A gyermekvédelmi szakember szerint Novák Katalin kegyelmi döntése azt jelenti, hogy az államfő nem tekinti gyermekvédelmi szempontból veszélyesnek a volt bicskei igazgatóhelyettest, aki megpróbált eltussolni egy pedofil bűncselekményt.
A bicskei gyermekotthon egykori igazgatója legalább tíz kiskorú fiút zaklatott szexuálisan 2004 és 2016 között. Helyettese tudott a bűncselekményekről, de nem tett semmit, sőt arra kényszerített egy áldozatot, hogy vonja vissza a vallomását, egy másikat pedig 5 ezer forinttal próbált rávenni ugyanerre. Elítélték, mégis kegyelmet kapott Novák Katalin köztársasági elnöktől, a kormány volt családügyi miniszterétől. A döntést Varga Judit akkori igazságügyi miniszter is ellenjegyezte.
Az elítélt igazgatóhelyettes ezután bármikor foglalkozhat újra gyerekekkel, hiszen kaphat erkölcsi bizonyítványt. Ami külön pikánssá tesz a helyzetet, hogy a szabályok szerint egy pedagógusnak nem is „sima” erkölcsi bizonyítványt kell kapnia, hanem speciálisan olyan okmányt, mely arról tanúskodik, hogy semmilyen gyermekbántalmazási ügyben nem volt elmarasztalva. És az elnöki kegyelem után ez is kiadható.
Novák Katalin döntése nagy felháborodást keltett, nemcsak szakmai körökben. Herczog Mária szociológus évtizedek óta foglalkozik a gyermekvédelemmel. Vele beszélgettünk a következményekről.
– Hogyan lesz itt Európa legszigorúbb gyermekvédelme ezek után?
– Sehogy. Itt van még két további probléma a már sokunk által elmondottak mellett. Az egyik, hogy a Magyar Nemzet, ha jól olvasom, még azt is felvetette, hogy ez egy koncepciós per volt, és megkérdőjelezi az első, a másodfokú bíróság és a Kúria döntését is, amely helybenhagyta az ítéletet, tehát az igazságszolgáltatás működését kérdőjelezik meg. Ez finoman szólva is érdekes további kérdéseket vet fel.
Én magában ezt is egy nagyon drámai dolognak tartom. A másik pedig, hogy arra hivatkozik többek között a Magyar Nemzet is, ami gondolom, kormányzati üzenet, hogy az illető nagyszerű pedagógus és síedző, aki a gyerekeket sportversenyekre és Felcsútra vitte, és mindenhova, ahova kellett, mintha az egyik dolog kioltaná a másikat, és ezáltal elfogadható lenne, hogy valaki gyerekeket pénzzel és rábír a vallomásuk visszavonására. Arról nem beszélve, hogy azt is emlegetik, hogy egyedül van a felesége, meg a 85 éves édesanyja Erdélyben.
Ezen túlmenően is, amit minden szakember említ, és ezt rettenetesen fontos hangsúlyozni, hogy nagyon sok év alatt sikerült elérni, hogy a magyar büntetőjog azokban az esetekben, amikor a gyerekek elleni erőszak bármilyen formája fordul elő, eltiltsa az érintettet a büntetés letöltését követően is a gyerekek közelében tartózkodástól, illetve a velük való munkától. Viszont ebben az esetben a köztársasági elnök mentesítette az elítéltet a büntetett előélet, a közügyektől való eltiltás hatálya és foglalkoztatási tilalma alól is, tehát ez azt jelenti, hogy ő a kegyelem megadása óta már dolgozhatott újra gyerekekkel, minden következmény nélkül, és kaphat erkölcsi bizonyítványt, választható és választó. Ez ugyancsak nagyon súlyos kérdéseket vet föl. Ez azt jelenti, hogy ez a kegyelem tulajdonképpen megkérdőjelezi az ítélet hitelességét, illetve a történteket, és nem tekinti gyermekvédelmi szempontból veszélyesnek őt, a bizonyítékok és az ítélet ellenére sem.
– Nem úgy kell-e működnie a gyermekvédő államnak, hogy egy ilyen eset után a törvényhozók megnézik, hogy hol szükséges módosítani, vagy hol lehet olyan újabb mechanizmusokat kialakítani, hogy ilyen eset ne történjen meg?
– Így van.
– Történt ilyen?
– Ez nem történt meg ebben az esetben sem, ahogyan a hasonló esetekben sem. A hazai gyerekekkel foglalkozó szakemberek nagyon jelentős erőfeszítéseket tettek az elmúlt 30 évben annak érdekében, hogy olyan képzések, továbbképzések, módszertani anyagok, kutatások szülessenek, amelyek a megelőzést, a felismerést és a segítségnyújtást támogatják bármiféle bántalmazás esetén. Általában a szexuális bántalmazás az, ami a leginkább kiveri a biztosítékot, miközben a fizikai és a lelki bántalmazás is ugyanolyan ártalmas, bár ezt a közvélemény kevésbé értékeli súlyosan, vagy sokan nem tekintik bántalmazásnak. A bántalmazás minden formáját tiltja a törvény és számtalan szakmai szabály a családban és az intézményekben is, mindenféle ellátás során. Ebben az esetben azon túl, hogy az érintett gyerekek súlyos szexuális visszaélések áldozatai voltak,
A kegyelmi döntés megerősíti, hogy az eddigi erőfeszítések ezen a téren nagyon szerény sikerrel jártak. A korábban működött szakminisztériumnak is többféle módszertani anyaga jelent meg a bántalmazás megelőzéséről és kezeléséről, a jelenlegi kormányzat regnálása óta is. Ezek az anyagok gyakran nem érik el azokat a szakembereket, akiket kellene, illetve nem épülnek be a szemléletbe, gyakorlatba. Sokszor megtörténnek ezek az esetek, többnyire rejtve és következmények nélkül maradnak, vagy amit ebben az esetben láttuk, nem tűnnek olyan nagyon súlyos problémának a gyerekekkel foglakozó szakemberek számára. Bicskén sokan tudtak arról, hogy mi történt, volt, aki emiatt hagyta ott a munkát, mert nem tudott fellépni a visszaélések ellen, noha megpróbálták évekkel korábban, de a gyerekek vallomásait akkor is visszavonatták.
– Hogyan lehet egy ilyen intézménybe belelátni? Hogyan lehet a gyermekekkel tudatosítani, hogy milyen jogaik vannak? Hogyan lehet ebből intézményesített gyakorlatot csinálni, rendszeresen monitorozni az intézményeket, hogy ilyen esetek ne történhessenek meg?
– Elméletileg ez most is megtörténik, hiszen minden gyereknek van gyámja, aki független az intézménytől, és feladata a gyermekek védelmét ellátni, másrészt pedig évtizedek óta törekvés, hogy gyermekotthonok ne működjenek, a gyerekek közösségben, családokban és rövid, átmeneti időre, kislétszámú lakóotthonokban kerüljenek elhelyezésre. Az a cél, hogy átlátható, családias legyen a működés, mert a nagy intézmények olyanok, mint egy fekete doboz, és nem tudják a gyerekek egyéni fejlődési, érzelmi kötődési szükségleteit kielégíteni. Másrészt, elemi szükség lett volna, hogy
És természetesen minden gyermekeket ellátó, gondozó, oktató intézményben kellene, hogy legyen olyan gyermekvédelmi, a gyermekek biztonságát szolgáló szabályzat, és ehhez kapcsolódó oktatás, amely minden gyereknek felhívja a figyelmét arra, hogy ha bármiféle panasza van, bármi olyasmi történik, ami az ő jogait sérti, akkor hová fordulhat bizalommal, anélkül, hogy ebből valami retorzió következne. A felnőtteknek is ismerniük kell ezt a szabályzatot, és kijelölni azokat, akik segítik a gyerekeket a panasztételben is. Ez a nemzetközi gyakorlatban abszolút elvárás, enélkül nem működhet semmiféle intézmény.
– De ilyesmi nem működött.
– Nyilvánvalóan nem működött. Én nem láttam a peranyagot, de nyilván nagyon fontos volna annak is utánanézni, hogy vajon volt-e ilyen jelzés a gyámok és hatóságok felé, de azt tudom, hogy
A média feladata is volna azt megvizsgálni most, hogy minden gyerekintézményben, elsősorban Bicskén és más ismertté vált intézményekben azóta történtek-e lépések a gyerekek felvilágosítása, az ott dolgozók továbbképzése, a jelzőendszer kiépítése érdekében.
– Van törvény arra, hogy a gyermekekkel ismertetni kell a jogaikat? Van-e törvény arra, hogy érzékenyítő tréningeken a kell a gyerekeknek részt kell venni, hogy megtanuljanak nemet mondani? Ezeket előírja törvény?
– A jogaikra vonatkozóan van, hiszen az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye a magyar belső jog része, ez kötelezettséget jelent, és a magyar kormány ötévenként jelentést készít az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának arról, hogyan érvényesíti a gyereket jogait. Többek között arról, hogy tájékoztatja őket és a felnőtteket a gyerekek jogairól. Sajnos a Bizottságnak legutóbb is azt kellett megfogalmaznia, hogy
A Gyermekjogi Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy a szexualitással, a reproduktív egészséggel kapcsolatos felvilágosítást, illetve ismereteket át kellene adni, mert ezek abszolút hiányosak, illetve nagyon gyengék, esetlegesek sok évtizede hazánkban. A „gyermekvédelminek” nevezett, de attól nagyon távol lévő kormányzati jogszabály, amely nem engedi be a civileket az iskolákba, illetve tiltja a szexuális felvilágosítást, éppen ellenkező irányba tart, mert nemhogy a gyerekek nem kapnak felvilágosítást és segítséget, hanem éppen ennek a tiltása történik most.
– Ezek szerint a gyerekek nagyobb veszélyben vannak ezen a téren, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?
– Igen, ezt nyugodtan mondhatjuk. Az UNICEF készített egy felmérést arról, hogy azt követően, hogy a kormányzat ezt a tiltást bevezette,
Ugyanakkor a gyerekek védelme érdekében ez fontos lenne. Ennek ellenére sem nem történik ez meg.
– Visszatérve a kegyelemre. Ha jól tudom, ez az eljárás egy előterjesztéssel indul, amit az igazságügyminiszter nyújt be a köztársasági elnöknek. Tehát nem arról van szó, hogy van egyetlen egy ember szubjektív döntése ez a kegyelem, hanem ez intézmények során ment keresztül.
– A jogalkalmazók egész sora gondolkozik így ezek szerint, ami nagyon súlyos gyermekbántalmazás önmagában, ezt rendszerbántalmazásnak nevezzük, ráadásul
és nagyon büszke arra, hogy e téren milyen jelentős tevékenységet fejtett ki.
– Ez annyit jelent, hogy azért még maga a Novák Katalin nemet mondhatott volna, hiába terjesztik neki elő a kegyelmi határozatot.
– Bizonyosan, de nem ez az első eset, hogy általános felháborodást vált ki ezzel. Nagy szükség lenne a társadalmi vitára, és arra, hogy a döntéshozók, politikusok szóba álljanak a különböző szakmák képviselőivel, szakmai szervezetekkel, hogy a gyerekek tényleges védelme megvalósítható legyen.
