A Huffington Post párkapcsolati szakértői szerint szerelmi kudarcainkért elsősorban mi magunk vagyunk a felelősök. „Ha hiszel azoknak a hazugságoknak, amiket bebeszélsz magadnak, mint például „senki nem fog soha szeretni”, vagy „nem vagyok elég szép”, csak saját bizonytalanságodat erősíted, és előre elkönyveled a csődöt” – mondja R. Scott Gornto pszichológus.
Pszichológusok hét okra hívják fel a figyelmet, amelyek miatt következetesen rosszul választunk.
1.
Hamis képet mutatunk megunkról leendő partnerünknek, nemcsak virtuálisan, hanem gyakran a valóságban is. Éppen ezért próbáljuk hűek maradni önmagunkhoz, ne tegyünk úgy, mintha valaki más lennénk, és így elkerülhetünk kellemetlen helyzeteket – tanácsolja Aaron Anderson, denveri párterapeuta. Ha ugyanis másnak mutatkoznunk, könnyen számunkra nem megfelelő személyekkel jöhetünk össze. Ne arra törekedjünk, hogy beolvadjunk egy csoportba, hanem előbb fedezzük fel saját személyiségünket, és ennek alapján keressük a hozzánk hasonlókat, akik valóban tetszenek.
2.
Ne idealizáljuk a másikat, még mielőtt találkozunk vele. Ha valaki gyógyíthatatlan romantikus, minél előbb tervezze meg az első randevút, mielőtt még túlságosan enged a fantáziájának, amely néhány részlet – például egy randivonalon közzétett fotó - alapján indul be. (Ez a Tinder felhasználóinak 75%-ánál tapasztalható). Ha túlságosan szabad utat engedünk képzeletünknek, kegyetlen csalódásban lehet részünk, amikor rájövünk, hogy milyen is valójában kiválasztottunk – vélekedik R.Scott Gornto pszichológus.
3.
Aki azt ismételgeti, hogy meg sem érdemli, hogy szeressék, az úgy is fog járni. Gornto szerint elsőrendű fontosságú, hogy pozitívan szemléljük magunkat, ha meg akarjuk találni a hozzánk illő partnert. Mindenekelőtt el kell fogadnunk magunkat, meglátni saját értékeinket, és elhallgattatni bennünket azt a kis hangot, amely a negatív gondolatokat sugallja.
4.
Természetes, hogy párkeresésünkben magasra tesszük a mércét, de ez nem azt jelenti, hogy állandóan a tökéletes partnert kell keresni, mert aki erre teszi fel az életét, az hosszabb szingli-létre készülhet fel, amely tele van csalódásokkal – figyelmeztet Jennifer Behnker, floridai pszichológus.
5.
Azt sem árt tudni, hogy életünk egy bizonyos szakaszában készen állunk egy igazi szerelmi viszonyra, nem kell-e magunkban néhány problémát tisztázni. Aaron Anderson szerint ilyen lehet, hogy elveszettnek érezzük magunkat, ha nem tartjuk folyamatosan a kapcsolatot partnerünkkel, vagy ha nem vagyunk képesek ex-szünk felé végleg felégetni a hidakat. De lehet, hogy a szüleinktől örökölt rossz beidegződéseket visszük tovább. Tehát szükség van komoly önvizsgálatra, mielőtt belevágunk egy komolynak gondolt kapcsolatba.
6.
Ha nem vonjuk le a korábbi kapcsolatok tanulságait, és nem vizsgáljuk meg a korábban bevonzottak személyiségét, arra ítéltetünk, hogy továbbra is ugyanazokat a hibákat kövessük el – mondja Jennifer Behnker – Ha valakinek például volt tartósan egy zárkózott, nem túl figyelmes partnere, tudatosan, vagy tudat alatt ugyanilyen típust keres legközelebb is. Éppen ezért be kell azonosítanunk a bennünket vonzó típust, és készüljünk fel arra, hogy nem lehet „megjavítani”, pláne nem megváltoztatni valakit. „Ha partnerünket ápolni való sebzett kismadárnak tekintjük, abból katasztrófa lesz. Ez nemcsak azt jelzi párunknak, hogy nem elég jó nekünk, hanem ezzel egy szülő-gyermek séma alakul ki, nem pedig egy egyenlő felek közötti kapcsolat.”
7.
Nem olyan párt kell kell keresni, akire szükségünk van, hanem olyant, akire vágyunk. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy miért akarunk párkapcsolatban élni. Ne azt várjuk el partnerünktől, hogy kielégítse szeretetéhségünket, hanem olyant, aki csatlakozik hozzánk az élet útján a maga egyedi pluszával – int Anderson – ha ezt megértjük, csodálatos emberek vehetnek minket körül, és ha egy kis szerencsénk van, hamarosan egy a maga nemében egyedülálló kapcsolatban lesz részünk.”
