Peter Keup három éves volt, amikor felépült a berlini fal, és Európában leereszkedett a vasfüggöny. Ő a családjával Németország keleti részében, vagyis a szovjet ellenőrzés alatt álló Német Demokratikus Köztársaságban élt - kezdi el a férfi a brit Guardianben közzétett történetét.
Keup apja hitt a kommunizmus eszméjében, de nagyon hamar kiábrándult a rendszerből, amikor a saját bőrén tapasztalta, mi az, ami megvalósult belőle. Hosszas tipródás után a család kitelepülési engedélyért folyamodott, de a kérésüket elutasították.
A sorsuk ettől kezdve még rosszabbra fordult, mindenütt árulókként kezelték a szülőket, és a három gyereküket is.
Petert kirúgták az iskolából és az atlétikai klubjából is, sehol sem sportolhatott. Később pedig nem kaphatott olyan állást, amilyet szeretett volna. A fiú és a bátyja, Ulrich között soha sem volt szoros kapcsolat. Az idősebb fiú korán inni kezdett, majd 21 évesen apa lett, és összeköltözött a barátnőjével. Peter a húgához került nagyon közel, mert miután eltiltották az atlétikától, a testvére partnereként versenytáncolni kezdett.
Mivel 1981-ben harmadik helyezést értek el az országos táncbajnokságon, lehetőséget kaptak, hogy nemzetközi versenyeken is képviseljék a hazájukat. Ehhez azonban kiutazási engedélyt kellett volna kérniük, amit a múltjuk miatt féltek megtenni. A vonakodásuk miatt a testvéreket eltiltották a versenytánctól. Peter ekkor, 22 évesen döntött úgy, hogy elszökik az NDK-ból. Úgy érezte, mintha egy sírban eltemetve élne.
Peter terve az volt, hogy Csehszlovákiába utazik, ahonnan Magyarországra szökik, majd a Dunát átúszva jut el Ausztriába. A Stasi nevű kommunista titkosrendőrség azonban már a Pozsonyba tartó vonaton elkapta a fiút.
Letartóztatták, meztelenre vetkőztették, majd negyven órán keresztül vallatták. A fiú megtört és beismerte, hogy szökni akart, ezért börtönbe zárták. A fogva tartói szemében megszűnt embernek lenni, még a nevét is elvették tőle, csak egy szám volt, a 13-1-es fogoly.
Peter tíz hónapot ült a Stasi börtönében, míg a nyugati fennhatóság alatt álló Német Szövetségi Köztársaság ki nem fizetett érte százezer márka (mai pénzre átszámolva nagyjából 30 millió forint) váltságdíjat. Az NDK költségvetésének fontos része volt az ilyen módszerekkel beszerzett nyugati valuta.
A fiú egyik nap még minden remény nélkül ült egy börtönben, másnap pedig szabadon élt a nyugati oldalon, Essenben, a nagyszüleivel.
Nem sokkal később, Peter nyitott egy tánciskolát, ami annyira sikeres lett, hogy bőven biztosította neki a gondtalan élet feltételeit. Az NDK hatóságai végül azt is megengedték, hogy a fiúhoz a családja is csatlakozzon. A fiú apja addigra azonban teljesen megtört, öngyilkosságot követett el még az előtt, hogy leomlott a berlini fal. Ulrich rengeteget ivott, ami miatt 1993-ban, agyi aneurizmában meghalt.
A történet itt akár véget is érhetne, ám évtizedekkel később jött a váratlan fordulat.
Peter 2012-ben, mint közeli hozzátartó hozzáférést kapott a bátyja titkosszolgálati irataihoz. Ekkor tudta meg, hogy Ulrich a Stasi ügynöke volt, aki a családjáról is jelentett. Peter úgy érezte magát, mint aki alatt megnyílt a föld.
Peter többek között megtalálta a bátyja részletes jelentését arról a napról, amikor a nyugatra kerülése után először találkozhatott az anyjával és a húgával. Ő nem akart, de nem is mehetett volna vissza az NDK-ba, a családtagjai viszont nem utazhattak nyugatra. Végül Prágában találkoztak, de Peter így is végig rettegett, amiért vissza kellett térnie a keleti blokkba. Amikor belépett Csehszlovákiába, a határon meztelenre vetkőztetve motozták meg, felidézve benne, az összes rémületes emlékét. Több mint húsz évvel a történtek után, nehezére esett megemészteni, hogy mindezt a saját bátyjának is köszönheti.
A szörnyű felfedezés teljesen megváltoztatta Peter életét. Eladta a tánciskoláját, és beiratkozott egy egyetemre, hogy német történelmet tanuljon. Miután végzett Cottbusba, vagyis az egykori NDK-ba költözött, hogy egy emberi jogi központban dolgozhasson történészként. A szervezet annak a börtönnek az épületében működik, amelyikben Peter raboskodott. A férfi irodája valaha cella volt.
Peter Keup azt mondja, bármit megadna azért, hogy még egyszer találkozhasson a bátyjával, és megkérdezhesse tőle, miért állt ügynöknek, és hogyan volt képes jelentéseket írni a saját családjáról.
(Kiemelt képünkön a Stasi egykori, Hohenschönhausen nevű kelet-berlini börtöne, fotó: Mat Hanley / Getty)
