Gyönyörű, gyors és okos, de a dizájn miatt idegesítő a Sony új mobilja

A Sony Xperia XZ3 csodaszép mobil lett: az asztalra rakva, messziről nézegetve szemet gyönyörködtető, a probléma akkor kezdődik, ha használni is szeretné az ember. Ezzel rögtön akkor szembesültem, amikor be akartam állítani az ujjlenyomat-olvasót, de reflexből a hátlapi kamerára fogtam rá - roppant logikátlan módon ugyanis valamiért sokkal lejjebb rakták az olvasót, mint ahol kényelmes lenne, a kamerával viszont pont megtalálták azt a helyet, ahol az ember ujja a leolvasót keresné. Ennek eredményeképp az első egy hétben napi rendszerességgel tapogattam össze a hátlapi kamerát, ami nem tett jót a fotók minőségének és végtelenül idegesített, így inkább a PIN-kód használatára fanyalodtam.

Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

A KÉPERNYŐ MINDEN VETÉLYTÁRSAT LEPIPÁL

A telefon külsőre tényleg gyönyörű: a Sony (és talán a mobilpiac) eddigi legjobb kijelzőjének mondhatjuk a hosszúkás, 6 colos, 2880×1440 pixel felbontású, lekerekített szélű képernyőt. A notch nélküli OLED panel tűéles képeket ad, tökéletes betekintési szögeket nyújt. A kijelzőt az isten is videónézésre teremtette, nem is csoda, hogy alapból rajta van a Netflix applikációja: a rendszer még kinti, természetes fénynél is tűéles, gyönyörű színeket produkál, a feketék pedig koromfeketék maradnak, köszönhetően az akár 520 nit fényerőre képes kijelzőnek.

A hátlap nagyon elegáns, és összességében tényleg mutatós az összkép, a külcsínre nem lehet panasz, az XZ3 egy szép okostelefon.

Egy kicsit viszont nehezebb, mint amire számítottam (193 grammos), cserébe ugyanakkor strapabíró - elég pedig nagy szükség volt, hiszen a dizájn miatt a telefont gyakorlatilag nem lehet úgy tartani, sem bármilyen felületre lerakni, hogy ne kezdjen el csúszkálni. Másfél hét alatt nagyjából ötször-hatszor csúszott le asztalról, könyvről, kanapéról, pedig egyik sem kifejezetten domború felület.

Azt meg kell hagyni, hogy nagyon elegáns készülék - Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

Szerencse, hogy a Corning Gorilla Glass 5 elölről és hátulról is megvédi a telefont, ami sokkal jobban bírja a terhelést, mint ahogyan azt a törékenynek tűnő külsejéről feltételeznénk. Hiába esett le többször, egy karcolás nem látszik rajta, pedig nem egy vaskos túlélőtelefonról beszélünk. A mobil ráadásul vízálló, egy méteres vízben akár fél órát is áztathatjuk, ha akarjuk - én azért ilyenre nem vetemedtem, de azon túl, hogy nyomkodtam esőben, a csap alá is beraktam, és semmi baja nem lett.

A külső vázon oldalt helyet kapott a hangerő-szabályozó, a lezáró gomb, és egy külön fotózásra használható gomb is, ami viszont, az ujjlenyomat-olvasóval ellentétben, teljesen jó helyen van, és megkönnyíti a fényképezést. A telefon tetején egy kézzel is kivehető SIM-panel található, a képernyő felső részén pedig a hangszóró, a 13 megapixeles szelfikamera és egy jelző LED kapott helyet, az alján pedig egy Type-C USB-bemenet - ezen lehet tölteni a telefont, de a fülhallgató bemenetét is ez helyettesíti,

nincs ugyanis hagyományos jack-csatlakozó, helyette jár egy átalakító.

Pedig a telefon nem eszeveszettül vékony, a 9 milliméteres vastagsághoz könnyen odafért volna még az a bemenet, de valamiért kimaradt, ami nagyon idegesítő, ha az ember otthon hagyja az adaptert, és zenét hallgatna. Végezetül a hátlapon a már említett, nagyon logikátlan helyre rakott ujjlenyomat-olvasó, a 25 milliméteres széles látószögű objektívvel ellátott 19 megapixeles Motion Eye kamera, az RGB szenzor, egy LED villanó és lézeres fókuszsegéd kapott helyet.

Az ujjlenyomat olvasó nagyon kényelmetlen helyre került, de azért megszokható - Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

A KÉPERNYŐNEK SAJÁT AKARATA VAN

A telefonra a legújabb, Android 9 Pie rendszer került, amiből ugyan a gesztusvezérlés most kimaradt, beletettek viszont egy olyan funkciót, ami nemcsak teljesen felesleges, hanem egyenesen az őrületbe kergeti a felhasználót: a lekerekített képernyő oldalára duplán kattintva előbukkannak a leggyakrabban használt funkciók és applikációk, ami elméletben jól hangzik, gyakorlatban viszont nagyon idegesítő.

Meg kell ugyanis tanulni, hogyan kell tapogatni az oldalsávot, hogy előjöjjön az a bizonyos panel, de ha épp nem szeretnénk, hogy megjelenjen, egy véletlen mozdulatnak hála akkor is ott terem, ráadásul ha ilyenkor fel vagy le húzunk, ki is léptet mindenből, amit éppen csináltunk. Az érzékenységből lehet faragni, de sokat ez sem segít a helyzeten. Az olyan appok esetében pedig, mint egy futáshoz használt alkalmazás, maga a pokol a funkció: a megszerzett kilométerek után akkor is képes kiléptetni, ha nem szeretnénk, és kezdhetjük elölről a mérést - mázli, hogy az egész könnyen kikapcsolható.

Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

A legbosszantóbb viszont nem is ez, hanem az egész koncepcióból fakadü teljesen véletlenszerű érzékelés: ha nincs lezárva a képernyő, gyakorlatilag bárhol fogtam meg a telefont, az csinált valamit.

A teszt alatt nem találtam olyan tartásmódot, ami garantálta volna, hogy ne nyissak meg folyton random appokat, vagy lépjek ki váratlanul.

Gépelés és telefonálás közben is kényelmetlen erre figyelni. Idővel persze nyilván megszokja az ember, de az első napokban egyáltalán nem éreztem felhasználóbarátnak a telefont. Persze valószínűleg itt is nagyon egyszerű a megoldás: ki kell kapcsolni az oldalsó érzékelőt.

Viszont az Xperia szoftveres részére ezen kívül nem lehet panasz: villámgyors, hála a Snapdragon 845 lapkakészletnek, viszont érdekes, hogy a telefonba mindössze 4 GB RAM került, aminél azért kicsit többet is elbírt volna. A tárhellyel sem lőttek túlságosan fölé: 64 GB-ot raktak bele, ami azért ma már nagyon kevésnek számít, főleg úgy, hogy a szoftverek ebből alapból 15 GB-ot lefoglalnak.

Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

Ami az előre telepített appokat illeti, akadnak teljesen feleslegesek. A Google csomagja természetesen rajta van a telefonon, a PlayStation alkalmazás is, sőt megkapjuk a Netflixet és az Amazon vásárlóappját is, valamint a Bookingot. Aztán ott van a kiterjesztett valóság app, ami szintén nem sok mindenre jó, és a 3D képkészítőt sem nagyon tudja kihasználni az, akinek nincs otthon 3D-nyomtatója, de időt elütni viszont tökéletesen lehet vele, hiszen gyakorlatilag bármit be tudunk scannelni három dimenzióban. Érdekes, hogy a rajzolásra is van külön app, csak azt nem tudom, minek.

CSAK EGY HÁTLAPI KAMERA VAN, DE AZ NEM ROSSZ

Az XZ3 nem ült fel a több kamerás divathullámra, a Sony egyetlen objektívet rakott hátulra, ami ugyan nem rossz, de nem is lenyűgöző. A látószöge ugyan 25 milliméteres, ami igen korrekt érték, de a 19 megapixeles szenzor olyan nagyot nem tud villantani. Jó fényviszonyokban remek képeket készít, de

alkonyatkor és pirkadatkor akadnak gondok a szemcsésedéssel, annak ellenére, hogy az automata ügyesen vált a sima/HDR módok közt.

Az alapokat viszont be is állíthatjuk, ha olyan kedvünk van: a fényerősség mindig jelen van a képernyőn, kézi módban pedig a fókusz, a záridő és a fényérzékenység is módosítható. Különböző színekkel és beállításokkal tudunk kreatívkodni, lassított videó is készíthető, és elméletileg működik a tárgyfelismerő Google Lens is, de nekem valamiért nem volt az igazi. Készíthetők hangos fotók is, és persze akad háttérhomályosítás, panoráma, valamint szépítő mód is. Ennek ellenére nem a kamerája lesz az XZ3 legerősebb eszköze, és igaz ez a 13 megapixeles szelfikamerára is: az autofókusszal akadtak gondok, de azt el kell ismerni, hogy részletes és éles képeket készít.

Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

Videó 4K felbontásban is rögzíthető, nagyon szép éles a felvétel, képstabilizálás viszont nem sok van, így nagyon kell ügyelni rá, hogy mennyire remeg a kezünk közben. És ez a funkció is inkább jó fényviszonyoknál remekel, továbbá a lassított felvételeknél számolni kell a képminőség romlásával.

Ami az audiót illeti, a Sonyra nem lehet panasz: van a telefonban hangszínszabályzó, hangzásjavítás, ClearAudio néven a hangminőség szabályozására is lehetőség van, meg egyébként is, szép tisztán szól a hangszóró. Az egyetlen fájdalmam a jack dugó hiánya, borzasztó feleslegesnek tartom, hogy kispórolták belőle, de legalább adnak hozzá átalakítót, ez is valami.

ÜGYES KIS KÜTYÜ, CSAK MEG KELL SZOKNI

A telefon 3330 milliamperórás akkumulátora jól bírja, de nem kiemelkedően: nap végére ugyanúgy 20 százalék alá csúszik, még akkor is, ha kifejezetten sokat nem nyomkodom. Mondjuk ez nem is csoda, az OLED panel sokat elvesz a teljesítményből, de ha nagyon keveset használja az ember a telefont, akkor másfél napig azért bírja az aksi. Az USB-C porton keresztül a töltő 2,5-3 óra alatt teljesen feltölti a telefont.

Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

A XZ3 alapvetően egy teljesen korrekt telefon, csak idő kell a megszokásához, és annak megismeréséhez, melyik funkció hasznos és melyik idegesítő. Másfél hét alatt nekem sikerült hozzászokni az össze-vissza csúszkáláshoz, és megtanultam stabilan tartani a telefont, holott első nap nem mertem futni vele, mert

attól féltem, hogy kicsúszik a kezemből.

Bármilyen meglepő, az ujjlenyomat-olvasó furcsa helyét is meg lehet szokni, most már a saját telefonomon keresem rossz helyen, annyira ráállt a kezem a Sony megoldására. Egy csúszásgátló tokkal, a képernyő oldalsó funkcióit kikapcsolva ez a mobil egy csodaszép kijelzővel ellátott, mutatós kütyü, ráadásul gyors, és alapvetően szép képeket készít - viszont a 250 000 forint környékéről induló árazás nem a legszerencsésebb. Annak ellenére, hogy ennek a mobilnak megvannak a maga előnyei, ebben az árkategóriában nála sokkal jobbakat is találni a piacon.