Tavasztól már ti is kipróbálhatjátok, milyen az elegáns épület falai között vacsorázni. Mi most előre teszteltük, milyen miliőre, milyen ízvilágra, milyen vendéglátásra számíthattok.
A New York-palota épülete sokunk számára ismert és szeretett látvány. De valljuk be, általában csak kívülről szemléljük. Pedig a majd 130 éves palota, és a vele egyidős New York kávéház összeforrott a múltunkkal. Híres íróink, költőink egyik kedvenc helye volt.
Ideje hát, hogy újra elidőzzünk a falai között, és akár egy elegáns vacsoránk helyszínévé is váljon.
Ahhoz, hogy eljussunk az étteremig, gyakorlatilag az egész épületen végig kell sétálni, és képtelenség nem meghatódni közben. Óriási terek, gigantikus festmények, arany és bársony mindenhol. Aztán megérkezünk a leghátsó, legvilágosabb terembe, és még jó pár perc kell, míg feldolgozzuk az élményt, és belekényelmesedünk a kanapéba, meg a zongorista játékába.
Az étterem nagyon friss. Egyelőre még csak a szállóvendégeknek nyitott meg, de tavasz elejére tervezik a mindenki számára elérhető nyitvatartás kialakítását.
Wolf András 2009 óta a New York kávéház és a Salon étterem executive chefje. Szakmai munkásságát lehetetlen a teljesség igényével, röviden összefoglalni, de sokaknak bizonyosan a Séfek Séfe című tévéműsorból lehet ismerős.
A sors furcsa fintora, hogy öt évet töltött Bíró Lajos mellett a Bock bisztróban, most pedig Lajos fiával, Dániellel dolgozik együtt ezen az új koncepción.
Bíró Dániel azonban nem csak valaki fia, a családi kötelékek tisztelete mellett régóta a saját útját járja. Több kontinensen és országban is élt és dolgozott, és ázsiai emlékeiből ma már éppúgy merít, mint az osztrák, két Michelin-csillagos helyen tapasztaltakból.
A menü abszolút magyaros alapokon nyugszik, pár nemzetközi fogással megspékelve.
Többen örülni fognak ha azt mondom, hogy ez nem fine dining, hanem inkább casual dining. Ami a nagyobb adagokban és a biztonságosabb ízkombinációkban mutatkozik meg leginkább.
Persze az előétel előtt itt is érkezik egy fantasztikus hagymás vaj, tökéletes kenyérrel. Na meg amuse-bouche, aminek a központi eleme a préselt sertéspofa. Ebben a falatban már érezni lehet, hogy milyen úton indulunk el.
Mellette birsalma-variációk kamillával, mézharmattal és konyakkal ízesítve, házi brióssal szervírozva.
A borpárosításnak már ennél a pontnál nagyon örültem, hiszen az Áts Pince édes cuvée-je fantasztikusan passzolt a májhoz.
De számomra a vacsora tetőpontja ezután következett!
Nem hiszem, hogy valaha találkoztam hasonló, bajai korhely halászlével.
Hiszen itt a korhelyes savanykásságot egy ázsiai csavar, a kimchi szolgáltatta. Füstös ízű, grillezett ponty is került bele, és az ízeket tovább bonyolította a marokkói citrom, na meg az, hogy ereje is volt a levesnek (amire amúgy udvariasan fel is hívta a pincér a figyelmemet, még a fogyasztás előtt).
Itt már éreztem azt is, hogy nem aprócska adagokat fogyasztottam eddig, pedig a nagy hús még hátra volt.
Mangalicakaraj érkezett dödöllével. Az extra ízt pedig a ramen velouté adta.
A Bock Pincészet Syrah-ja pedig szintén telitalálat. Ez egy elég nemzetközi fajta, de mi magyarok is abszolút büszkék lehetünk rá.
A desszert kevés esetben fér belém komfortosan. Ilyenkorra már a legtöbbször elfáradok. Érezhette ezt a chef is, és a menüben található császármorzsa helyett inkább egy mákos gubával lepett meg.
De ez a játékos kinézet jól meg is fogott, és vitt is magával az utolsó falatig. Végül pedig csak megtaláltam a tésztába töltött, mákos krémet, és a klasszikus "mákosgubásságot".
Természetesen búcsúzóul érkeztek még édes falatok, és vacilláltam egy darabig, de végül kávét is kértem kilépő gyanánt.
Nagyon ajánlom ezt a lépést nektek is, mert így a kávéház hangulata is belecsúszik egy picit a vacsorába.
Szöveg és képek: Vass Adrienn
