Szinte Dunát lehetne rekeszteni az olyan témákból, amikről minden szülőnek beszélnie kell(ene) a gyermekével. Most, hogy az elmúlt két évben a #MeToo mozgalomtól hangos a világháló, különösen nagy figyelmet érdemel minden kérdés, ami a szexualitással kapcsolatos, és amennyiben felelősségteljes, gondolkodó fiatalokat szeretnénk nevelni, már gyermekkortól kezdve el kell mélyítenünk a testtudatosság és a konszenzuson alapuló együttlét gondolatát.
Melissa Carnagey szexedukátor szerint az előbbihez tartozik, hogy már gyermekkortól beszélgetünk a testrészekről és az anatómiáról (nyilván egy kicsi szintjén), ezáltal megtesszük az első lépést a biztonságos, egészséges szexuális életre való nevelés felé is.
A szakértők szerint elengedhetetlen, hogy megfelelően, a gyermekek szintjén kommunikáljunk ezekről, és kerüljük a tabutémákat. A szexoktató a Huffington Post számára összegyűjtötte azokat a kulcsgondolatokat, amiket érdemes figyelembe venni.
Nevezzük a nevén a gyermeket
A "himbi-limbi", a "cucus" és a "pipikélő" mind nagyon kedves kifejezés, azonban az oktató azt javasolja, már kiskortól kezdve bátran használjuk a nemi szervek valódi neveit. A testünk miatti szégyenérzet a szülők kommunikációjára vezethető vissza: amennyiben a szülő bátran, határozottan használja a "pénisz" vagy a "vagina" szót, a gyerekek sem érzik majd kellemetlennek később, ha a párjukkal vagy az orvosukkal kell beszélniük a "kínos" kérdésről.
A tested csak a tiéd
"Egy ideális otthonban minden ember testét és határait tisztelni kell" - jelenti ki a szexológus. A megegyezésen alapuló szexuális kapcsolatok első lépése, hogy már gyermekkortól kezdve tudatosítsuk a gyerekekben, hogy ők döntenek a saját testükről, és bármilyen helyzetbe is kerülnének, mondhatnak nemet. Nincs olyan, hogy "meg kell puszilnod a nagymamát", nincs olyan, hogy "a nagyobb testvéred bármikor felemelhet", és olyan sem, hogy "játsszunk papás-mamást" - amíg a csemete nem szeretné.
Figyeljünk az ösztönökre, értelmezzük az érzelmeket
A szexológus szerint elengedhetetlen, hogy már gyermekkortól definiáljuk és értelmezzük az érzelmeket. Ha egy kisgyerek fél, esetleg szorong, segíteni kell neki az érzései artikulálásában, és kérdésekkel rávezetni arra, hogy honnan ered a probléma. Ebből következően az is fontos, hogy tiszteletben tartsuk a gyerekek megérzéseit, és ne kényszerítsük őket olyan helyzetbe, ami számukra nem komfortos.
