A fiam általános iskolás, hatodikos. Amolyan "vág az esze, mint a borotva" típusú gyerek, ráadásul az agya, mint holmi szivacs, képes nagyon sok mindent magába szippantani.
Félévzárás van, és ez az én egyetlen fiúgyermekem haza is állított az igazán szép félévi bizonyítványával, csak ne éktelenkedne ott az az angol hármas, amit amúgy kegyelemből kapott meg. Mert a tanárnő még egy hete is írt e-mailt, amelyben tudatta velem, ha "ez így folytatódik", még a kettest sem adja meg.
Eközben a huszonegyedik században ez a 12 és fél éves fiatalember már két éve minden nagyobb mozifilmet angolul néz meg, feliratozva. Egyiptomtól Ausztrálián át a Dél-Afrikai Köztársaságig vannak barátai egy internetes játékban, ahol folyamatosan megy a pötyögős, tehát írásos és az élő beszélgetős, élő szavas párbeszéd. Olyankor feltesz a fejére egy fejhallgatót, aminek mikrofonja van és beszélget.
Angolul.
Én, mint szülő és mint korábbi nyelvtanár, szoktam figyelni, mit és hogyan beszél. Elmondhatom, hogy nyelvtanilag korrekt, amit mond, a szókincse pedig lassan már az enyémnél is erősebb, mivel jómagam közel tíz éve nem vagyok "rákényszerítve" nyelveket beszélni.
Nos, ez a fiatalember a félévi bizonyítványában éppencsak görbült.
Köszönheti a jegyét azoknak a tényleg kőkori, vagy inkább a kommunista éra orosz nyelvoktatási hagyományainak, ami még mindig ott van és jelen van az állami oktatásban.
Hogy kapott egyest, mert a füzete külalakja nem szép. Csúnyán ír, na. De nincs egy szamárfül, gyűrődés - csupán rondán ír, mint egy nyugdíjazás előtt álló háziorvos, ha papírfecnire írja le a vény nélkül kapható köptető nevét.
Hogy kapott egyest azért, mert az egyik napról a másikra feladott szavak közül nem tudott párat.
Hogy kapott egyest órai munkára, mert amikor a tanár kiejtett egy szót valahogy, ő közbeszólt és elmondta, Amerikában azt tök másképp ejtik, mert ő így hallotta. Szemtelen kölke, egyes, de azonnal, mégis mit képzel, kijavít egy tanárt?
A számtalan egyest árnyalták azok a dolgozatok, felelések, amikor az volt a feladat, hogy a gyerek írjon vagy beszéljen valamit - érdekes módon, azok zsigerből mentek neki, így a hozzájuk rendelt osztályzat is ötös.
Én szülőként nagyon ritkán akadok le azon, milyen jegyei vannak a gyerekeimnek, mert a valós tudást látom és elismerem, de azért motoszkál bennem a kérdés: miért nem lehet a huszonegyedik században elmozdulni erről a szintről? A gyerekek beszélgetni szeretnének, élő beszédből tanulnának, nézhetnének filmeket, de akár híradót is angolul, becsatlakozhatnának más országos diákjaival bármilyen online közösségi térbe, kommunikálhatnának, "csetelhetnének" akár az iskola keretein belül is úgy, hogy közben dől az agyukba a szókincs, a tanár pedig mindeközben a nyelvtani szabályokat magyarázná a példákon keresztül.
Sürgető és megoldandó dolog ez, mert nemsokára a tanárok feje fölé nő egy generáció, amely tizenévesen jobban tud például angolul, mint maga a pedagógus.
