A James Bond-filmeket, illetve az azok által életrehívott kémmozikat látva a legtöbbek fejében határozott kép él a hajmeresztő küldetésekre küldött titkosügynökökről, a valóság azonban sokszor jóval szürreálisabb a képernyőn látott jeleneteknél - hatványozottan igaz ez az elmúlt száz évben született kémkütyükre, melyek közt olyan csodákat találhatunk, mint a lőfegyverként használható zseblámpák, rúzsok, pipák, cigarettásdobozok és esernyők, vagy épp a titkosszolgálatok és hadseregek a hozzájuk fűzött reményeket igen kevésszer beváltó állati katonái.
A hatvanas években, a hidegháború csúcsán a CIA azonban mindenkit túlszárnyalt:
rektálisan felhelyezendő túlélőkészlettel ajándékozta meg a rizikós küldetésre indulókat.
Különösen fontos volt a tok finom megmunkálása, illetve annak jó záródása, hiszen az ügynökök egyáltalán nem örültek volna, ha a jókora kapszulára hasonlító fémrúd belső sérüléseket okoz az érzékeny területeken, vagy a felső rész leesése esetén egy komplett szerszámosláda kel útra az ember végbelében
- mutatott rá a nehézségekre az eszes, de kimondottan ijesztő készletet állandó kiállításán bemutató Nemzetközi Kémmúzeum (International Spy Museum) kurátora, Vince Houghton.
A fúrófej, apró fűrész, kés, illetve zárak feltöréséhez használható apró eszköz jó eséllyel számos alkalommal tehettek kitűnő szolgálatot a kisebb-nagyobb akadályok által hátráltatott - így például egy nem túl kedves börtöncella mélyére került - hírszerzőknek, de ezeket a sztorikat sajnos (vagy épp szerencsére) még hosszú évtizedeken át, a titkosítás lejártáig a CIA zárt archívumában őrzik.
