Idén hetvenöt éve már annak, hogy Radnóti Miklós máig tisztázatlan körülmények közt, végletekig legyengült munkaszolgálatosként lelte halálát, zubbonya zsebében az utolsó verseit rejtő bori notesszel, a harmincöt évesen elhunyt költő életművében azonban máig akadnak nem ismert részletek.
Radnóti szövevényes kapcsolati hálóját és dedikációit Bíró-Balogh Tamás Könyvvel üzenek néked című műve dolgozta fel: a könyv hatszáztizennégy ajánlást mutat be, sőt, az egyes kötetek történetét, illetve a dedikációt kapott emberek rövid életrajzát is megosztja. Az öt évvel ezelőtt, százkét évesen elhunyt özvegye, Gyarmati Fanni segítségével 2016-ra megszületett mű nem teljes, hiszen időről időre bukkannak fel az irodalomtörténészek előtt eddig nem ismert munkák.
A szerző felvétele
Lesz második kötet
A Könyvvel üzenek néked megjelenése óta a szerző hetvennégy új dedikáció létezéséről értesült, így rövidesen a könyvesboltokba kerülhet a második kiadás.
"Amennyiben Önnek van Radnóti-dedikált kötete, vagy információja arról, hogy rokona, barátja, ismerőse birtokol Radnóti által ajánlással ellátott kötet, kérem értesítsen akár a Facebookon, vagy a [email protected] e-mail címen" - kéri Bíró-Balogh Tamás.
Az 1931-ben, másodikként megjelent mű példányait, illetve a kéziratot a budapesti ügyészség ugyanis minden módon - így többek közt a rádióban számos alkalommal lejátszott felszólítással, valamint a postahivataloknak szóló rendelettel - megpóbálta begyűjteni, hogy aztán megsemmisíthessék őket, hiszen a vádirat szerint annak nyolc verse is kimeríti a közszeméremsértés és vallásgyalázás fogalmát.
in: Rendeletek Tára a Magyar Kir.
Posta részére, 1931. április 20.
A törvényszék elé citált Radnótit végül két verséért, az Arcképért és a Pirúl a naptól már az őszi bogyóért - Thury ügyészségi alelnök szerint ezek a versek
"alkalmasak arra, hogy az állam által elismert hitfelekezet vallásos tiszteletének a tárgyát nyilvánosan meggyalázza s ezáltal közbotrányt okozzon",
nyolc napi letöltendő, illetve három évnyi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, a közszeméremsértés vádja alól azonban felmentették.
1931. december 8. (Főtárgyalás)
Dr. Melléky Kornélnak
Előttem Müller, a nyomdász
állt a mérleg előtt,
megméretett
s hat hónapot kapott.
Aztán kiürítették a termet, hogy
én kerültem sorra; óvták a népet
ragályos verseimtől.
Pattogni s köpni szerettem volna,
mint a tűz, kit szikkadt emberek
ülnek körül fecsegő szalonnák és
várakozó kenyerek gyönyörével.
Köpködtem volna, mint a tűz, kinek
csak szalonnák fényes csöppje jut, mit
elforgat magán majd vicsorogva
és sütöttem mégis, mint pisla parázs
s ők fujtak engem, hogy védekezzem,
mert úgy szokás, s hervadjak el,
fujt rám az ügyész.
Nem észleltetett enyhítő körülmény
s két versem nyolc napot nyomott;
fölállva hallgattam. Tudták kiktől
születtem, hol s mikor; ösmertük egymást
és hogy kimentek, mégse köszöntek.
Védőmmel álltam s beszélt köröttem
néhány barát és néhány mesemondó;
félhárom volt már, délután s
drukkoló szeretőm szemei
kerekedtek az uccán.
A Fiatal Magyarország által kiadott, közel három tucat verset tartalmazó gyűjtés ma is létező példányait jórészt Radnóti a rendőrségi közleményt halló évfolyamtársa, a később irodalomtörténészként ismertté vált Baróti Dezső (1911-1994) gyűjtötte össze a szerző szegedi bérelt lakásában.
A szerző felvétele
Ötvenegy példányt később a rendőrök is találtak ugyanott - erről a költő egy verssel is megemlékezett:
1931. ÁPRILIS 19 (ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)
Új könyvemet tegnap elkobozták,
most egyedül ülök, ujjaim
átfonva bokám körül, piros
pillét ástam ma babonásan
a küszöb alá és lassan elalszom!
Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves
anya, barátom tejetlen asszonya
aludt el fáradtan, húsznapos, tejes
kislánya fölött így; gyerekingeket
álmodott s urának új cipőt! és
kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái
hajnalán kürthangra harcosok!
Majd fölébredek én is! kedvesem arany
varkocsán sikongat a napfény,
lóbálva nő föl árnyam az égig és
huszonkét szemtelen évem az éjjel
bevacsorázik három csillagot!
A Baróti által időben elvitt darabokat Radnóti később a közeli barátainak dedikálta - talán így született meg a Várhegy oldalára tapadó kis utcában felbukkant példány is, amit az ekkor még csak huszonkét éves szerző kézcsókkal Hollán Lillynek ajánlott.
Kardos László kritikája a Nyugat 1931. évi 10. számában
"Ezek a versek első olvasásra elárulják a tehetséget. Egyéni hangjuk van, mely ugyan itt-ott fátyolosan, sőt rekedten szól, másutt meg el-elfojtódik, de egy-két sorban minden versből kicsap. Ebben a kötetben nagyon kevés olyan vers van, amelynek minden szava helyén volna, de talán egy sincs, amit érdemes ne volna elolvasni. Ez a paraszti, nyers dünnyögésből felszabadult, egészséges erotikájú suhancnótákból és az idillekbe kerekedő optimizmus tiszta dallamaiból összeszűrt zene, amely egy tájszavakkal termékenyített, gazdag és erős nyelven tör át, már a Radnóti Miklós külön hangja.
Kár, hogy ez a hang még nem zeng valami tisztán. Némi ízlésbeli kiforratlanság érzik az egész köteten. Túlfejlesztett, értelmetlenné dagadt hasonlatok, homályba fulladó, áltömör kifejezések, akaratoskodó, modorosan megdúlt szórendű mondatok árulkodnak róla, hogy ez a költő még nincs egészen túl a Sturm und Drang évein. Érdekes, hogy a kötet számos darabján már a legfiatalabb költői nemzedék fénye tükrözik. Szabó Lőrinc dunántúli idilljei, Illyés Gyula realisztikus parasztképei, Simon Andor «egysejtű» kis versei jutnak gyakran eszünkbe. A nyelvkezelés viszont néha korai Kassák-versekre emlékeztet. Mindezt talán méltánytalanság is túlságosan hangsúlyozni.
Radnóti Miklós tehetséges költő és következő kötete bizonyára teljesebb elismerésre szorítja a kritikust." - írja.
A rejtélyes Hollán Lilly (akit a kor lapjai Liliként és Lilyként is emlegettek) és Radnóti kapcsolatának részletei az irodalomtörténészek előtt ma még nem ismertek, de a Bíró-Balogh-féle kötet egy másik, neki dedikált kötet létezéséről is beszámol, így minden esély megvan arra, hogy ismeretségük hosszabbra nyúlt, sőt, talán jóban is voltak egymással - ezt bizonyítani látszik, hogy a költő a kevés fennmaradt példány egyikét neki szánta.
A szerző felvétele
A kor legnagyobb lapjait végiglapozva jól látszik, hogy Hollán a két világháború közti főváros sokat foglakoztatott művésze volt: a tucatnyi forrás a Zeneakadémia, a Székesfővárosi Zenekar, a Vajda János Társaság, a Magyar Cionista Szövetség, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) Kultúrotthona, illetve számos izraelita hitközség előadóestjeivel, ünnepélyeivel és koncertjeivel, valamint egy Ady Endre- és egy Karinthy Frigyes-esttel kapcsolatban említik a nevét.
Hollán Lilly portréja - Fotó: Magyar Rádió Újság, 1928. november 18.
Ezekből a húszas évek második felében, illetve a harmincas évek folyamán született lapokból az is nyilvánvalóvá válik, hogy Lily nem csak énekesként, de szavalataival is sikert aratott, sokszor a kor legnagyobbjai - így Dayka Margit, Gombaszögi Ella, Ascher Oszkár és Beregi Oszkár - társaságában fellépve.
A Magyar Rádió 1925 végi indulása után közel három évvel Lili is megjelent a stúdiók egyikében, két szavalatával és egy Andersen-mesével jó eséllyel belopva magát az egyre növekvő számú hallgatóság szívébe, hiszen a következő években számos alkalommal tűnt fel a neve a rádióműsorban egy-egy költemény, vagy épp rádiójáték előadóinak egyikeként.
Az első rádiós lehetőség - in: Magyar Rádió Újság, 1928. november 18.
A művész túlélte a vészkorszak éveit, neve ugyanis felbukkan az 1950. decemberi telefonkönyvben, sőt, azt is megtudhatjuk, hogy ekkor a Kodály köröndhöz közeli, akkor még a Horthy-kori kommunista aktivista Rózsa Ferenc nevét viselő utca 71. számú házában (ma Rózsa utca 71.) élt.
in: Budapesti
Távbeszélőnévsor 1950. december
Halálának időpontja is ismert: a Magyar Nemzetben harmincöt évvel ezelőtt megjelent (1984. május 31.) rövidhír a nyolcvanévesen elhunyt dr. Weiss Györgyné Hollán Lili halálhírét jelentette be. Épp negyven évvel élte túl Radnótit.
Nem ez az egyetlen, közelmúltban előkerült Radnóti-emlék
December elején a Központi Antikváriumnál került kalapács alá a Járkálj csak, halálraítélt! című vers egyetlen fennmaradt kézirata, mely végül a kikiáltási ár kétszeresét jelentő tízmillió forintért talált új gazdára.
A lap létezése önmagában is csodával határos, hiszen Radnóti rendszerint megsemmisítette a piszkozatait, de a néhány túlélő példány sem a munkafolyamat egy fázisát mutatja be - ellentétben az aukcióra került példánnyal, hiszen az egy kisatírozott sort is tartalmaz: a ma ismert "ejtik árnyuk a vadlibák" sor helyett Radnóti előbb a "villannak holnap a kaszák" mondatrészt használta.
A puha borítójának sérülése miatt új, keményebb kötést kapott, régi fedlapjait azonban továbbra is viselő kötet cikkünk írásakor továbbra is megvásárolható a Várfok utcai Budai Krónika Antikváriumban. Reméljük, kitűnő következő gazdája lesz!
