A legtöbben már biztosan hallottak a John Lewis cég azon hagyományáról, hogy minden évben egy különleges, szívbemarkoló reklámmal készülnek az ünnepekre. Nem volt ez másként idén sem, ám a brit vállalat idén változtatott a formulán, és egy szokatlan videóval lepték meg az embereket.
Az alig két és fél perces kisfilm elején Elton John ül egy zongoránál, majd kezdetét veszi egy időutazás, ami Your Song című szám dallamaira visszafelé haladva mutatja be a zenész karrierjének és életének fontos állomásait, és a sztori egészen a gyerekkoráig pörög vissza, mikor megkapja élete első zongoráját.
Az üzenet egyszerű: egy jó ajándék megváltoztathatja az ember életét.
Mindez elsőre hiába tűnik buta giccsnek, simán igaz, még ha nem is feltétlenül mindig olyan mértékben, mint ahogy azt a videó sugallja Elton John esetében. Én például - mint a legtöbb kölyök - gyerekként imádtam a LEGO-t a nővéremmel együtt, a 80-as és 90-es években teljesen megszokott dolog volt, hogy a szoba közepén ültünk a szétterített elemek között és lelkesen építettünk.
Tinédzserként aztán leszoktunk róla, de az emlékek azért megmaradtak. Egy alkalommal például álltunk egy játékboltban karácsony előtt, ajándékok után kutatva az unokahúgomnak, és a LEGO felhozatal előtt elmerengtünk a régi szép időkön, sőt a dobozokat kézbe véve meg is jegyeztük, hogy még felnőttként is simán lenne kedvünk összerakni őket. Majd kisétáltunk az üzletből, és el is feledkeztünk az egészről.
Én legalábbis mindenképp, a nővérem viszont később is emlékezett az alkalomra, és 2009 karácsonyára kaptam tőle négy készletet - ő jó poénnak gondolta, hogy az (akkor) 28 éves öccsét LEGO-val ajándékozza meg, én pedig felnőtt fejjel ugyanúgy örültem neki, mint nyolcéves koromban.
[central_NewsletterWidget pos="roadblock"] Az a bizonyos négy készlet - Fotó: Birkás Péter / 24.huAkkor persze még nem sejtettük, hová vezet a dolog: az ajándékok megépítése legalább olyan szórakoztató volt, mint gyerekként, és mivel a felnőtt lét egyik előnye, hogy az ember már akkor vehet magának LEGO-t, amikor csak akar, szép lassan elkezdett nőni a gyűjtemény, ami közel tíz évvel később már több száz minifigurát, épületek és járművek tucatjait takarja, főleg Star Wars és szuperhős témában.
Egy ponton túl viszont már nemcsak gyűjtöttem és építettem,
de újságíróként beleástam magam a dán játékgyártó történetébe, figyeltem a híreket és az újdonságokat, kezdetben blogoltam, majd cikkeket írtam a LEGO-ról. Mindez odáig fejlődött, hogy bebocsátást nyertem a nyíregyházi LEGO-gyárba, sőt meghívtak az építőjáték szülővárosába, Billundba, ahol nemcsak a maga nemében zseniális LEGO House megnyitóján vehettem részt, de lejutottam a kevesek által látogatható LEGO Vaultba is, ahol szinte az összes valaha kiadott készlet megtalálható.
Talán mondanom sem kell, hogy a dániai kaland életre szóló élmény volt, nem csupán szakmailag, de rajongóként is, viszont jó eséllyel soha nem történik meg, ha kilenc évvel ezelőtt a nővérem nem dönt úgy, hogy egy egész különleges ajándékkal lep meg karácsonyra. Szóval néha érdemes túllendülni a dezodor-csomagon és néhány újabb pár zoknin, mert soha nem lehet tudni, hogy egy elsőre viccesnek/őrültnek tűnő meglepetés milyen irányba indítja el az embert.
Birkás Péter korábbi cikkei
- Saját pénzt vezet be a Facebook
- Mutatjuk, milyen laptopot érdemes venni 1,2 millióért
- Gyerekként megőrültem volna, ha ilyet kapok karácsonyra