A pályáját a Közlekedésüzemi Épülettervező Vállalatnál rajzolóként majd segédtervezőként kezdő, majd az egyetem alatt a LAKÓTERV-nél folytató Rimanóczy Jenő 1958-ban, kezében építészdiplomájával lépett ki a Műegyetem küszöblén, azt azonban jó eséllyel sosem gondolta volna, hogy hat évtizedes karrierje során nem csak munkáival, de történetíróként is fontos részét képezi majd a modern magyar építészetnek.

Az "öreg utcát megfrissítő" 25 lakásos OTP-társasház (XII. Maros utca 13., 1966). Fotó: A szerző felvétele.

Az Ipari Épülettervező Vállalatnál (IPARTERV) töltött két évtizede (1958-1978) alatt végül a főmérnöki pozícióig menetelt előre, majd 1989-ig az Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) műszaki igazgatóhelyetteseként, illetve főépítészeként folytatta pályáját. A tervezőirodákban töltött évtizedei, illetve a Magyar Építőművészek Szövetségének Mesteriskolájának vezető tanáraként töltött hat éve (1978-1984) alatt egész sornyi építészt indított el a pályáján, köztük a Kossuth-díjas Cságoly Ferencet, illetve a két világháború közti magyar építészet legfőbb ismerőjét, az építészettörténész Ferkai Andrást.

bővítésével, illetve megírásával töltötte.

A Törökvész úti óvoda és bölcsőde épülete (1975-1978), Fotó: Rimanóczy Jenő

Rimanóczy Jenő 2019. június 29-én, nyolcvanöt évesen hunyt el, ezzel pedig a magyar városok képére százötven éven át hatással lévő Rimanóczy-építészdinasztia az utolsó tervezőjét veszítette el, legfontosabb munkái, a Maros utcai OTP-társasház (1966), a Törökvészi úti óvoda és bölcsőde (1975-1978), a kormánykitüntetést hozó VERTESZ-irodaház (1963), illetve a Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézet Ybl-díjat hozó épületei (1965) azonban továbbra is velünk élnek tovább.

A Fehérvári úti VERTESZ-irodaház. Fotó: IPARTERV

A család

Édesapja, id. Rimanóczy Gyula (1903-1958) nevéhez modernista villák egész sora mellett a Pasaréti téri templom (1933-1934) és autóbuszállomás, a Mester utcai rendelőintézet, a Bosnyák téri - néhány évvel ezelőtt tornyát is megkapott - Szent Antal-plébánia, az évtizedeken át Kisstadionként emlegetett Gerevich Aladár Sportcsarnok, a Dob utcai Postaigazgatóság, illetve a BME Dunára néző, R, T, illetve H jelű épületei fűződnek.

A Pasaréti tér a buszvégállomással és a templommal 1940-ben. Fotó: Fortepan 44841/Jurányi Attila

Testvére, ifj. Rimanóczy Gyula (1932-1992) a mára már lebontott Széna téri autóbuszállomás, a Victor Hugo utcai OTP-társasház, a Csalogány utca 22-24., illetve az Auróra utcai Vám és Pénzügyőrségi iroda- és lakótömb építészeként vált ismertté.

Nagyapja és dédapja, ifj. és id. Rimanóczy Kálmán (1870-1912, ill. 1840-1908) a századfordulón Nagyváradot változtatták modern várossá: tervezőként és kivitelezőként a Kőrös-parti Párizs tucatnyi épületének megszületésében vállaltak fontos szerepet.

Nagyvárad, a Körös-parti Párizs

Az évszázadokon át pezsgő, a XX. században azonban mélypontra került város az elmúlt években újra magára talált. Meglátogattuk, hogy megkeressük benne a Monarchia és a magyar történelem máig fellelhető nyomait.

A dinasztiaalapító saját munkái mellett a zsinagóga, valamint a Bazár megépülését segítette, fia pedig szecessziós csodák egész sorát álmodta meg az erdélyi városba.

A család tagjairól bővebben itt olvashat.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!