Tokió Kabuchiko városrészében - ez tulajdonképpen a vöröslámpás negyed - vannak azok a bárok, ahol a modern világ gésái dolgoznak. Ma már "host"-nak, azaz vendéglátónak hívják őket, de a feladatuk ugyanaz: lenyűgöző külsővel, ősi csábítási rituálékkal szórakoztatják a vendégeket, és veszik rá őket arra, hogy minél több italt fogyasszanak.
Itt él Roland, Japán egyik férfi "gésacsászára", aki 26 éves korára valóságos nemzeti kincs.
18 évesen még egyetemre járt, ám egy hét után otthagyta. Azt mondja, nem neki való a 8-5-ig munka, többre vágyott. Huszonévesen szerződött le az egyik legfelkapottabb gésabárba, majd egy év után megnyitotta saját bárját. Elképesztő tehetségnek tartják, volt olyan születésnapi buli, ahol három óra alatt 25 millió forintnak megfelelő összegért "itatta" drága italokkal a kizárólag az ő kedvéért betért hölgyeket.
Roland érdekes szépségideál: míg haja platinaszőke, arcát pedig milliós plasztikai műtétekkel egészen nőiesre szabatta, teste férfiasan kidolgozott. A japán nők megőrülnek érte, van saját tévéshow-ja, és állítólag a csábítás nagymestere. Egy fél órát is elég vele tölteni, hogy az adott hölgy a mennyországban érezze magát, úgy, hogy Roland egy korty alkoholt sem iszik, és a dologban (állítása szerint) nincs szex.
A gésacsászár rengeteg pénzt költ kozmetikumokra és luxusautókra, de évek óta szállodában él - nem mintha nem lenne pénze saját házra, de azt mondja, így kényelmesebb. Önbizalmát jól érzékelteti kedvenc mondása: "Kétféle férfi van a világon: én, és a többiek."
