Június 13-án két tartályhajót is támadás ért az Ománi-öbölben, a Hormuzi-szoros közelében, a robbanások következtében tűz keletkezett és evakuálni kellett a fedélzeten tartózkodó legénységet. Mindez azután történt, hogy egy hónappal korábban négy másik tankert is megtámadtak.
Eleinte arra gyanakodtak, hogy torpedó okozhatott kárt a hajókban, de ez nehezen elképzelhető, mert ezek a fegyverek rendkívül erősek, és feltehetően a járművek elsüllyedtek volna tőle. Mostanra a legvalószínűbb az, hogy úgynevezett tapadóaknákat helyeztek a tankerek oldalára.
Egyelőre minden jel arra utal, hogy a támadásokért Irán tehető felelőssé, bár a perzsa állam tagad. A napokban napvilágot látott egy videofelvétel is, amelyen az látható, ahogyan egy iráni hajóval leszedtek az egyik tanker oldaláról egy fel nem robbant aknát.
Bő harminc évvel ezelőtt, 1988-ban Irán az Irakkal folytatott háborúja keretein belül felturbózta a tapadóaknák használatát, ezzel fejezte ki nemtetszését amiatt, hogy több ország, köztük az USA is Irakot támogatja a harcban. Megtorlásként az amerikaiak 48 óra alatt elsüllyesztették az iráni haditengerészethez tartozó hajók felét és megsemmisítettek több olajfúrót is.
Iránnak két oka lehetett a mostani támadás elkövetésére. Az egyik, hogy a lakosságnak és a fegyveres erőknek is szerették volna jelezni, nem hagyják szó nélkül az amerikai szankciókat. A másik, hogy így akarják arra sarkallni az európaiakat és Japánt, hogy helyezzenek nyomást az Egyesült Államokra a szankciók enyhítése érdekében.
Donald Trump amerikai elnök már a megválasztása előtt azzal kampányolt, hogy keményen fel fognak lépni
Iránnal szemben. Tavaly Trump fel is bontotta a Teherán nukleáris programjáról szóló megállapodást, és elkezdte visszaállítani a fokozatosan enyhített, esetenként fel is oldott szankciókat,
valamint további büntetőintézkedéseket foganatosított. Az utóbbi hónapokban megpróbálták az iráni olajexportot is visszaszorítani, az ország gazdasága pedig ennek következtében hanyatlani
kezdett.
Irán hétfőn
Morgan Ortagus, az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt a kormányzati álláspontot hangoztatta, hogy a világnak nem szabad engednie a nukleáris zsarolásnak. Trump a légi, haditengerészeti és szárazföldi fenyegetésekre hivatkozva elrendelte további ezer katona Közel-Keletre telepítését.
A Hormuzi-szoros lezárása megrázná a világgazdaságot
Miután két aknatámadás már történt, újabbak is várhatók. Ez viszont aggodalmat kelthet azokban az országokban, amelyek a régióból importálják az olajat. Ilyen Európa nagyobb része és Japán is.
Ahhoz azonban, hogy az amerikaiak lerohanják Iránt, olyan bizonyítékokra van szükségük, amelyekkel meg tudják győzni a szövetségeseket arról, hogy a katonai fellépés indokolt. A robbanások természetesen nyomokat hagynak, amiket elemezni lehet, a szemtanúkat ki lehet hallgatni, de ez a folyamat akár évekig is tarthat.
Amennyiben Irán tényleg tapadóaknákat helyezett a hajókra, az háborús cselekedetnek számít. Ahogy ezt sikerül bebizonyítani, Amerika rakétákat ereszthetne az országra.
Az amerikaiak addig is elrendelhetik a régió tengeri monitorozását és kísérőhajókat irányíthatnak a tankerek mellé. Ezzel megelőznék az esélyét az újabb támadásoknak, és ezt valószínűleg más nemzetek is támogatnák.
Konfliktus esetén valóra válhat a világ vezető nagyhatalmainak rémálma, az, hogy Irán lezárja a Hormuzi-szorost. A világ olajkészletének 30 százaléka itt folyik keresztül, így annak nagyon komoly gazdasági következményei lehetnének. Mindenesetre sokáig nem állhatna fenn ez az állapot sem, ugyanis az iráni hadsereg túl gyenge ahhoz, hogy az amerikaiakat és szövetségeseiket legyőzze bármilyen háborúban is. De a forgatókönyv szerint így is az egekbe szöknének napok alatt az olajárak.
A két állam vezetői ezzel együtt óvatosnak tűnnek. Trump próbál elkerülni egy újabb drága háborút a Közel-Keleten, még úgy is, hogy John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó legszívesebben lebombázná az országot. Ali Hámenei iráni legfelsőbb vezető pedig mostanáig a rezsim biztonságát helyezte előtérbe.
Kiemelt kép: Atta Kenare / AFP
