Múlt pénteken aláírás helyett az Alkotmánybírósághoz fordult a lakástörvény ügyében Áder János köztársasági elnök, mert szerinte sérti az alaptörvény rendelkezéseit az Országgyűlés által június 15-én elfogadott törvénymódosítás, amely a többi közt kötelezővé tenné a világörökségi területen és annak védőövezetében lévő állami és önkormányzati tulajdonú ingatlanok eladását.
Az államfő hatoldalas jogi érvelését Magyar György ügyvéd segítségével elemeztük, aki a köztársasági elnök alkotmányossági aggályait teljes mértékben megalapozottnak találja. Álláspontja szerint az elfogadott törvény súlyosan sérti a világörökségi helyszíneken és védőövezetben elhelyezkedő, műemléki védelemmel összefüggő szabályokat, továbbá szerinte
a tulajdonhoz való jogot is sérti,
mely a modern piacgazdaság alapja.
Mint mondta, az alaptörvény úgy fogalmaz, "a természeti erőforrások (…) valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége." A köztársasági elnök Alkotmánybíróságnak címzett előterjesztése szerint a törvénymódosítás ezen, alaptörvényből eredő állami kötelezettséget sérti meg. Magyar György hozzátette, ezzel azonos érvek hangzottak el az Országgyűlés törvényalkotási bizottságában is az ellenzék részéről is, ám a parlamenti többség lesöpörte ezeket.
Kapcsolódó
Az önkormányzatok eldönthetik, eladják-e a lakásaikat, kivéve a budai Várban, ahol kötelező lesz
A Fidesz terve szerint 10,5-30 százalékon vehetnék meg a bérlők az önkormányzati lakásokat, de immár nem országosan, csak a világörökségi területen.
A jogász azért megjegyezte, érdekesnek találja, hogy Áder Jánosnak csak e törvénnyel kapcsolatban merültek fel alkotmányossági aggályai. Ugyanis a közelmúltban több olyan, a parlamenti többség által bőszen támogatott fejlesztés valósult meg, ami szerinte az állam kulturális örökségvédelmi kötelezettségének hasonlóan szembetűnő megsértését okozta. Úgy látja, ilyen a Liget projekt és a Kossuth tér átalakítása is. Ezekben az esetekben is törvénnyel teremtették meg a nemzet kulturális örökségét képező műemlékek védelmi célokkal ellentétes átalakítását, elbontását, megsemmisítést, megváltoztatást, ám a köztársasági elnök nem lépett közbe, pedig megtehette volna - mutatott rá. Az ügyvéd arról is beszélt, hogy a bár az államfő aggályai relevánsak, mégis megkésettnek tartja azokat, mert a közelmúltban mindazon jogszabály-módosítások akadály nélkül megszülethettek és hatályosulhattak - az államfő tiltakozásának hiányában -, amikkel gyakorlatilag a teljes hazai műemlékvédelmi intézményrendszert felszámolták.
Magyar rámutatott, a műemléki védelem alkotmányos kötelezettségének hangsúlyozása mellett a köztársasági elnök a tulajdonjogot és annak védelmét is kiemeli, e körben is alaptörvény-ellenesnek minősíti a jogszabályt. Utóbbiról szólva azt mondta:
Tulajdon nélkül nincs gazdasági önállóság, e nélkül pedig nincs személyes szabadság. A tulajdonjog azonban nem csak ez embert megillető alapjog, hiszen a tulajdonjog ugyanolyan tartalommal és védelemmel megilleti a különböző szervezeteket is: a civil szervezeteket, alapítványokat, gazdasági társaságokat vagy éppen az önkormányzatokat. Önkényesen és öncélúan nem lehet senkit megfosztani a tulajdonától, ahogyan arra sem lehet kötelezni, hogy adja el - áron alul - a tulajdonát, ha ezt egyébként nem akarja.
Hozzátette, a gazdasági függetlenség és szabadság annak a garanciája is, hogy a jogalanyok a jogaikat és a kötelezettségeiket maradéktalanul gyakorolni, illetve teljesíteni tudják, tulajdon nélkül tehát a létezésük lehetetlenülne el.
A lakástörvény módosításának egyik indoka az volt, hogy azok, akik műemlékvédelem alatt álló ingatlanban laktak, az 1993-as, 1994-es privatizáció idején nem vásárolhatták meg lakásaikat. Az 1994-es szabályozás és a friss módosítás összevetéséről is megkérdeztük Magyar Györgyöt, aki azt mondta, az eltérést maga a köztársasági elnök emeli ki: felhívja ugyanis a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság már az eredeti, 1993-94-es "lakásprivatizációt" is vizsgálta, annak minden aspektusával és szabályrendszerével, és akkor is egyértelmű volt, hogy
a műemléki védelmet élvező ingatlanok nem véletlenül nem kerültek bele a megvásárolható ingatlanok körébe.
Az ügyvéd szerint tehát Áder lényegében azon álláspontját fejti ki, hogy ha privatizációra kerül sor a műemléki védelemmel érintett, világörökségi ingatlanok esetében, akkor semmivel sem biztosított az, hogy ezen ingatlanok új tulajdonosai a jó gazdával szemben támasztott követelményeknek megfelelően karbantartási és állagmegóvási kötelezettségeiknek határidőben és teljes mértékben, folyamatosan eleget fognak tenni. Ha pedig ezen kötelezettségeik teljesítésével elmaradnak, akkor szélsőséges esetben megsemmisülhet a nemzeti örökséget képező műemlékegyüttes, így megvonhatják a világörökségi státuszt is.
Áder János szerinte helyesen azt is kifogásolja, hogy a tulajdonba adás szabályai sem értelmezhetőek, elnagyoltak, ugyanis reális és igazolható ok nélkül biztosítanak jelentős engedményeket a majdani vevőknek, a jelenlegi tulajdonosok hátrányára, akik amellett, hogy kénytelenek tulajdonjoguk elvesztését tudomásul venni, még tulajdonjoguk ellenértékét sem kapják meg kompenzációként. Akarata ellenére pedig - mondta Magyar György - senki sem fosztható meg a tulajdonától, főleg nem teljes ellentételezés és kártalanítás nélkül. Az önkormányzatok sem kötelezhetőek ilyen jogügyletek megkötésére, hatalmas vagyonvesztés mellett, értékarányos ellentételezés nélkül.
Az ügyvéd véleménye szerint az elfogadott törvénymódosítás jogállamban nem léphet hatályba, és reményét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy az Alkotmánybíróság a korábbi döntését figyelembe véve jár majd el az ügyben.
A módosítás részletei
Az elfogadott jogszabály állami vagy önkormányzati bérlakások megvételére nyújt lehetőséget azon magánszemélyeknek, akik már a tavalyi év végén is bérelték a megvásárolni szándékozott lakást. A törvény a műemléki épületben lévő vagy az eddig elidegenítési tilalom alatt álló lakásokra vonatkozik. A lakásokat kedvezményes áron vehetik meg a bérlők vagy egyenesági rokonaik. A kedvezmény attól függ, milyen hosszan bérelte azt a lakója. Aki legalább 25 éve bérli a lakást, az a forgalmi érték 15 százalékáért veheti meg azt. Ha a bérleti jogviszony nincs még 25 éves, de több mint 15 éve él, a forgalmi érték 50 százalékát kell megfizetni, míg 5 és 15 év közötti bérlési idő esetén a 80 százalékát. Akik ingatlancserével jutottak bérleti joghoz, azoknak szintén a forgalmi érték 50 százalékát kell megfizetniük, ha pedig valaki a csere során tulajdonjogot cserélt bérleti jogra, akkor a 35 százalékát. További 5 százalék árkedvezmény illeti meg azokat, akik egy összegben kifizetik a vételárat, részletfizetés esetén az ingatlant legkésőbb 25 év alatt kell kifizetni. Nem veheti meg a lakást az a bérlő, akinek a megelőző egy évben legalább háromhavi lakbértartozása volt, illetve akinek adó- vagy más köztartozása állt fenn. A megvásárolt lakás négy évig nem adható el.
Külön rendelkezések vonatkoznak a budai Várnegyedben lévő lakásokra. Itt az államon és az önkormányzaton kívül csak magyar vagy uniós állampolgár szerezhet tulajdonjogot. Aki erre nem jogosult, de már van itt lakása, eladni nem köteles, de újabbat nem vehet. Magánszemélyek az öröklést leszámítva legfeljebb két lakást vásárolhatnak. A Várban lévő lakások rendeltetése nem változtatható meg, kivéve a földszintieket, azoké kereskedelmi, szolgáltató vagy kulturális rendeltetésre módosíthatók. Az önkormányzatok a lakáseladásból származó bevételeket lakóépületek homlokzati felújítására vagy korszerűsítésére használhatják fel.
