Magyarországon 1956 decemberében született határozat az 5/90-es lottó bevezetéséről, a sorsjegyeket a következő év február 13-ától kezdték árusítani. Induláskor egy lottósorsjegy ára 3,30 forint volt. Ebből a 3 forint 50 százaléka adta a nyereményalapot, 10 százalék pedig a jutalomsorsolás nyereménytárgyainak beszerzését szolgálta.
Az első sorsolást 1957. március 7-én tartották, összesen 1 505 546 darab szelvény érkezett játékba: öt találat nem volt, négy találatot heten értek el. Nem sokkal később azonban, az 1957-es 6. játékhéten megszületett az első telitalálat: özvegy Ring Sándorné a szelvény kitöltése előtt számba vette gyermekei életkorát: Misi akkor 23, Marica 26, Sanyi 33, Laci 37, ő maga pedig 66 éves volt.
Miután pedig épp ezt az öt számot húzták ki, az ötös lottó első nyertese 855 ezer forinttal lett gazdagabb, miközben egy csapásra divatba hozta a családi számokat.
És miért épp 5 a 90-ből? Ehhez 500 évet kell visszamennünk az időben, pontosabban 1528-ig, amikor Velencében elkezdtek "parlamenti sorsolásokat" szervezni. A városi tanácsba jelentkező 120 ember sorszámokat kapott, majd öt számot kihúztak, ők öten lettek a városi tanács új képviselői. Az emberek fogadhattak a végeredményre, és innen származik a lottó szó, ami részesedést jelent.
A mai lottójáték ezekből a fogadásokból alakult ki, az 5/90-es rendszer pedig Genovából származik. A köztársaságot kormányzó nagytanács évente megújult úgy, hogy tagjai közül öten kiváltak, helyükre először 120, majd 90 főből sorsolással választották az új atyákat. Amellett, hogy a polgárok egymással is fogadtak, a házakat ügyes szervezők járták azzal az ígérettel, hogy aki két vagy éppen több új tanácstag nevét is eltalálja, a kockára tett pénzösszegének többszörösét kapja meg. Az ilyen fogadások mind népszerűbbé váltak, a lebonyolításukra idővel külön irodákat szerveztek, az alkalmi fogadások pedig rendszeres szerencsejátékká fejlődtek.
