíjas infláció, és a nyugdíjas infláció 18,5%-ra jött ki, ehhez igazították a nyugdíjemelést. De ez még mindig nem a végleges szám, mert a 2023-ra vonatkozó végleges inflációs adatokat a KSH majd csak 2024 februárban közli.
Pedig abban szintén elemzői konszenzus van, hogy a nyugdíjas infláció éves mértéke 2023-ban valahol 19,1% körül lehet minimum. Ugyanez 2024-ben is lejátszódhat, csak remélhetőleg már nem ilyen magas számokkal.
– Hogyan alakult a nyugdíjak reálértéke az elmúlt két viharos esztendőben?
– A 2022-es emelés körülbelül fél százalékkal maradt el a tényleges nyugdíjas inflációtól. Az idei, 2023-as emelés pedig 1,2 százalékkal maradt el a 2022-es tényadatokhoz képest. Ha az elmúlt három évet nézzük, a 2021-es infláció tényleges mértékénél kicsit kisebb volt a 2022-es emelés, és a 2022-es tényleges inflációnál pedig 1,2%-kal volt kisebb a 2023-as emelés.
Ezt szokták nehezményezni a nyugdíjas szervezetek. Ezek picinek tűnő összegek, de például 2023-ban 1 százalékpont 55 milliárd forintot ért. Tehát ha ott beragad 1,2 százalék, akkor az már 60 milliárdos tétel, amit nem fizettek ki utólag.
– Tehát szép lassan azért morzsolódik le a nyugdíjak értéke.
– Nem is olyan lassan.
– A reálkeresetekhez képest ezek szerint nyílik az olló?
– Úgy lehet ezt közérthetően megfogalmazni, hogy a nyugdíjakat mindig csak az infláció mértékével emelik. Az infláció mértéke az eddig minden évben, még a horror infláció éveiben is alacsonyabb volt, mint amennyivel a nemzetgazdasági nettó átlagkereset nőtt. A nyugdíjaknak minden évben kicsit romlott a vásárlóértéke az aktív keresők kereseteihez képest, hiszen azok nagyobb mértékben, 10 százalékpont fölötti mértékben nőttek, míg a nyugdíjak jellemzően 3-5-6 százalékos mértékben nőttek, kivéve a tavalyi, tavalyelőtti vagy az idei, évet, de még akkor is gyorsabban nőttek a nettó átlagkeresetek Magyarországon, mint az infláció. Ennek az eredője az, hogy
Ezt egyrészt megpróbálta a kormányzat úgy orvosolni, hogy bevezette a 13. havi nyugdíjat. Ez ennek a csúszdának a meredekségén jelentősen enyhített, mert ha belegondolunk, akkor egy havi plusz nyugdíjas jövedelem annyi, mintha egy 8,3%-os nyugdíjemelést kapnának a 12 hónapban. Tehát ez javított a helyzeten, de nem tudta megfordítani a folyamatot, mert a korábban megállapított nyugdíjak értéke évtizedek óta folyamatosan csökken az új nyugdíjak értékéhez képest, és mindegyiknek az értéke folyamatosan csökken az átlagkeresetekhez képest.
– Ki lehet kecmeregni ebből a rossz rendszerből?
– Feltétlenül szükség lenne már a nyugdíjemelési eljárás reformjára, amire nem tudom, milyen esély lesz majd a 2025-re vállalt nyugdíjreform kapcsán. Azt sem tudjuk, hogy bekövetkezik-e, mert már hallani olyan megnyilatkozásokat is, hogy lesz egy nemzetközi tanulmány, amit megrendelt a kormányzat a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról, de már előre azt sugallják nekünk, hogy a nyugdíjrendszer az fenntartható, és legalább 10 évig nem kell hozzányúlni, mindenki maradjon csendben.
– Mikor volt egymáshoz a legközelebb a nyugdíjak és a kereseteknek a vásárlóértéke, és most körülbelül hogy áll ez százalékban?
– Ha a 12 havi keresetet viszonyítjuk a 12 havi nyugdíjhoz, akkor az átlagkereset 51%-a most egy átlagnyugdíj. Ha figyelembe vesszük a 13. havi nyugdíjat is, akkor ez fölmehet 60 százalékos mértékre. Így is eléggé alacsony. Ha a fejlett nyugdíjrendszerek átlagát nézem, akkor
Nálunk messze vagyunk ettől a helyzettől. Amikor közel volt a 70 százalékhoz a magyar nyugdíj, akkor viszont nagyon szegény volt az ország, tehát amikor kevés az átlagkereset, akkor a kicsi nyugdíj is lehet akár magasabb százalékos arányú is.
– Mikor volt ez?
– 2005 és 2010 között, de akkor nagyon pocsékok voltak a keresetek, talán emlékszik rá, akkor nagyon rossz állapotban volt a gazdaság.
– Európai kitekintésben ez az 51% ez mennyire tolerálható?
– Nagyon félrehordanak ezek az összehasonlítások, mert mindenhol a saját átlagkeresetekhez képest mérik ezeket, és az összehasonlításhoz mindent át kell számolni vásárlóerő-paritásos alapon valamilyen közös devizára. Ha megnézzük ezeket a kimutatásokat, az Unió közli ezeket, az Eurostatnál meg lehet nézni, de rossz kedvünk lesz tőle, mert általában az utolsó öt hely valamelyikén tanyázunk.
– Hol van a legjobb arány?
– Luxemburgban, Dániában, Hollandiában. A fejlett nyugdíjrendszerek három pillérre épülnek. Az állami nyugdíjrendszerre, a foglalkoztatói pillérre, meg a magánpillérre. Magyarországon nincs foglalkoztatói pillér, ezért mindent az állami nyugdíjrendszernek kellene biztosítani a nyugdíjasok számára, mert az öngondoskodási pillérünk is eléggé gyenge még. Ha megnézzük Luxemburgot, Dániát, meg Hollandiát, amelyek a legmagasabb nyugdíjakat adják, ott az jön ki, hogy az állami nyugdíj mellett a nyugdíjak oroszlánrészét a foglalkoztatói pillér teszi ki. Ez egy olyan munkanyugdíjrendszer, amit a munkáltató, az állam, meg a dolgozó együttesen tölt 20-30-40 évig.
Nálunk eleve csak két pillér van, és a kettő pillérből az öngondoskodás még messze gyengébb, mint bármelyik nyugati államban.
– A magánnyugdíjpénztárak államosítása sem segítette az öngondoskodás kialakulását.
– A magánnyugdíjpénztár az nem az öngondoskodási pillér része volt, hanem ugyanúgy az állami nyugdíjrendszer része, mint a társadalombiztosítási nyugellátás. Ott a kötelező járulékfizetés lett kétfelé vezetve, a kisebbik rész finanszírozta a nagy kasszán belül a többiek nyugdíját, a nagyobbik járulék ment a magánnyugdíjpénztárba, és amikor visszaállamosították a magánnyugdíjpénztárakat, akkor a járulék újra egységes lett, és csak az állami nyugdíjrendszer finanszírozására szolgál. Abban teljesen igaza van, hogy
mert a bizalmat rendkívüli mértékben rombolta.
