A Város Királynői más hasonló valóságshowkhoz hasonlóan azt sugallja, hogy a gazdagok mind sekélyesek, ami lehet, hogy szórakoztató, de egyáltalán nem veszélytelen.
A felmelegített franchise-ok idejét éljük. A TV2 a Dancing With the Starsszal hódít, ami korábban az RTL-en ment Szombat Esti Láz címmel. AZ RTL cserébe elővette a Voice-t, amit korábban épp a TV2-őn láthattunk (ott is megbukott), és leporolta a Sztárboxot, ami saját műsora volt még a 2000-es években.
Most pedig A Város Királynői címmel megérkezett ugyancsak az RTL-re az a Real Housewives, amit Feleségek Luxuskivitelben címen követhettünk pár éven át a Viasat3-on.
A koncepció nem túl bonyolult, lényegében hasonló, mint a TV2-ős Kőgazdag fiatalok esetében:
(Amúgy ugyanerre épült a Győzike Show is, és hiába Grecsó Krisztián írta, csodát ő sem tudott tenni.)
Egyébként a butaság kérdésénél azért megállnék egy pillanatra. Mert amíg a Kőgazdag fiatalokban az volt az ember benyomása, hogy szándékosan próbálták összeszedni a legnagyobb surmókat, A Város Királynői mezőnye azért árnyaltabb. Sikerült valamivel színvonalasabb szereplőgárdát összeszedni.
De lássuk a szereplőket. Itt van először is a két Paulina, anya és lánya. Az idősebb a két hölgy közül (Pálfiné Kalmár Paulina) férjével együtt milliárdos mezőgazdasági vállalkozást épített fel, a fiuk Andorrában focizik és úgy beszélgetnek arról, hogy venni kéne egy magánrepülőt, mint amikor mi azt taglaljuk, mit hozzunk a piacról.
Lánya, Kalmár Paulina – aki világ életében gazdaságban élt – elég érdekes foglalkozást űz. Édesanyjával nyitottak egy vakarószalont. Ez pontosan az, aminek hangzik: a kuncsaftokat hosszú körmökkel cirógatják, vakargatják, és ez nekik – állítólag – jó.
Apró Anna üzletasszonyt már ismerhetjük a Cápák között 1. évadából. Anna korábban modell volt, majd édesapja halála után vette át édesanyjával az egészségügyi vállalkozást, emellett kockázati tőkebefektetéssel foglalkozik.
Czeglédi Laurát láthattuk a Sztárbox szombati elődöntőjében, ahol arról beszélt, hogy jövőre szívesen ringbe szállna az egyik sorozatbeli szereplőtársával. Korábban modellkedett, jelenleg lakberendező. Férje ingatlanbefektető.
Solomon Zsuzsa tanácsdóként dolgozik, kanadai férjével pedig nyitott házasságban élnek. Zsuzsa Magyarországon szingliként „tengődik”, a férje viszont Kanadában, ahol van egy élettársa, aki a látottak alapján szintén elfogadja ezt a status quo-t.
Ifj. Paulina barátnője, Széchenyi Violetta vállalkozó, cégvezetőként az üzletben sikeres, és végre a párkapcsolatban is révbe érni látszik. Az első rész alapján ő a műsor egyik kavarógépe. Az egyik fő konfliktus ugyanis az, hogy ifj. Paulinát elhagyta a vőlegénye, és Violetta pont a kútba esett esküvő napjára szervezte a születésnapi buliját. Ó, Irgalom atyja, ne hagyj el!
Az utolsó hölgy, Micheller Mónika régebben szintén modellkedett, bejárta a világot, görög párja több szórakozóhely tulajdonosa, és azt vallja, egy nő annyit ér, amennyit költenek rá.
Az ehhez hasonló műsorok a hiúságok máglyája típusú sztereotípiát táplálja, hogy a gazdag emberek mind sekélyesek, ami nyilván nem igaz. Magam is ismerek olyat, aki vagyona alapján simán elférne egy ilyen műsorban, de eszébe sem jutna elfogadni hasonló felkérést. És hát a kevésbé szerencsés sorsúak között is bőven akadnak tufák. Az arcunkba tolt rongyrázás viszont helyenként már kifejezetten kínos. Amikor például Laura – aki egyébként az eddigiek alapján a szimpatikusabbak közé tartozik – az ékszerüzletben megvesz egy másfélmilliós gyűrűt, és nevetve közli az eladóval, hogy „Laci is örülni fog, amiért keveset költöttem”, bevallom, felszisszentem.
Nyilván van, aki keményen megdolgozott érte és akad, akinek az ölébe hullott – bár az ölbe hullott vagyont megtartani sem feltétlenül könnyű. De az efféle valóságshow-knak megvan az a veszélye, hogy a nézők jelentős része azt hiszi, itt tényleg a valóságot látja, nem pedig egy részben valós helyzetekre és szereplőkre épülő, de nagyon is megírt szappanoperát.
