A különbség Selmayr és Isten között, hogy Isten tudja magáról, hogy ő nem Selmayr.
- mondta egyszer Wolfgang Schauble, Németország egyik legbefolyásosabb politikusa Martin Selmayrról. De mégis ki az az ember, akinek ekkora hatalma lehet, és miért fontos, hogy mi történik vele?
Martin Selmayr a választók számára szinte ismeretlen, de évek óta ő az EU egyik legerősebb embere. Jelenleg az Európai Bizottság főtitkára, ami messze a legfontosabb adminisztratív hivatal az egész unióban.
Sokat beszélünk a sajtóban arról, hogy kik Európa urai, kik a politikai jelöltek bizonyos posztokra, és hogyan alakulnak egymással a csatáik. De van Brüsszelben egy ezzel párhuzamos Európai Unió is, amelyről alig esik szó. Az nem igaz, hogy az EU túlbürokratizált lenne egy ötszázmilliós kontinenshez képest, de az tény, hogy a bizottság a 33 ezer közszolgájával brutálisan nagy szervezet. És ezt vezeti most éppen Selmayr.
A német jogász korábban Jean-Claude Juncker kabinetfőnöke volt, és sokan neki tulajdonítják, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök egyáltalán az Európai Bizottság elnöke lehet. Juncker volt a bizottsági elnökök között az első és utolsó spitzenkandidat, vagyis csúcsjelölt. Ez úgy történhetett meg, hogy miután az öt évvel ezelőtti EP-választást nagy többséggel megnyerte az Európai Néppárt, a szociáldemokraták német vezetője, Martin Schultz azonnal és hangosan beállt az EPP csúcsjelöltje, Juncker mögé, ezzel kvázi rákényszerítve a tagországok vezetőiből álló tanácsot, hogy őt jelöljék a bizottság élére.
Selmayr Juncker kabinetfőnökeként a bizottság egyik kulcsembere volt, még a biztosoknak is nála kellett könyörögni, ha találkozni szerettek volna a vezetőjükkel. A 47 éves némettől már az is jelentős emelkedés volt, hogy pár év alatt eljutott az Orbán-kormánnyal rendkívül kritikus Viviane Reding szóvivői posztjáról először Reding kabinetjének vezetéséig, majd Juncker mellett ugyaneddig a posztig. Nagyon kevés közszolgának teljesülnek ennyire gyorsan a kívánságai, de Selmayr még itt sem állt meg. És arról még nem beszéltünk, hogy Selmayr dolgozott a híres Bertelsmann-csoportnál, Európa legnagyobb médiacégénél is, amelynek nagyon jó kapcsolatai vannak az EU vezetésével.
Komoly botrány lett abból 2016-ban, hogy Selmayrt nevezték ki a bizottság főtitkárának. Készült egy olyan jelentés, amelyben Emily O'Reilly EU-ombudsman azt írta, hogy Selmayr kinevezése nem felelt meg az uniós szabályoknak, és kifejezetten komoly vita volt miatta a parlamenttel és az újságírókkal is. Még a bizottságban se mindenki tudta, mi fog történni, volt olyan biztos, aki a hírekből hallotta a kinevezést.
A legfőbb kritika az volt, hogy Seymar csak pár hónapot töltött a bizottság főtitkár-helyettesi posztján, ahová sokak szerint csak azért nevezték ki meglehetősen hirtelen, hogy meglegyen az előírt tapasztalata a főtitkársághoz. Amikor elindult a legmagasabb pozícióért, volt egy másik, meg nem nevezett jelölt is, ám ő hirtelen visszalépett. Hivatalosan soha nem vallották be, de Clara Martinez Alberola lehetett az, aki utána egyből Selmayrt váltotta Juncker csapatának élén, így Selmayr továbbra is rajta tarthatta a kezét a kormányon.
Az Európai Bizottság az EU törvényalkotó szerve is. A parlament önmagában nem szövegezhet törvényeket, csak felkarolhatja, módosíthatja és vétózhatja azokat, amelyeket a bizottság előkészít. A bizottságon belül pedig minden szakposztra létezik egy főigazgatóság, vagyis directorate-general (DG), amelyek a biztosok és a törvénykezés szakmai hátterét adják. Ezeket a DG-ket irányítja összefogva Selmayr lassan három éve.
Ha azt mondjuk, hogy Selmayr ellentmondásos figura, akkor óvatosan fogalmazunk. Felsorolnám néhány becenevét:
- A Berlaymont szörnyetege
- A pszichopata
- A buldózer
- És a Financial Times szerint ő a "hatalom a trón mögött".
Közben pedig szinte elviselhetetlen vele dolgozni. Brutális autokratának tartják, aki gyakran üvölti le újságírók és biztosok fejét is, ha azok nem hajlandóak megtenni, amit kér tőlük. Amikor ő volt Juncker kabinetfőnöke, kifejezetten sok vezető hagyta ott a bizottságot, mert nem bírtak vele.
Selmayr megállíthatatlan és kezelhetetlen, de nem öncélú. Szinte mindenki azt mondja, hogy nemcsak a saját felemelkedéséért ekkora buldózer, hanem őszintén hisz Európa eszméjében és a szabadságban, és ezért hajlandó bármit megtenni. Ezt mutatja az is, hogy Selmayrnak hatalmas szerepe volt a GDPR-szabályozás átverésében is, ami talán a teljes uniós ciklus legnagyobb sikere volt.
Végre jött valami Brüsszelből, ami jó is nekünk
Ez történik, ha egy államok feletti szervezet egyik legnagyobb hatalmú vezetője a jó ügy érdekében használja a rendszert.
De most lehet, hogy rosszul döntött. A bizottsági elnöki posztért a Néppártból valójában soha nem csak Manfred Weber indult. Ugyan nyilvánosan nem jelentették be, de a brexit-főtárgyaló, Michel Barnier végig pályázott a posztra, csak kívülről szerette volna Webert előzni.
Barnier pedig kifejezetten jó kapcsolatban áll Selmayrral, hiszen a bizottság főtitkára nevezte őt ki főtárgyalónak. Ha a francia politikus szerezte volna meg az elnöki posztot, Selmayr gond nélkül átmenthette volna a hatalmát, és továbbra is irányíthatta volna az elnök kabinetjét, ahogy azt Juncker alatt is tette.
Barnier trükkje viszont nem sikerült, és így Ursula von der Leyent jelölték a bizottság élére. Von der Leyen számára pedig kulcsfontosságú lehet Selmayr eltávolítása, ha tényleg el akarja érni a céljait a bizottság élén. Mármint természetesen akkor, ha a parlament hajlandó lesz őt megválasztani. A másik pedig, ami Selmayr távozására utalhat, hogy van egy ki nem mondott szabály arra nézve, hogy soha kerülhet ki ugyanolyan nemzetből a bizottság elnöke és főtitkára, mert ez túl nagy hatalmat jelentene.
Egy ideje pletykálnak már arról, hogy mi lehet Selmayr következő munkája. Sokan arra tippelnek, hogy a brexit után ő lehet az EU Nagy-Britanniába delegált nagykövete, de felmerült az is, hogy a GDPR-szabályozás átverése után kinevezhetik versenyjogi biztosnak, ami az egyik legerősebb bizottsági hely. De Selmayr előtörténetét ismerve ebből még bármi kisülhet, és valószínűleg nem ő fog belőle rosszul kijönni.
Kiemelt kép: FREDERICK FLORIN / AFP
