Szakemberek ezrei kockáztatják életüket, hogy Ukrajnában újra és újra helyreállítsák az áram- és vízszolgáltatást. Putyin abban bízik, a hideg telet fegyverként használhatja az ország térdre kényszerítéséhez.
13 perc. Mindössze ennyi idejük van az ukrán munkásoknak, hogy felszálljanak a folyamatosan készenlétben álló buszokra, és elhagyják az erőművek és alállomások területét, mielőtt becsapódik egy orosz rakéta. Ha szerencséjük van, egy biztonságos külső bunkerben vészelhetik át a légicsapást.
A rakéták ilyenkor olyan erővel csapódnak be, hogy még kilométerekkel arrébb is betörnek az ablakok. A New York Times-nak az egyik helyszínen megmutatták egy transzformátor-állomás romjait. A 200 tonnás szerkezet a tudósító szerint olyan volt, mintha egy hatalmas fémszörnyetegnek felhasították volna a hasát. A nagyfeszültségű villamosenergiát alacsonyabb teljesítményűvé alakító monstrumban füstölögtek az összeégett kábelek, amelyekre ráolvadt a fém.
Bár a keddi rakétatámadás kapcsán a legtöbb hír a két lengyel áldozatról szólt, akik valószínűleg egy eltévedt ukrán légvédelmi rakéta miatt haltak meg, legalább ekkora jelentősége van annak is, hogy Oroszország az eddigi legnagyobb csapást mérte az ukrán energetikai infrastruktúrára. Egy időre 10 millió ember maradt áram nélkül.
- fogalmazott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök.
Mára egyértelművé vált, hogy Putyin a hideg ukrán telet akarja fegyverként felhasználni, civilek millóit fosztva meg az áramellátástól, a fűtéstől és a tiszta víztől. A célja valószínűleg az, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse az ukrán kormányt. Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője legalábbis legutóbb azt mondta, az, hogy nincs áram, víz vagy fűtés, a kijevi kormány hibája, amely nem hajlandó tárgyalni a békéről.
Kedden az oroszok közel100 rakétát lőttek ki, és 15 energetikai létesítményt talált el, van köztük olyan, amelyet immár ötödik vagy hatodik alkalommal. Ez a csapás volt a legnagyobb az invázió február 24-i kezdete óta. Ukrajna kritikus energiainfrastruktúrájának mintegy 40 százalékát megrongálták vagy megsemmisítették.
Mindez sok jogi szakértő szerint háborús bűn. Az energetikai rendszerek megrongálása ugyanis veszélybe sodorja a vízellátó rendszereket is, amit a genfi egyezmény kifejezetten tilt. A modern vízrendszerek működtetése rengeteg energiát igényel, miközben az energiarendszerekhez is sok víz kell. Áram nélkül a csapok kiszáradnak, a víztisztítás megbízhatatlanná válik, és a szennyvizet vagy nem gyűjtik össze, vagy kezeletlenül kell elhelyezni a folyókban és tavakban, ami miatt kolerajárvány törhet ki, vagy más ökológiai katasztrófa következhet be.
Az energetikai infrastruktúra elleni támadások más veszélyekkel is járnak. A legutóbbi rakétacsapások veszélyeztették két atomerőmű csatlakoztatását is Ukrajna nemzeti hálózatához, és arra kényszerítették a nukleáris üzemeltetőket, hogy drámai mértékben csökkentsék az általuk termelt energia mennyiségét.
A nemzeti energiaszolgáltató most elsöprő, de ellenőrzött áramszüneteket vezetett be, amelyek az ország minden régiójára kiterjednek, és milliók maradnak áram nélkül napi 6-12 órára. Az ellenőrzött áramszünetek hossza minden egyes támadás után megnőtt, de ezek teszik lehetővé a mérnökök számára, hogy fenntartsák a hálózat stabilizálását. Egyúttal védőfalakat húznak a még épségben lévő erőművek köré. Bár nagy erőkkel dolgoznak a hálózat helyreállításán, de nem könnyű hozzájutniuk az ehhez szükséges több százmillió dollár értékű felszereléshez.
Az ukránok helyzetét az is nehezíti, hogy az oroszok kiválóan ismerik az ukrán rendszert, hiszen az energiahálózat jó része még a Szovjetunió idején épült. Így pontos információik vannak arról, hová érdemes a rakétacsapásokat célozni. Így hiába javul folyamatosan az ukrán légvédelem, hiába lőttek le például legutóbb a 96 rakétából 74-et, a maradék is hatalmas károkat okozott.
Bár korábban Kijev teljes kiürítése is felmerült, Zelenszkij ezt ellenzi. Úgy fogalmazott, mit tesznek majd, ha a rakétacsapások az egész országot elérik? Hová evakuáljanak? Lengyelországba, Szlovákiába, Romániába? És ha ezt megteszik, mi a garancia arra, hogy az oroszok nem rohanják le az elhagyatott városokat?
A teljes evakuálás helyett 1000 melegedő hely építésébe fogtak az ukrán fővárosban, amelyek szükség esetén bunkerekké is válhatnak. A melegedőhelyek többségét iskolákban hozzák létre, de a hatóságok kérik, hogy ezek pontos helyét ne hozzák nyilvánosságra, hogy ne válhassanak könnyű célpontokká.
Ukrajna nyugati szövetségesei közben felgyorsították a légvédelmi eszközök szállítását. Azonban utánpótláshoz jutott Moszkva is, amely Irántól kap segítséget.
Moszkva a háború kezdete óta, de különösen az elmúlt hetekben veti be rendszeresen az iráni csapásmérő drónokat. Hoszein Amir Amirabdollahian iráni külügyminiszter nemrég el is ismerte, hogy országa szállított ilyen fegyvereket Oroszországnak, igaz, azt állította, hogy erre még az ukrajnai invázió előtt került sor.
Amerikai hírszerzési információk szerint azonban nemcsak a drónok érkezése folyamatos, hanem Irán még kiképzőket is küldött Ukrajna orosz megszállás alatt lévő területeire, hogy megtanítsák az orosz katonákat a drónok kezelésére.
Olekszij Reznikov ukrán védelmi miniszter szerint november elejére Oroszország elhasználta az eddig leszállított mintegy 300 iráni drónt. Teherán és Moszkva megállapodása azonban szerintük 1500 és 2400 drónról szól. Igaz, az ukránok remélik hogy a belső feszültségek miatt nem fogják tudni leszállítani a teljes mennyiséget – írja a Kiyiv Independent.
Ezek ellen csak úgy védekezhetnének, ha megtámadnák a Fehéroroszország és Oroszország területén állomásoztatott ballisztikus rakétakilövő egységeket, ami azonban tovább eszkalálná a konfliktust.
