Az egész ország a Susotázs című kisfilmnek drukkol, amely bejutott az Oscar-díj shortlistre, tehát esélye van, hogy jelöljék az arany színű szobrocskára. A film író-rendezőjével, Tóth Barnával itt beszélgettünk. Miután megnéztem a filmet, amelynek főszereplője két szinkrontolmács, rengeteg kérdés merült fel bennem a tolmácsok munkájáról és a filmmel kapcsolatban is. Ezért úgy gondoltam, kikérdezem egy barátomat, akinek ezt a szakterülete.
- Először is arra kérlek, mutatkozz be kicsit az olvasóknak.
- Bugár-Buday Orsolya a nevem, 15 éve foglalkozom szinkrontolmácsolással. Európai uniós konferenciatolmácsként végeztem az ELTE-n, és 2004 óta tolmácsolok, elsősorban az Európai Parlamentnél. Munkanyelveim az angol és a spanyol. Természetesen más rendezvényeken is tolmácsolok, legyen az politikai, gazdasági, vagy más szakterület.
- Ez azt jelenti, hogy minden nyelvirányba tolmácsolsz?
- Igen, magyarról angolra, angolról magyarra, magyarról spanyolra és spanyolról magyarra.
- Szinkrontolmácsoláson pedig azt értjük, hogy miközben valaki beszél, a tolmács folyamatosan mondja a fordítást... fél mondat késéssel mondjuk?
- Igen, ez a szinkrontolmácsolás, de a késleltetés nagyon változó. Nem mindegy, milyen nyelvpárban dolgozik valaki, mert vannak olyan nyelvek, amikor többet kell várni, hogy megérkezzen mondjuk az állítmány. De stílustól is függ. Van, akinek jobban esik, ha némi távolságot tart a beszélőhöz képest, mert elég jó a rövidtávú memóriája, más pedig jobban szeret úgymond „rátapadni” a beszélőre, aminek az lehet a következménye, hogy utólag korrigálnia kell saját magát.
- Tóth Barna Susotázs című kisfilmje a tolmácsok világába visz el minket. Szakmai szemmel milyen volt nézni a filmet?
- Nekem sok szempontból nagyon tetszett. Eleve maga az alaphelyzet abból a szempontból nagyon jó, hogy láthatóságot biztosít a szakmánknak. Bemutatja, hogyan néz ki egy konferencia, hogyan néz ki egy tolmácsfülke, a tolmácsberendezést is láthatjuk rövid időre... Hogyan érkeznek a tolmácsok, miként beszélik meg egymás között, hogy ki kezd...
Nagyon jól fel lettek készítve a színészek. Nekem külön tetszett, hogy életszerű volt a beszédük, amikor tolmácsoltak.
Nem volt tökéletes például, mert ne felejtsük el, hogy a tolmácsolás soha sem lesz tökéletes, csak a lehető legjobb - többek között azért, mert „hozott anyagból dolgozunk”.
- Az létezik, hogy valakinek annyira rutin munka a tolmácsolás, hogy képes közben egészen mást csinálni – akár amőbázni is, ahogy azt a filmben is láthatjuk?
- Sokakban felmerült már ez a kérdés, hogy szoktunk-e vagy tudunk-e közben amőbázni. Először is azt kell tisztázni, hogy mennyi minden zajlik le egy tolmács fejében tolmácsolás közben.
A tolmács hallja a szöveget, értelmezi, megalkotja a célnyelven, kimondja, és ellenőrzi a saját teljesítményét. Mindezt másodpercek alatt kell megtennie.
Tehát ha még valami pluszterhelésnek is ki van téve, az óhatatlanul rontja a tolmácsolás minőségét. Kérdés az, hogy ez a tolmácsot zavarja vagy sem. Sok olyan legendát hallottam, hogy van, aki kötöget közben, van aki keresztrejtvényt fejt, újságot olvas és közben egész másról beszél. Nekem rejtély, hogy lehet ezt megoldani, de állítólag van ilyen. Látni viszont még soha nem láttam, és nem is csinálok ilyesmit, legfeljebb firkálgatok.
- Engem egyetlen egyszer tolmácsoltak eddig, akkor viszont az előadásom előtt odajött a tolmács, bemutatkozott és váltottunk néhány szót. Mennyire van kapcsolatotok akár az előadókkal, akár a hallgatókkal? Igaz az, amit a film főszereplője mondd, hogy a tolmács csak egy árnyék, egy kép nélküli hang?
- Ez megint nagyon változó. Attól függ, milyen rendezvényről van szó és hogy a szervezőnek vagy a beszélőnek van-e arra igénye, hogy találkozzon a tolmácsokkal. Van rutinos előadó, aki tudja, hogy ahhoz, hogy az ő mondanivalója pontosan átmenjen, érdemes a tolmácsokkal néhány szót váltani, végigmenni a terminológián. Sokk jobb lesz a végeredmény, és mindenkinek megkönnyíti a munkáját. De van, aki egyáltalán nem foglalkozik a tolmácsokkal.
- A susotázs maga is egy tolmácsolási szakszó. Azt a helyzetet jelenti, amikor a tolmács közvetlenül a kuncsaft mellett ülve, a fülébe súgva fordítja az elhangzottakat. Azt most ne lőjük le, hogy a filmben hogy kerül szóba a susotázs. De igaz, hogy ez egy nagyon különleges válfaja a munkátoknak, amire csak néhányan képesek?
- Szerintem nem arról van szó, hogy csak néhányan képesek rá, hanem csak néhányan akarják végezni. A susotázs az egyik legnehezebb tolmácsolási fajta. Szinkrontolmácsolás, de nincs meg hozzá az a technika, ami a szinkrontolmácsolást lehetővé teszi. Elengedhetetlenül fontos, hogy a tolmács jól hallja a beszédet.
Márpedig a teremben a hang gyakran visszhangzik, susotázsnál hallod az összes teremzajt, és hallod saját magadat is, ami nagyon zavaró tud lenni.
Amikor csak lehet, igyekszem a megrendelőt lebeszélni róla, minden megoldás jobb a fülbesúgásnál. Legtöbbször akkor akarnak susotázst, amikor egyetlen embernek kell csak tolmácsolni a résztvevők közül. De attól, hogy egy ember hallgatja a tolmácsolást, a munka nem lesz kevesebb, cserébe nem tud olyan minőségű lenni, mint a szinkrontolmácsolás; nagyon fárasztó a tolmácsnak, szerintem nem kellemes a hallgatónak sem, és a teremben ülőknek sem, akiket zavarhat, hogy a tolmács folyamatosan beszél.
- Gondolom ezek mögött spórolási megfontolások állnak.
- Igen. Olyan is előfordul ugyan, hogy a terembe nem fér be a tolmácskabin, de arra is van más megoldás, például el lehet helyezni a kabint egy másik teremben, a tolmácsok pedig egy képernyőn nézhetik, hogy mi zajlik a teremben.
- A filmben látható „játék” valószínűleg elképzelhetetlen egy szakmailag magára kicsit is adó tolmács esetében. Ettől függetlenül nyilván tolmácsolás közben is adódhatnak vicces helyzetek, születhetnek jó sztorik...
- Ez nem dokumentumfilm, ezért nem is várható el, hogy a tolmácsok munkáját teljes hitelességgel ábrázolja. De ahogy te is említetted, ilyen helyzet, amelyet ebben a filmben láthatunk, nem fordulhat elő.
Épeszű tolmács ilyet nem csinál. Ellenkezik a szakmai etikával, szembe megy azzal az alapelvvel, hogy azt tolmácsoljuk, ami elhangzik, az ilyen tolmács a saját megélhetését, szakmai megítélését kockáztathatja.
Ezt fontos hangsúlyozni. Ne gondolja senki, hogy egy tolmács megenged magának ilyesmit, de filmen nézni nagyon szórakoztató.
- Tehát nem kell félnünk egy konferencián tolmácsolást kérni?
- Nem, nem fog a tolmács oda nem illő dolgokat mondani a füledbe. De hogy válaszoljak a kérdés második részére, az ember azért tudja szórakoztatni magát. Volt például olyan, hogy két kolléga munka közben felírt egymásnak egy-egy szót, amit bele kellett építeni a tolmácsolás szövegébe úgy, hogy ne legyen feltűnő. Ez a játék tulajdonképpen a tolmács kreativitásáról szól.
Persze vicces szituációk is adódnak. Régebben, még az „ősidőkben”, az Európai Parlamentben kávét és teát szolgáltak fel a tolmácskabinban (és az ülésteremben is). Nagyon rossz kávé volt, de jól esett a törődés. Egyszer felírtam az éppen tolmácsoló kollégának egy papírra, hogy "kávé vagy tea" – ő kicsit felvonta a szemöldökét, és letolmácsolta. Pedig csak az iránt érdeklődtem, hogy mit kér.
- A filmbeli konferencia helyszíne Csehország. Mennyi utazással jár a tolmácsok munkája?
- Aki valamilyen nagy nyelvből dolgozik – angolos, németes, franciás –, annak nyilván több esélye van, hogy meghívják külföldi konferenciára egész egyszerűen azért, mert több rendezvény van ezeken a nyelveken. Én viszonylag sokat utazom, havonta 1-2 alkalommal, de van, hogy gyakrabban is.
- Ilyenkor van lehetőséged kis „magánéletre”, tehát szétnézni a városban, ahová a munkád szólít, vagy odamész, elvégzed a munkád, és rögtön jössz haza?
- Van ilyen is, olyan is. Mindig igyekszem úgy intézni, hogy legalább egy fél nappal előbb odaérjek, hogy legyen időm körülnézni kicsit, főleg ha új helyre megyek, ahol még nem jártam.
- Szeretném megragadni az alkalmat, hogy helyre tegyünk valamit, sokak fejében ugyanis összekeveredik a tolmácsolás és a fordítás. Ki fordíthat, ki tolmácsolhat, és van-e átjárás a két szakma között?
- Úgy lehet talán a legjobban elkülöníteni, hogy a fordítás mindig írásban zajlik, a tolmácsolás pedig szóban. Van egy nagyon furcsa átmenet a kettő között, az úgynevezett blattolás, amikor egy írott beszédet kell szóban tolmácsolni. Nincs feltétlenül átjárás a két szakma között.
Nyugat-Európában néha meg is lepődnek azon, ha valaki mind a két szakmát űzi, mert ahol nagyobb hagyománya van ezeknek a szakmáknak, vagy szigorúbban szabályozzák azokat, ott jobban elkülönülnek egymástól.
De nem feltétlenül van ez így, én is ismerek olyan nyugat-európai kollégát, aki fordít és tolmácsol is. Én is mindkettőt csinálom, és nem érzem úgy, hogy bármelyikben rosszabb lennék, mint a másikban.
Hogy ki végezheti... Elvileg és a jogszabály betűje szerint is tolmácsolást és fordítást az végezhet Magyarországon, akinek van ilyen irányú végzettsége. Ezt egy 1986-os minisztertanácsi rendelet mondja ki, amely még mindig hatályban van. A valóság persze ennél sokkal árnyaltabb.
- Tegyük hozzá, hogy szakfordításról beszélünk, a műfordítás egész más eset, ahhoz nem kell semmilyen végzettség.
- Így van. Tolmácsolásban viszont nincs ilyen elkülönülés. Ahhoz minden esetben végzettség szükséges.
- Ha valaki tolmács szeretne lenni, hová kell mennie?
- Több egyetem közül választhat. Az ELTE Fordító és Tolmácsképző Tanszékén, ahol én is végeztem, több mint 40 éve folyik tolmácsképzés. De többek között van a BME-n, a Pázmányon, Szegeden és a debreceni egyetemen is, tehát az országban sok helyen. Illetve van egy másik lehetőség azoknál a nyelveknél, amelyeken nincsen tolmács vagy fordítói képzés: lehet külsős vizsgát tenni.
- Sajnos általánosnak tűnik az a gyakorlat, hogy nem kérnek fel hivatásos tolmácsot, hanem valaki a cégnél, aki „jó angolos” felvállalja a tolmácsolás szerepét. Te hogy látod ezt, mennyire általános, és szakmailag mit gondolsz róla?
- Biztosan van olyan helyzet, ahol ez működhet. De például a szinkrontolmácsolás pont olyan terület, ahol nagy előképzettség szükséges ahhoz, hogy az ember jól tudja végezni. Akkor tesz magával jót a megrendelő, ha a tolmácskabinba olyan embert ültet be, aki rendelkezik ilyen képzettséggel.
A címlapfotót a Proford engedélyével használtuk fel.
