1859. szeptember 1-én és 2-án a távíró rendszerek világszerte meghibásodtak, a készülékek kezelői áramütésekről és kigyulladó papírokról is beszámoltak. Az éjszaka során az északi fényt még Kolumbiában is észlelték. A furcsa jelenséget ma Carrington-eseménynek nevezik, és már tudjuk, hogy egy geomágneses vihar állt a hátterében. David Wallace, a Mississippi Állami Egyetem villamosmérnöke a The Conversationön mutatja be, hogy mit okozna napjainkban egy ilyen esemény.
Geomágneses viharok akkor jelentkeznek, amikor csillagunk felső légkörének egy része a koronakidobódással az űrbe távozik, majd a töltött részecskék elérik a Földet, és interakcióba lépnek a mágneses mezővel. Az esemény erejétől függően eltérő hatásokkal járhat, a legtöbbször szembetűnő következmény a sarki fények felerősödése.
A Carrington-esemény a legnagyobb dokumentált geomágneses vihar, de antarktiszi jégmagok alapján megállapítható, hogy 774-ben egy ennél komolyabb esemény is bekövetkezett. Ez az úgynevezett Mijake-esemény. A geomágneses viharok sugárzással is járnak, aminek hatására szén-14 izotóp keletkezik. Ezt akár utólag is észlelni lehet az ősi jégben.
Az eddigi kutatások alapján a Carrington- és a Mijake-eseménykhez hasonló geomágneses viharok nagyjából 500 évente egyszer következnek be.
Az amerikai Nemzeti Óceán‑ és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) és más szervezetek ma egy skála alapján értékelik az eseményeket. E szerint a G1 a leggyengébb, a G5 pedig a legerősebb geomágneses vihar. A Carrington-esemény utóbbi kategóriába tartozott volna, a Mijake viszont még ennél is jóval jelentősebb volt.
Beláthatatlan következmények
Napjainkban a technológia és az elektromos hálózatok sokkal fejlettebbek, mint 1859-ben, éppen ezért egy hatalmas geomágneses vihar a légköri elektromos áramlás fokozásával katasztrofális következményekkel járna. Wallace szerint egy, a Carrington-eseményhez hasonló vihar több billió dollár kárt idézne elő, és azok életét is fenyegetné, akik az elektromos berendezésektől függnek.
1989 márciusában egy, a Carringtonnál háromszor gyengébb esemény érintette a kanadai Québecet, a jelenség miatt a Hydro-Québec elektromos hálózat teljesen összeomlott, de még az amerikai New Jersey-ben is károsodott egy transzformátor. A geomágneses vihar következtében 5 millió ember 9 órán át áram nélkül maradt.
Egy súlyosabb esemény a kommunikációra és a navigációra is hatna, de az űreszközöket is veszélybe sodorná. Egy-egy erőteljesebb vihar közvetlenül is hathat a műholdakra, a légkör sűrűségének befolyásolásával ráadásul az eszközök pályáját is befolyásolhatja. A SpaceX a közelmúltban éppen emiatt vesztett el több műholdat.
Egy Carrington-eseményhez mérhető jelenség még a tenger alatti internetkábeleket és az adatközpontokat is károsítaná, egy, a Mijake-eseményhez hasonló pedig valószínűleg hónapokig tartó kimaradásokkal járna.
Wallace szerint csak idő kérdése, mikor csap le bolygónkra egy újabb óriási geomágneses vihar.
A szakértő ezért úgy véli, kulcsfontosságú annak felmérése, hogy miként védekezhetünk az ilyen eseményekkel szemben.
