Két apa közösségi oldalon megosztott posztja, és az azt követő médiavisszhang viszonylag rövid idő, két év alatt változást ért el az Egyesült Államokban. New Yorkban január elsejétől ugyanis minden új vagy felújított épület férfi mosdójában lesz pelenkázó. Ez részben az egyik apa dühös, egyben kétségbeesett bejegyzésnek köszönhető, amelyben azt mutatta meg, mennyire nehéz a dolga neki is meg, a kisgyermekének is, ha ő akar gondoskodni róla, és ki akarja venni a maga részét a kicsivel való foglalkozásból.
Elvitte a feleségét és a gyerekeket vacsorázni, és hogy ne a feleségének kelljen ezzel vesződnie, magával vitte a legkisebb gyerekét a mosdóba, hogy kicserélje a pelenkát. Az anya később meg is jegyezte, hogy ő még nem járt így soha, mert a női mosdóban mindig van pelenkázóasztal.
A férfi blogbejegyzést is írt erről, és abban azt fogalmazta meg,
hogy az apák szinte láthatatlanok a mai társadalomban,
pedig sokuk kiveszi a részét az otthoni munkából. És azt, hogy ő nem mozgalmat akar indítani, hanem csak szerette volna megmutatni: akkor is megteszi, amit kell, ha azt kénytelen ilyen körülmények között megcsinálni.
Herczeg Zsolt újságíró, a WMN.hu apanaplójának szerzője, a Büfik és bukások című könyv írója azt mondta lapunknak, hogy vele is több tucatszor történt már a fentiekhez hasonló Budapesten.
„Budapest felkapott részén, Újlipótvárosban lakom, ahol egy menő játszótéren, a Szent István parkban a gyerekeket a vécében, állva, 100 forintért kell bepelenkázni – vagy a padon, mindenki szeme láttára, bármennyien vannak ott, és bármilyen az időjárás. Mindezt egy olyan környéken, ahol egy átlagos kávé 400 forintba, egy közepes minőségű szendvics 1000 forintba, egy kétszobás lakás 40 millió forintba kerül, a fenntartó pedig a főváros és a Főkert.
Nyilván nem pénzkérdés, hogy legyen ott egy baba-szülő szoba, amit egyébként jó lenne végre nem baba-mama szobának nevezni, mert azzal megint azt üzenjük, hogy a gyerek csak a nő dolga.
Megfordultam olyan menő balatoni étteremben, ahol egyszerre száz ember eszik tízezer forintos egytálételeket, amikhez palackonként hatezer forintos bort kortyolgatnak – na, hát ott még a női vécében sincs pelenkázó. Feltételezem, hogy a napi több millió forintos bevételből futná rá...”
Arra a kérdésre, hogyan oldotta meg a problémát, Herczeg Zsolt azt válaszolta: „Kényelmetlenül és méltatlanul, a gyereket megalázó, a szemtanúkat pedig vélhetően kínos helyzetbe sodró módon: egy sarokban, egy padon vagy egy fa mögé húzódva, állva, mindent összekoszolva, és magunk után bűzcsíkot húzva. Előtte érdemes bevenni egy Leszarom tablettát.”
Mások is meséltek nekem ilyen történeteket. Néhány éve egy apa arról panaszkodott nekem, hogy amikor ő foglalkozik a kislányával, ő viszi sétálni, akkor nem tud hová bemenni vele, hogy átpelenkázza vagy átöltöztesse. Ezért pár alkalommal az egyik barátjához csöngetett be, ahol ezt azért tudta megoldani, mert a barátja akkoriban távmunkában otthonról dolgozott.
Most, hogy a kislánya már szobatiszta és óvodás korú, mosdót nem talál, ahová bevigye. A nőibe nem szeretne bemenni vele, mert tiszteletben tartja a nőknek azt az igényét, hogy férfi ne tegye be a lábát a női mosdóba, a férfi mosdóba pedig a piszoárok miatt nem szeretné bevinni a kislányát. Legtöbbször ugyanis azokon keresztül lehet csak bejutni az ajtós vécékig.
Ez nem csupán neki okoz dilemmát. Egy férfi ismerősöm nyáron, amikor szabad téri helyen jár a kislányával, más lehetőség híján a bokrok közé viszi el pisilni a gyereket, hogy legalább mások elől rejtve legyen: „Tudom, hogy ez bunkó szokás, de sok helyen még mosdó sincsen, nemhogy pelenkázó asztal vagy pult, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb helyen a férfi mosdó felszerelése pelenkázóval csak álom luxuskivitelben.”
„Jó lenne, ha külön helyiség volna a pelenkázásra és a kisgyermekek vécéztetésére, ahová az apák és az anyák is bemehetnének. Az 5 éves kislányom szóvá tette, hogy miért csak nagy vécék vannak a plázákban, miért nincsenek kicsik a gyerekeknek, mint az oviban. A már felépült bevásárlóközpontokban, éttermekben stb. nyilván nem tudnak utólag ilyet építeni. De az újonnan épülő helyekben már eleve tervezhetnének ilyeneket!”
„Sajnos van olyan pláza ahol csak a női mosdóban van lehajtható pelenkázó és olyan is ahol a nőin belül egy külön helyiségben található. Én anyukaként eltöprengtem már azon hogy a párom ezt hogy oldaná meg, nyilván nem maradna piszkos pelusban a gyerek, de igen: vagy külön helyiségre van szükség, vagy a férfi mosdóba is fel kell tenni, még ha csak egy lenyithatót is (a helyiség legtisztább pontjára természetesen)” -írta egy édesanya kommentben egy, a témával foglalkozó cikk alatt.
„Sok helyen már nem lehetne könnyen külön helyiséget kialakítani, a wc-ben felszerelni egy lehajtható pelenkázót még könnyebben megoldható. De az igaz, hogy az új építéseknél eleve ebből kellene kiindulni” - írja egy apa.
Azért akadnak pozitív példák is, Szabó Kimmel Tamás nemrég Instagramon tett közé egy fotót az alábbi szöveggel: „Respect a Szépművészeti Múzeumnak! Az egy dolog, hogy nagyon korszerűen lett felújítva, de az országban én sehol máshol nem találkoztam még férfi wc+pelenkázó kombóval! Apaként még több ilyet szeretnék látni, ha kérhetném!”
„Az IKEA-ban már régóta van” - írta válaszul a posztra egy kommentelő. De máshol is találunk olyan férfi mosdókat Magyarországon, ahol elhelyeztek pelenkázót. Bár az igaz, hogy ezek jellemzően Budapesten vannak, és nincsen belőlük elég.
Apák napja alkalmából 2018-ban babapelenkázó asztalokkal bővítettek egyes budapesti nyilvános férfi mosdókat
– erről annak idején a Fővárosi Csatornázási Művek adott ki közleményt. Azt írták „a női oldalon a legtöbb helyen ez már alapfelszerelésnek számít”. Olyan helyeken szereltek fel babapelenkázót, ahol egyrészt volt erre elegendő hely, másrészt ahol sokan megfordulnak.
„A jövőben a Margitszigeten két helyen, a Városligetben a Széchenyi fürdőnél, valamint két tömegközlekedési csomópontnál, a Batthyány téren és a Városkapunál vehetik igénybe az édesapák ezt a szolgáltatást. A Városligetben a Műcsarnok mögötti egységben és a Lehel téren külön gyermekmosdó helyiséget alakítottak ki a kisgyermekes szülők számára. A Budai várban, a Palota úti illemhelyen pedig gyerekpiszoárt is beszereltek egy korábbi felújítás során” - állt a tavalyi közleményben.
Herczeg Zsolt szerint hasznos és fontos lenne nálunk is bevezetni, hogy az újonnan épülő közintézményekben, irodaházakban, bevásárlóközpontokban, éttermekben stb. legyen a férfi mosdóban pelenkázóasztal vagy akár külön egy jól felszerelt pelenkázó helyiség legyen.
"Nem akarok igazságtalan lenni, mert sok pozitív példa is van, de a legtöbb helyen nem gondolnak arra, hogy a gyereket a vendég, az ügyfél egy méltó, zárható, higiénikus helyiségben, és nem mások szeme láttára, őket esetleg megbotránkoztatva, kényelmetlen helyen és szituációban szeretné tisztába tenni, nők eseteben meg is szoptatni.
Még kevesebben jutnak el odáig, hogy az apákra is figyeljenek. Egyszerűen eszükbe sem jut, hogy egy apa egyedül is kimozdulhat a gyerekével, akit tisztába akar és tud tenni."
Emögött Herczeg Zsolt szerint az a magát masszívan őrző közvélekedés húzódik meg, amit már említett is: a gyerek a nő dolga. "Szerintem pedig mindkettőnké, és ezt legalább annyira mondom a nők, mint a férfiak érdekében. A férfivécékbe nem azért kellene pelenkázót rakni, mert akkor a férfiak tömött sorokban várnának a gyerekükkel, hogy tisztába tehessék. Nem vagyok naiv. Tudom, hogy a magyar férfiak többsége különböző – adott esetben önhibáján kívül eső – okokból nem tudja, nem akarja, nem szokta belepelenkázni a gyerekét, sőt egyedül el sem viszi sehová.
Milyen érdekes, hogy ha egy nő megjelenik valahol a babájával, akkor senki sem keresi mellette, mögötte a férfit, de ha ez fordítva történik, akkor mindenki felhúzott szemöldökkel, a háta mögé kukucskálva érdeklődik, mondván: 'Egyedül vigyázol rá? Anya hol van?'
Úgyhogy a férfivécékbe rakott pelenkázók nemcsak praktikusak (több gyerek esetén pláne azok), hanem szimbolikus jelentőségük is van. Azt üzenik, hogy a férfiaknak és a nőknek lehetőség szerint egyenlően kell megosztaniuk a gyermekgondozás terheit,
amibe beletartozik, hogy a nő nem őrzi féltve ezt a monopóliumát, hanem türelmesen megtanítja a férfit ezekre a praktikákra, a férfi pedig – felülemelkedve esetleges előítéletein – "beleáll" ebbe a kihívásba, megtanulja és gyakorolja mindazt, ami apaként a kötelessége. Nem "segít" a párjának – mert azzal is azt üzeni, hogy helyette dolgozik, vagyis igazából az adott munka a nő dolga lenne, csak nem végzi el, tehát rossz anya –, hanem megosztja vele a terheket. Ezért nem vár el köszönetet, hiszen a nőknek se köszönjük meg ötpercenként az anyai teljesítményüket.
Ezt a családbarát, a szülők egymáshoz viszonyított egyenjogúságát és azonos kötelezettség-vállalását hirdető, de vállaltan apaszempontú felfogást eredményesen népszerűsítheti egy törvény által kötelezően telepítendő pelenkázó ágy a férfivécében, még akkor is, ha naphosszat senki sem használja."
