Mátraalján, falu szélénlakik az én öreg néném,melegszívű, dolgos, derék,tőle tudom ezt a mesét.
Őzgidácska, sete-suta,rátévedt az országútra,megbotlott egy kidőlt fába,eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke,arra ballag öreg néne.Ölbe veszi, megsajnálja,hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti,friss szénával megeteti,forrásvízzel megitatja,mintha volna édesanyja.… Gyorsan gyógyul gida lába,elmehetne az őzbálba,vidám táncot ellejthetne,de nincs hozzá való kedve.
Barna szeme bús-szomorúncsüng a távol hegykoszorún.Reggel bíbor napsugarakjátszanak a felhők alatt.
… Éjjel-nappal visszavágyik,hol selyem fű, puha pázsit,tarka mező száz virágaőztestvérkét hazavárja.
Ahol mókus ugrabugrál,kopácsol a tarka harkály,vígan szól a kakukk hangja,bábot cipel szorgos hangya.
Várja patak, várja szellő,kék ég alján futó felhő,harmatgyöngyös harangvirág,vadárvácskák, kékek, lilák.
Forrás: https://www.mindenegyben.com
Kiemelt kép forrása: diafilm.arukereso.hu
