A Lyme-kór egy olyan betegség, amiről nem beszélünk eleget, pedig kellene: Magyarország kullancsban kifejezetten gazdag régiónak számít, és hiába reménykedünk, hogy a klímaváltozással melegedő hőmérséklet elűzi a területünkről a fertőzött rovarokat, a következő évszázadokban valószínűleg nem leszünk ilyen szerencsések. A Lyme-kór baktériumait terjesztő kullancsok Dél-Olaszországtól kezdve Észak-Norvégiáig jól érzik magukat a legkülönbözőbb klímákon, ezért itthon is érdemes lenne komolyabban foglalkozni a nagyon nehezen diagnosztizálható, nagyon makacs Lyme-kórral.
Itthon jelenleg szerológiai módszerrel vizsgálják a Lyme-gyanús embereket, de ez egyáltalán nem megbízható módszer, hiszen nem közvetlenül a baktériumot, hanem a rá adott immunválaszt vizsgálja.
Egy magyarok által kifejlesztett módszer, a morfológiai vizsgálatokon alapuló DualDur azonban fenekestül forgathatja fel az egész diagnosztikát, hiszen egy speciális eljárás és egy különleges folyadék segítségével képes lehet egyszerű vérmintából is kimutatni, ha jelen van a szervezetben a Lyme-kór baktériuma. A Lyme Diagnostics Kft. az Európai Uniótól 3,5 millió eurónyi, azaz körülbelül 1,1 milliárd forintnyi közvetlen támogatást nyert el, amivel jócskán fel tudták gyorsítani az elmúlt 33 év kutatásait.
A cég 2017-ben nyerte el a Horizon2020 kutatás-fejlesztési keretprogramjának támogatását, amivel a klinikai kutatásokat indították el: egy négyszázfős mintán tesztelik, hogyan viselkedik a módszer élőben -
ha a kutatás sikeres lesz, egy teljesen új, gyors és megbízható diagnosztikai módszer lehet a kezünkben a Lyme-kór ellen.
Lassan szaporodik, könnyen elpusztul, és nehéz észrevenni
Az eddig megismert betegségeket általában többféle diagnosztikai módszerrel lehet felismerni, léteznek direkt és indirekt megoldások is. Az indirekt módszer választ feltételez a megfertőzött gazdatesttől, és ezt figyeli meg, a direkt verzió pedig közvetlenül a kórokozó jelenlétét mutatja ki a szervezetből, általában valamilyen testfolyadékon keresztül. A kullancsok által terjesztett betegség kórokozóját azért nehéz közvetlenül kimutatni, mert az azt okozó Borrelia baktériumtörzsek igencsak kényes teremtések.
A Lyme-kór okozója, a Borrelia burgdorferi egy nagyon makacs baktérium, ugyanakkor kifejezetten sérülékeny is, szinte lehetetlen bármilyen módon közvetlenül kimutatni. A kórt nem az összes borrelia, hanem annak néhány törzse okozza, mindegyik kórokozó más tüneteket ad, és mindegyik más antibiotikumra érzékeny. "Alapvetően lehetne tenyészteni őket, de annyira lassan szaporodnak, hogy szinte bármilyen fertőzés túlnövi magát rajtuk, nem tudjuk a tenyészetben megtalálni" - mondta el a 24.hu-nak Bózsik András, a Lyme Diagnostics Kft. ügyvezetője.
Ráadásul, ahogy kikerülnek az emberi testből, sérülékenyek lesznek, gyakorlatilag a mintavétel után pár másodperccel elpusztulhatnak. Emberi mintából éppen ezért kitenyészteni nagyon nehéz őket, a legjobb tenyésztésnél is maximum 20%-ban tudják kimutatni.
Megoldás lehetne a más kórokozóknál is használható genomvizsgálat, az úgynevezett PCR tesztek a kullancsoknál jól is működnek, de ahogy a kórokozó az emberbe kerül, már szinte esélytelen, hogy kimutatható legyen ezzel a módszerrel. Egyelőre a tudomány számára nem tiszta, hogy ennek mi az oka, de az biztos, hogy jelenleg nem tudják megtalálni ugyanazt a DNS-t az emberi vérben, mint amit a fertőző kullancsban sikerül. Ezért fontos egyébként, hogy ha valaki észreveszi, hogy megcsípte kullancs, eltávolítás után ne dobja el az állatot, hanem vizsgáltassa be.
Lehetséges megoldás volna még a sötétlátóteres mikroszkópia, ami kisebb kórokozókat is lát, mint az általában használt fénymikroszkópok. Így nincs szükség, hogy megfessük a borrealiákat, ami nagyon speciális feladat, és nagyon kevesen képesek rá itthon is. A mikroszkópia alkalmazását elősegíti, hogy a kórokozók képe állandó és ennek alapján fölismerhetőek és még el is különíthetőek egymástól.
Tovább nehezíti a diagnózist, hogy bár néhány másik borrelia törzs valóban kimutatható egyszerű vérvizsgálattal, de a Lyme-kórt okozó törzsek olyan kis mennyiségben találhatók meg a szervezetben, hogy a mikroszkóppal vizsgálható egy cseppnyi mintában túl kevés van ahhoz, hogy észre lehessen venni. Ráadásul egy ilyen vérmintában sok a műtermék, azaz a vér sejtes elemeinek maradványa, amik gyakran úgy néznek ki, mint a hosszú, hullámos borrelia, de a vérlemezkék is tudnak rá hasonlítani. Ezen kívül, mint ahogy korábban említettük, a borrelia nagyon sérülékeny, ezért könnyen lehet, hogy
az emberen kívül másodpercek alatt elpusztul, és szétbomlik.
Az alapvető problémák tehát a következők: a Lyme-ot okozó borreliák kényesek, az emberi testből kikerülve szinte másodpercek alatt elpusztulnak, nagyon kis mennyiségben találhatók meg a vérben, és a műtermékekkel könnyű összekeverni őket.
Gyenge lábakon áll az immunválaszos vizsgálat
A szerológiai vizsgálatok során nem a baktériumokat, hanem az emberi szervezet azokra adott immunválaszát vizsgálják. Ahogy a kórokozó a szervezetbe kerül, a test elkezd ellenanyagot termelni, amivel megjelöli az idegen molekulákat, a szerológia pedig ezt a folyamatot tudja észrevenni. A borrelia, ahogy bekerül a csípéssel, pár órán belül a véráramba jut, és az egész testet megfertőzi.
A szerológiai vizsgálat problémája az, hogy a szervezet nem mindig ad elég erős immunválaszt, és ha ad is valamilyet, a kórokozó egy bizonyos szintig képes ezt a választ eltakarni, megakadályozni a testet abban, hogy a rövid távú válaszból átváltson a hosszú távú immunreakcióba. Éppen ezért a régóta fertőzött, addig tünetmentes beteg is friss fertőzöttnek tűnik, a módszerrel nem lehet megállapítani, mióta van a szervezetben a baktérium, milyen stádiumban van a beteg, volt-e már antibiotikummal kezelve, és ha volt, akkor hatott-e neki a kezelés. A szerológiai vizsgálatot ugyanis az antibiotikumos kezelés után általában nem szokták elvégezni, ezért
a betegnek fogalma sincs, hogy megmaradt-e még a baktérium a szervezetében, vagy nem.
Nincs tehát egyszerű dolguk azoknak, akik a Lyme-kórt közvetlenül akarják diagnosztizálni, de azoknak sem, akik a szervezet termelte ellenanyagokat kívánják bármely modern módszerrel kimutatni. Kifejezett klinikai tünetek melletti szeronegatív eredmény nem jelenti azt, hogy nincs Lyme borreliosis (fals negatív). Panaszmenteseknél kapott pozitív eredmény sem feltétlenül indikálja a kezelést, inkább egy kontroll vizsgálatot.
"Az Egyesült Államokban a kezelés után még tüneteket mutató beteget sokszor pszichológushoz küldik, mert úgy gondolják, hogy már nem valódi tüneteket produkál, azok csak a 'fejében' léteznek" - mondta Bózsik. "Ez az úgynevezett post-treatment Lyme disease syndrome, vagyis kezelés utáni Lyme-kór szindróma (PTLDS). Ilyenkor még benne lehet a vérben a kórokozó, mégsem próbálják meg akár egy másik antibiotikummal kezelni, mert azt hiszik, hogy ez már csak a beteg fejében létezik." Az is előfordul, hogy a tüneteket autoimmun folyamatoknak vélik, és ezért sem kezelik a beteget.
Az is gyengíti a szerológiai módszer hatásosságát, hogy általában a beteg, ha igazán rosszul van, a szervezetében bár termel ellenanyagot, annak a nagy részét a nagyobb számú kórokozó "leköti". Hiszen pontosan ez az, amiért rosszul érzi magát: a baktérium elszaporodik a szervezetében. Általában az ember ilyenkor megy orvoshoz, de a szerológia ebben az esetben az alacsony immunválaszt vagy a kórokozók miatt lecsökkent antitesteket nem mindig tudja kimutatni. Ha a beteg jobban lesz, az azt jelenti, hogy az immunreakciója erősebb, ilyenkor viszont kevesebben fordulnak orvoshoz, mert nem érzik, hogy komoly baj van - pedig ez az az időszak, amikor könnyebben ki lehetne mutatni az immunválaszt.
"Ennek ellenére nem biztatnék senkit arra, hogy ha Lyme-kór gyanúja bukkan fel, ne csináltassa meg a szerológiás vizsgálatot" - mondta Bózsik. "Egy jól és jókor elvégzett teszt megbízható, utána érdemes részletes eredményt kérni, és elvinni a kullancsot is bevizsgáltatni."
Nem mindegy ugyanis az sem, hogy pontosan melyik baktériumtörzs támadja meg a szervezetet.
A félrekezelés a Lyme-kórnál veszélyes lehet, ugyanis a szteroidok és a gyulladáscsökkentők éppen elnyomják a szervezet immunválaszát, és zöld utat adnak a baktériumnak. "Ilyen kezelés csalóka lehet, mert a beteg először jobban érzi magát, aztán utána rosszabbodhat az állapota" - magyarázta Bózsik. "A megfelelő Lyme-kezelésnél a páciens állapota először sokszor romlik, ez az úgynevezett Herxheimer-reakció, éppen a pusztuló kórokozók miatt jelentkezik."
Teljesen megváltozhat a diagnosztika
Bózsik András és a Lyme Diagnostics újítása a szerológiai vizsgálatok minden gyenge pontját kiküszöböli: a DualDur módszer az úgynevezett morfológiai megoldást alkalmazza, ami már direkt módszer, tehát a baktériumok közvetlen jelenlétét tudja kimutatni, nem pedig a rájuk adott immunválaszt. Azt a problémát, hogy az emberi vérben nagyon alacsony számban található meg a Lyme-kórért felelős borrelia, a DualDur eljárás úgy oldja meg, hogy a vérmintát egy speciális oldatba veszik le - ez az oldat teszi lehetővé, hogy a baktérium életben maradjon, és ne pusztuljon el pár másodperc alatt, majd pedig koncentrálja az emberi vérben található borreliákat, négy milliliterből egyetlen cseppnyire.
"Laboratóriumi körülmények között egy hétig bizonyítottan megőrzi a vér állagát és a kórokozókat ez a folyadék, de a gyakorlatban ez az időintervallum két-három hét is lehet" - mondta Bózsik. "Ráadásul a sejtes műtermékek keletkezését is blokkolja, a baktérium pedig pont annyira érzi jól magát benne, hogy ne pusztuljon el, de annyira azért nem, hogy a többi fertőző anyag a vérben túlszaporodjon."
A vizsgálat jelenleg nagyjából negyed óra alatt lezajlik, de ha teljesen kifejlesztik a módszert, akár egy perc alatt is diagnosztikai információkat tud adni. A kutatások során már képesek voltak megkülönböztetni a borreliához leginkább hasonlító szifilisz kórokozóját a Lyme-ot okozó mikrobáktól, ami óriási eredmény, tekintve, hogy a legtöbb mai módszer még a borreliát sem képes megtalálni.
"Fontos megjegyezni, hogy a DualDurral mi nem diagnosztizálunk" - mondta Bózsik. "Ez olyan, mint a röntgen: a röntgengép kezelője sem kezdi el kielemezni a képet, csak továbbviszi az orvosnak, aki majd dönt a beteg későbbi sorsáról. A DualDur is így működik: információt ad majd az orvosnak arról, hogy megtalálható-e a kórokozó a páciens testében, és ha igen, majd a szakember eldönti, hogyan tovább."
Az viszont biztos, hogy ha tényleg olyan hatékonynak bizonyul a klinikai vizsgálatok során is, mint ahogyan az előzetes kutatások alatt, a módszer sokkal biztosabb, precízebb és gyorsabb diagnosztizáláshoz segíti majd az orvosokat, amire a Lyme-kórnál égető szükség is van.
