A Shell Beach szupergroup új lemezzel jelentkezett. A zenekar gitárosa Somló Tamás egyik ikonikus dalának átdolgozásával állít emléket a családi köteléknek.
Új lemezzel indítja az évet a magyar experimentális szupergroup, a Shell Beach. Bár a poszt-hardcore-ra jellemző feszes keret megmaradt, a Solar Flare dalaiban a korábbi screames témák helyett a progresszív elemeké a főszerep. A lemez egyik legjobban várt dala egyértelműen az "Olyan szépek voltunk", amiben a zenekar gitárosa, Somló Pali édesapja, Somló Tamás egyik ikonikus dalának átdolgozásával állít emléket a családi köteléknek. A videót Pracznoczy Sebastian rendező 35 mm-re forgatta, és két birkózó barát felnövéstörténetét kísérhetjük végig a képkockáin. Interjú.
– Meséljetek egy kicsit a Shell Beach-ről! Mindent tag zenélt már más formációkban, hogy jött ez a felállás?
– Bodóczy Zoltán: Részemről teljesen hirtelen és átgondolatlanul történt minden. Totik Zoli (az előző énekes) kilépett, pont egy berlini buli előtt két héttel, a srácok nagyon le akarták nyomni, gyorsan átgondolták, kit lehetne berántani hirtelen, és rám esett a választás (Matyival együtt játszunk a Grand Mexican Warlockban, gondolom ennek volt szerepe a döntésben). Szerencsére az akkori csajommal pont Berlinben voltunk, így be tudtam vállalni, szénné hallgattam a számokat, béreltünk egy termet Berlinben, próbáltunk egyet, aztán már mentünk is másnap koncertezni. Először csak pár bulit vállaltam, mert nem akartam még egy bandát a nyakamba, de nagyon megszerettük egymást, így maradtam, ennek a lenyomata a Solar Flare-album.
– Somló Pali: 2007-ben kezdtem el ezt a zenekart csinálni, a mostani felállás a régi tagok Sági Viktor, Mohácsi Mátyás, hangmérnök/producerként Horváth Attila (aki anno alapító tag volt), jómagam, és két újabb tag, Szalay Dániel dobos, és Bodóczy Zoltán Undosz énekes csatlakozásával vált teljessé.
– A harmadik lemeznek a Covid-éra alatt kezdtetek neki. Hogy hatott ez az alkotói folyamatra?
– S.P.: Ez hatott rá a legjobban. A mai rohanós világban ritkán van arra idő, hogy teljesen izoláltan, időkorlátok nélkül, így bele tudjon az ember mélyülni egy alkotási folyamatba. Úgyhogy én nagyon is örültem ennek a lockdownnak. A lemez nagy része akkor íródott.
– A Solar Flare-re konceptlemezként hivatkoztok. Mi a koncepció mögötte, miről szól ez az album?
– B.Z.:
Azonkívül zenekarilag is sokat beszélgettünk arról, hogy mi legyen a tematika, Palinak is volt mit feldolgoznia, így viszonylag egyértelmű volt, hogy az elmúlás témaköre és ennek különböző aspektusai jó alapot szolgáltathatnak a szövegvilághoz. Hogy végül egy összefüggő gondolatsor lehetett belőle, az már egy későbbi felismerés eredménye, ahogy alakultak a dalok a stúdióban.
– S.P.: Én a zenei részét tudnám itt hangsúlyozni. Maguk a dalok elég mélyről jövő, érzelmi megnyilvánulások. Három év után ezek voltak az első számok, amiket írtam, és nem tagadom, legnagyobb hatással édesapám elvesztése volt rám, emiatt elég sötét hangulatvilágba csöppentek a szerzemények. Ezt vegyítettem a saját régebbi stílusommal, na meg a többiek személyiségével, amikor mindenki hozzátette a saját ötleteit. Ennek alapján kezdtünk el dolgozni az énekeken is, amit aztán Undosz teljesített ki Kolozsi Petivel karöltve a szövegvilágban.
– A lemezen helyet kapott egy nagyon személyes dal, Somló Tamás "Olyan szépek voltunk"-jának újragondolt változata is. Pali, hogy hatott a te zenei világodra az édesapád?
– S.P.: Szerencsére zenészcsaládba hozott engem a gólya, így hát teljesen természetes volt egész életemben, hogy fontos szerepe van a muzsikának. Egészen kis korunktól taníttattak a szüleink zenélni a testvéremmel együtt, aztán gimnáziumban már volt két saját zenekarunk is, aztán jött a minden más. Van egy csomó kedves emlékem, ahogyan 6-7 éves korunkban vitt minket magával mindenhova turnézni, és volt, hogy fel is léptünk vele. LGT-búcsúkoncert a Nyugatiban, külföldi koncertek, nyári turnék, ezek voltak a családi kirándulások.
Nem is hallgatok sok heavy zenét, inkább más stílusokból inspirálódok, de nyilván nyomon követem az aktualitásokat. Csak hogy itt is le legyen írva: a Turnstile a legjobb dolog, ami a Refused óta történt a hardcore zenével!;)
Az “Olyan szépek voltunk” feldolgozás talán pont ennek a zenei diverzitásnak az ékes bizonyítéka.
– Van esetleg olyan kedves közös zenei élményed vele, amit szívesen megosztanál velünk?
– S.P.: Az “internet nem felejt” címszó alatt mindenki írja be a Youtube-ra hogy: Somló Tamás - Annyi mindent nem szerettem még - Friderikusz-show. A képsorok magukért beszélnek:)
– B.Z.: Nekem is van közös zenei élményem Somló Tomival, méghozzá az, hogy még az első GMW-lemez bemutatójára elhívtuk fújni (akkor ott még Pali klónja, Somló Dani volt a dobos), szívesen el is jött, az egy nagyon felemelő pillanat volt. Ami viszont még jobban esett, hogy onnantól Tomi rendszeresen járt GMW-koncertre, és nagyon élte az egészet, rengeteg elismerő és biztató szót kaptunk tőle akkoriban, nagyon kedves emlékek ezek nekem.
– Miért pont ezt a dalt dolgoztátok fel tőle?
– S.P.: Ez az egyik kedvenc dalom apukámtól, na meg Dés László zeneszerző és Nemes István szövegírótól. Szerintem gyönyörű szép és őszinte dal. Tudom, hogy a kilencvenes évek egyik nagy tévésorozatának a “Patikának” volt a betétdala, de ekkor váltak szét a szüleim is, akik utána szerencsére végig nagyon jó baráti kapcsolatot ápoltak, de akarva akaratlanul nekem valahogy erre reflektál a szövege (nincsenek véletlenek). Egyszer még el is játszottam apukámmal a Müpában egyik koncertjén.
Miután itthon feldemóztam, átmentem (kijárási igazolással!) Sági Viktorhoz a szentendrei hegyekbe, és megcsináltuk majdnem a végleges verziót, leszámítva, hogy egy Cannibal Corpse acapellát vágtunk először alá, és fantasztikus volt a végeredmény, aztán elrontottam az énekemmel, sorry:)
Amihez nagy levegőt kellett vennem, az az, hogy el tudjam így énekelni, mivel a zenekarban nem én vagyok a fő énekes, hanem Undosz, ezért nagy kihívás volt a számomra. Na meg magyar nyelvű dalunk sem volt még soha. Nem zárkózunk el előle a jövőben, de nem is erőltetnénk, hiszen minden csak akkor jó, ha természetesen történik. Ha valaki ilyen szép szöveget ír nekünk, mint tette édesapámnak Nemes István, szívesen elénekeljük.
A minap meg is jelentettük ennek a számnak a videóklipjét, amely egy nagyon fontos mérföldkő a számunkra. Sokkal több lett ez a klip, mint aminek eredetileg indult. Egyik nagyon közeli barátommal Praznoczy Sebastiennel, a klip rendezőjével vittük végig ezt a projektet több mint egy éven át. Sok akadályba ütköztünk, de valahogy, mégis így kellett történnie a dolgoknak, hogy a végén minden értelmet nyerjen. Megtalálni azokat az embereket, akik ugyanúgy érzik benne azt, amit mi, meg kellett történnie rajtunk kívül álló dolgoknak is a világban, hogy még jobban beigazolódjon a dal és a képi világ mondanivalója. Sajnos a forgatás után elvesztettük egy nagyon közeli barátunkat, Adamek Robit, aki még szerepel is benne. Ezután ezzel a szemmel vágta meg Sebi a nyersanyagot, amit Nagy Marcell operatőrünk 35 mm-es filmre rögzített. Így hát sok szempontból is nagyon személyes, és fontos nekünk ez a klip, avagy a legfontosabb.
– Mikor hallhatjuk először élőben az új lemez dalait?
– S.P.: Szeretettel várunk mindenkit jövő héten, kedden március 14-én az Akvárium KisHall-ban a lemezbemutató koncertünkön, ahol mi is először fogjuk ezeket élőben eljátszani, úgyhogy nagyon készülünk, izgulunk.
Az estét pedig három kiváló zenekar vezeti majd fel. Itt lesz velünk Pécsről a deszkás punk-hardcore titán Vodka For Kids, a gyönyörű atmoszférát teremtő post rock előkelőség a Törzs, és csatlakozik még hozzánk egy ennél metálosabb hangvételű, de nagyon profi produkció egészen Izraelből: a Walkways.
