Egy friss tanulmányban a szakértők csontvázakat elemezve mutatják be, hogy miként harcoltak egymással az idők során őseink és a különböző betegségek - írja a ScienceAlert. Míg a kórokozók próbáltak egyre hatékonyabbá válni, addig az emberi szervezet igyekezett jobban alkalmazkodni a fenyegetésekhez, a folyamat pedig nem egy esetben végül viszonylagos békéhez vezetett.
A kórokozók az idők során úgy mutálódnak, hogy minél több emberi szervezetben tudjanak szaporodni, illetve fennmaradni, ehhez pedig csökkenteniük kellett roncsoló hatásaikat.
A jelenség hatására idővel a betegségek súlyossága visszaesett, a korábban veszélyes kórokozók pedig békésebbé váltak.
A kutatók a leprát, a tuberkulózist és a treponemálisokat vizsgálták. Mivel ezen betegségek kimutatható nyomokat hagynak a fogakon és a csontokon, jól nyomon követhetőek az emberi maradványokon. A szakértők 200 generációt visszamenőleg tudták elemezni a rendellenességek alakulását.
Maciej Henneberg, a Flinders Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a három betegség esetében egyre csökkent a súlyos esetek gyakorisága a kórokozók és az emberek kölcsönös adaptációja miatt. A jelenség már jóval a modern orvoslás kialakulása előtt is megfigyelhető volt. Az együttes fejlődéssel olyan rendszer alakult ki, amely mindkét fél számára előnyösebb.
Hennebergék három korábbi tanulmány adatait használták fel, összesen így mintegy 70 ezer ember csontvázát vizsgálhatták. A legkorábbi maradványok időszámítás előtt 7250-re datálhatóak. Evolúciós szempontból logikusnak tűnik, hogy a kórokozók minél kevésbé károsítsák a szervezetet, amelytől fennmaradásuk függ.
Fontos kiemelni, hogy a COVID-19 kifejezetten új betegségnek számít, és sok időre lenne szükség, mire a koronavírus veszélye természetes módon, a mutációk révén lecsökkenne.
