Nagyjából 120 millió évvel ezelőtt nagy mennyiségű olvadt kőzetanyag indult meg a felszín felé, a folyamat nyomai pedig ma is észlelhetőek Új-Zéland környékén. Egy közelmúltban megjelent tanulmányban a szerzők erről az eseményről tárnak fel új részleteket - írja a Live Science.
A szakértők azt vizsgálták, hogy miként terjednek a szeizmikus hullámok a földköpenyben. A csapat a Hikurangi-fennsíkra koncentrált, a háromszög alakú vulkanikus terület Új-Zéland közelében, a Csendes-óceán alatt található 3200 méteres mélységben. A kutatók arra jutottak, hogy a hullámok hasonlóan terjednek a régióban, mint két közeli vulkáni fennsíkban. Tim Stern, a Wellingtoni Victoria Egyetem munkatársa és kollégái úgy vélik, hogy mindhárom régió egykor ugyanazon hatalmas fennsík része volt.
A mintegy 120 millió évvel ezelőtti esemény volt a földtörténet legnagyobb vulkáni kiáramlása.
Simon Lamb, a csapat tagja szerint a folyamat jelentős hatást gyakorolhatott bolygónkra, és az éghajlatot is befolyásolhatta, és tömegkihalást idézhetett elő.
A hasonló formációk, az úgynevezett köpenydiapírek akkor alakulnak ki, amikor a forró kőzet leválik a külső mag és a köpeny határáról, és megindul felfelé. Bár az anyag jelentős része elakad a köpenyben, egy része feljebb áramlik, megolvad, és a felszínre tör. A szakértők azt feltételezik, hogy a köpenydiapírek komoly szerepet játszanak a bolygó nagy vulkanikus régióinak tevékenységében.
Sternék szerint a Csendes-óceán déli részén 120 millió éve kialakult köpenydiapír a legnagyobb ilyen formáció lehet. Az esemény által hátrahagyott Hikurangi-fennsík önmagában 400 ezer négyzetkilométeres, de a kutatók azt feltételezték, hogy az egykori megaplatóhoz tartozott az Ontong-Jáva- és a Manihiki-fennsík is.
A szakértők elképzelésüket a szeizmikus hullámok terjedésének vizsgálatával igazolták. A csapat irányított robbantások és földrengések során kialakult hullámokat tanulmányozott. Mivel a hullámok a három térségben hasonlóan terjedtek, feltételezhető, hogy az egyes fennsíkok ugyanolyan kőzetekből épülnek fel, és együtt keletkeztek. Sternék a vizsgálat során az ősi szuperkiáramlás nyomait is ki tudták mutatni, és arra jutottak, hogy az Ontong-Jáva-Manihiki-Hikurangi-megafennsík egykor a bolygó felületének 1 százalékát fedhette le.
A kutatók a friss eredmények alapján úgy vélik, hogy a három vulkáni fennsík egyetlen ősi plató maradványa, melyet a földtörténet legnagyobb vulkáni feláramlása alakított ki. A hatalmas fennsíkot utóbb a lemeztektonika törte szét.
