A tallinni patikában egy kiállítást is berendeztek régi kellékekkel és gyógyhatásúnak tartott készítményekkel, mint a rénszarvas-pénisz, múmiakéz, szárított denevér – és a marcipán.
Bűbájos faragott-festett kapu csalogat Észtország fővárosának középkori negyedében, amelyen belépve feltárul a – valószínűleg 1415 és 1422 között alapított és máig nyitva tartó – Raeapteek gyógyszertár minden rejtelme. A plafonról egy pici preparált krokodil lóg, mivel annak idején úgy tartották, hogy ez növeli a szakma misztikumát, és távol tartja a tolvajokat. Bár a pultban ott áll a patikus, és körbeveszik napjaink gyógyszerei, valójában nem emiatt van tele a helyiség, hanem a tárlat miatt, amely ingyenesen látogatható, és felidézi a régi idők gyógyítási módszereit. Gyönyörű mérlegek, méricskéléshez használt üvegfiolák, kopott gyógyszeres dobozkák sorakoznak a vitrinekben, de a legérdekesebbek a különféle állatokból készült „alapanyagok” és formalinban konzervált jószágok, amelyeknek gyógyító erőt tulajdonítottak.
Az észtek a pestisjárvány idején kezdték el készíteni a marcipánt, méghozzá olyan fűszerekkel, mint a koriander, gyömbér, feketebors és só. A patika másik specialitása a klarett volt, amely egy fűszeres rajnai bor, és 1476 óta kapható. Nem meglepő módon Tallinn vezetősége a városházán tartott üléseket követően ide járt koccintani ezzel a helyi lélekmelengetővel. Ma is vehetünk belőle itt egy kis üvegcsével, ha a kocsmázás gondolata túl kommersznek tűnik.
Az intézmény magyar múlttal büszkélkedhet, mert bár egy Johan Molner nevű helyi orvos-gyógyszerész alapíthatta, a felvirágoztatása egy magyar emigránsnak, Johann Burchard Both Belavary de Sykavának köszönhető. A sárosdi eredetű sykavai (Zsikva) Bélaváry család az 1550-es évek vége felé nyerte el a nemességet, Johann pedig útnak indult, hogy megkezdje külföldi tanulmányait. Először Salzburgba ment gyakornoknak, aztán Münchenben dolgozott gyógyszerészként, ahonnan átkerült Tallinnba, és ott ragadt. Magyarországra nem térhetett vissza, mert családja Habsburg-párti volt, és részt vett a Báthory István elleni puccsban, amely kudarcba fulladt. Ezért Johannból Burchard lett, és kibérelte a patikát, amely mára legenda.
A nagy északi háborúban, amikor az észtek megadták magukat az oroszoknak, a Burchard család látta el a sebesült orosz katonákat, úgyhogy a magát kapitulált az orosz seregek előtt, Burchardék voltak az elsők, akik az orosz sebesült katonákat ellátták, úgyhogy a várőrségi orvos és a tengerészeti kórház feladatköreit is megkapták, ezzel is biztosítva a fennmaradásukat. Még 1725-ben Nagy Péter cár is az akkori tulajt, az ötödik Johann Burchardot kérette betegágyához, de sajnos elhunyt, mire az orvos-gyógyszerész odaért.
A Raeapteeket 1911-ben vette meg Rudolph Lehrbert gyógyszerész, aki szintén sokat hozzátett hírnevéhez, hiszen feltalálta a vastartalmú, folyékony Ferratolt, amely az észt gyógyszergyártás híres készítménye lett. A szovjet megszállás alatt a gyógyszertárt államosították, 1991-ben viszont végre felújították, és csaknem 10 éven keresztül csinosítgatták – ekkor alakították ki az egyik helyiségből a máig látogatható múzeumot is. Itt látható jópár okirat és dokumentum, például egy 1695-ös árlista, amelyen látszik, hogy 54 vizet, 25 zsírt, 32 balzsamot, 62 befőttet, 128 olajat, 20 féle tinktúrát, 49 kenőcsöt és 71 fajta gyógyteát árusítottak. Mivel közel van a Raeapteekhez a kikötő, az arra járó hajósokat is kiszolgálták papírral, tintával, pecsétviasszal és puskaporral, sőt, az Újvilágból érkező dohányt is itt árulták elsőként a városban.
