Ángyán József elkészült Heves megye állami földárverési adatainak elemzésével, és ezzel már a teljes elárverezett terület mintegy 92%-át feldolgozta. Az általa megvizsgált 15. megye is azt igazolta, az állami földprivatizáció valójában intézményesített földrablás. Az Orbán-kormány egykori agrárállamtitkára, az MTA doktora ezúttal 110 oldalas jelentést készített.
Újabb elemzése is azt igazolja, hogy a "Földet a gazdáknak!" nevű programmal, illetve az Orbán-kormány sikerpropagandájával ellentétben Heves megyében sem sikerült megteremteni a "földbékét".
A meghirdetett 6971 hektárból 4502 hektárt árvereztek el. A föld 167 nyerteshez került, a terület több mint felét nem a kormányzati propagandában szereplő "kis/közepes családi gazdaságok", hanem kilenc nagy érdekeltség szerezte meg. Az "alsóházi" - 20 hektár alatti területet szerző - 96 érdekeltségnek (a nyertesek csaknem 70 százaléka) csak a területek kevesebb mint egyötöde jutott.
Bár a kormányzati propaganda szerint "a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli", Heves megye adatai is azt az általános tendenciát erősítik, hogy a helybeli gazdálkodók elől a földek jelentős részét - e megye esetében közel 80%-át - más településen élő, tőkeerős árverezők szerzik meg.
A professzor szerint a helyzeten még az is ront, hogy az úgynevezett "helybeliek" között is vannak olyanok, akik - a földforgalmi törvény abszurd szabályozása miatt, lakhelyüktől és foglalkozásuktól függetlenül - cégük székhelye jogán válhattak "szerzőképes helyi földművessé", noha helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik.
Az adatok arra engednek következtetni, hogy az árverésre bocsátott területek kiválasztásában a bérlőnek a kormányzó "elithez" való viszonya - mint a feudális jellegű rendszerekben általánosan, Hevesben is - döntő szerepet játszhatott.
A "baráti" cégek és/vagy magánszemélyek bérelt területeiből - vélhetően nem ritkán a bérlőkkel egyeztetve - jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre azután részben vagy egészben maguk a bérlők tettek nyertes árajánlatot. A kormányzati állításokkal ellentétben nem volt valódi piaci verseny, a 4500 hektár csaknem 85%-a licitálás nélkül, kikiáltási áron kelt el, valódi árverseny - ahol a nyertes árajánlat több mint 50%-kal meghaladta a kikiáltási árat - a területek alig 3%-ának árverésén volt.
A látszólagos érdektelenség vélhetően annak tulajdonítható, hogy a területek több mint felét nagy birtoktestek formájában hirdették meg, azokat a valóban gazdálkodó családok nem tudták, de nem is merték megvenni a
politika-közeli, egymás közt a földeket vélhetően gyakorta előre leosztó, egymásra így nem is licitáló »nagyurak« ellenében.
Hevesben is a politika-közeli (Fidesz/kormány/Magosz) rokoni, baráti, nagyvállalkozói érdekkörök jutottak jelentős állami földekhez. A spekuláns tőkének a föld kiváló befektetési lehetőséget kínál, hiszen a földpiac várható liberalizációja után az európai mércével potom pénzért megszerzett állami földek jóval többet érnek majd.
A nyertes "földművesek" tevékenységi köre is igen távol esik a mezőgazdaságtól. Van köztük milliárdos nagyvállalkozó, jogász, bankár, szállodatulajdonos, építőanyag-gyártó/-forgalmazó, közúti áruszállító, nemzetközi szállítmányozó, fitnesz/testépítő gépeket, berendezéseket gyártó, bányamérnök, fitneszedző és művésztanár, de polgármester, alpolgármester és önkormányzati képviselő is.
Ángyán József elkezdte Nógrád megye adatainak feldolgozását, tervei szerint az országos összegző földügyi tanulmány 2022-ben készülhet el, az alapján talán egy földügyi könyv is születhet.
xxxxx
