Nem csak a potenciális új barátnőre/pasira vagyunk féltékenyek
A féltékenység alapja mindig a veszteség érzése, és általában a megcsalástól vagy az elhagyástól való félelem táplálja - amik az önbizalomhiányból eredhetnek. Az önértékelési zavar komoly problémákat okozhat a párkapcsolatokban, ennek is van gyökere: a gyerekkorból, a családtól eredeztethető. A szerelmi kapcsolatok mindennapjaiban leginkább úgy nyilvánul meg, hogy a féltékeny fél kisebbnek, kevesebbnek érzi magát a partnerénél, ezzel felértékeli a számára fontos partnert.
Vélt riválisaitól fél - aki a szemében lehet akár egy családtag, rokon, barát is, nemcsak az ellenkező nemű emberek -, leginkább azért, mert azt gondolja, hogy ők jobbak nála, a szeretett partner többre tarthatja őket. Sajnos a jelenséggel együtt jár a harag is. Az evolúciós pszichológia úgy tartja, hogy a féltékenységnek van egy egészséges határa, és csak akkor nevezhető patologikusnak, azaz komoly gondnak, ha semmilyen valóságalapja nincs.
Mindennap jelen lehet
A féltékeny fél leginkább egy gyermekies korszakot idéz a felnőttkorban, ami manipulatív, indulati, ösztönszerű viselkedésekben nyilvánul meg. Márpedig ez minden, csak nem egy érett, felnőtt emberre jellemző viselkedés, hiszen éppen attól válunk felnőtté, hogy képesek vagyunk az indulatunkat leküzdve máshogyan megközelíteni a problémákat. A negatív érzéseket csak és kizárólag akkor lehet uralni, ha teszünk az önbizalom erősítéséért.
A partner is kénytelen ezzel foglalkozni, és közösen megoldani a problémát, mert az az ember, akit megismert és akibe beleszeretett, létezik, csak éppen elhatalmasodtak rajta a negatív gondolatai. Ez lehet akár védekezési mechanizmus is, és egyfajta regresszióban van (egy olyan korábbi életszakaszába csúszik vissza, ami annak idején biztonságot jelentett). Amikor a partnerünk fenyegetve érzi magát a kapcsolatban, az a mindennapjainkra erősen kihat: el kell számolnunk az időnkkel, hogy kivel beszéltünk telefonon, hogy hova megyünk, hogy hányra érünk haza, ellenőrzi a telefont, a leveleket, de ennek mértéke egészen korlátozó lehet.
Ezek a viselkedések senkire sincsenek jó hatással, minden esetben egészségtelen párkapcsolatról tanúskodnak. A féltékeny fél viselkedése zavaró, érdemes úgy megközelíteni a problémákat, hogy feltesszük a kulcskérdést:
hogyan tudnánk ezt úgy csinálni, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz?
Párperces beszélgetés is segíthet
Ebben a kérdésben benne van az egymáshoz fordulás, az odafigyelés, ahogy az alábbi gyakorlatban is megjelenik. Próbáljuk ki, például, amikor tervezzük, hogy valakivel találkozunk vagy videócsetelünk, beszélgessünk erről a féltékeny partnerrel. Mondjuk ki hangosan nemcsak magunknak, hanem a partnernek is, hogy, jogunk van kapcsolatot tartani másokkal is. Kérjük meg a féltékeny partnert, hogy egytől tízes skálán osztályozza a félelmét, tíz legyen a legnagyobb félelem. Ezt tegyük meg minden olyan helyzetben, amikor előkerülnek a féltékenységhez kapcsolódó viselkedések.
- Amennyiben az osztályzat öt alatt van, folytassunk mindent ugyanúgy, ahogy addig, de folyamatosan ellenőrizzük és kérdezzünk rá az osztályzatra.
- Amennyiben az osztályzat öt felett van, hagyjuk abba azt, amit szeretnénk, ne menjünk el oda, ahova terveztük, álljunk le ezzel egy kis időre. Ezt csakis azért tegyük meg, mert együttérzünk vele és fejezzük is ki neki szóban, hogy tiszteletben tartjuk az érzéseit.
Mindez rávilágíthat arra a féltékeny félben, hogy szüksége van külső segítségre és pszichológust kellene megkeresnie.
Fontos, hogy ne menjünk bele a manipulációkba, ne engedjünk időről időre nagyobb teret a féltékeny félnek és tudassuk vele azt, hogy szeretjük, tiszteljük az érzéseit, de van egy határ, aminél a saját érdekében muszáj segítséget kérnie. A féltékeny fél szenved önmagától, számára nehéz így élni, hiszen a rögeszmés gondolatai annyira uralhatják, hogy akár a munkában, tanulásban is meglátszódhat. A teljesítőképessége biztosan romlik, ráadásul nem tud kellően kiegyensúlyozottan élni, önmagával harmóniában.
Ha pedig tettlegesség, érzelmi zsarolás, bántalmazás (lelki-testi-szexuális) is történik, azonnal kérjünk segítséget egy családtagunktól vagy közeli barátunktól, hatóságoktól is akár és mihamarabb vessünk véget a bántalmazó kapcsolatnak. Az elsődleges cél az legyen, hogy saját magunk érzelmi jóllétére figyeljünk, azt tápláljuk, gondoskodjunk róla mindennap. Ez nem önzés.
Csak akkor lehetünk jól egy felnőtt párkapcsolatban, ha önmagunkkal is képesek vagyunk elköteleződni, nemcsak másokkal.
Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
