A Habsburg-ház 1849. április 14-én kimondott trónfosztása után az úgynevezett Kossuth-címerből ki is került a Szent Korona, ám annak legitimáló ereje nem veszett el. Éppen ezért, amikor a kormány júliusban ismét menekülni kényszerült, Szemere Bertalan miniszterelnök magához vette a koronázási ékszereket, majd a bukás közeledtével rövidesen dönteni kellett a sorsukról - írja a Rubicon.hu.
Elásták menekülés közben
Az emigrációba készülő politikusok nem akarták vállalni a jelvények őrzésével járó felelősséget, de azt sem szerették volna, ha a Habsburgok kezébe kerül, hiszen ezzel legitimálhatták volna hatalmukat.
Egyesek - például Batthyány Kázmér - állítólag azon a véleményen voltak, hogy el kellene pusztítani a koronát, de Szemere inkább magával vitte, amíg csak lehetett. A későbbi emigránsok augusztus 15-én érkeztek meg a Duna partján fekvő Orsovához, 23-án pedig úgy határoztak, hogy
a többi jelvénnyel egyetemben ott ássák el a Szent Koronát.
A munka végeztével tüzet raktak az említett helyen, majd pedig - a közeli híd és egy fa segítségével - titkos rovásokkal megjelölték a kincsek helyét, és végleg elhagyták az országot.
Jelentősen károsodott a kard és a palást
A szabadságharcot leverő dinasztia természetesen a következő években hatalmas erőt és pénzösszeget mozgósítva tűvé tette a birodalmat a Szent Koronáért, ám a keresés eredménytelennek bizonyult. Nem tisztázott, hogy Kossuth hozzájárult-e Szemere akciójához, mindenesetre amerikai tartózkodása idején már biztosan hírül vette a történteket, és feltehetően több ügynököt is elküldött Magyarországra, hogy végleg külföldre menekítse a jelvényeket.
A közismert történet szerint egy bizonyos Wargha István árulta el a titkot a bécsieknek, ám ennek valóságalapját nem lehet bizonyítani. Tény azonban, hogy 1853. szeptember 8-án egy utász megtalálta az 1608-ban készített ládikát - Orsova környékén ugyanis már 1852-től komoly földmunkákat végeztek a határ védelme céljából - benne a koronázási ékszerekkel.
Miután a nagy sietségben Szemere és társai csak egy egyszerű faládikába helyezték a tárgyakat, azok négy év alatt számos károsodást szenvedtek el: a koronázási kard teljesen elrozsdásodott, Szent István híres - eredeti - palástja pedig kifakult.
Magát a Szent Koronát szerencsére csak kisebb sérülések érték. Az ékszereket 1853 szeptemberében diadalmenetben vitték fel Pestre, majd - Kempen rendőrminiszter parancsára - továbbszállították őket Bécsbe. Bár Magyarország még abban az évben visszakapta államisága szimbólumait, önálló koronaőrség csak 1861-ben szerveződött, és csupán a kiegyezés után került a magyar korona magyar őrizet alá.
