Azonban a mai oktatási rendszer távol van az ideálistól. Tanítókat, oktatási szakértőket kérdeztünk a sok bukás okairól.
Mai hír, hogy az első általános iskolát végzett iskolások között minden eddiginél nagyobb arányban voltak évismétlők idén. Az eredmény lesújtó, de az okok korántsem annyira kézenfekvőek, mint ahogy gyorsan megtalálni vélték azokat az első híradásokban.
A Népszava már a hírt közlő cikk címében is a hatéves korban történő (majdnem) kötelező beiskoláztatást jelöli meg okként.
A valóság persze ennél árnyaltabb. Nahalka István oktatáskutatóval, egy Budapest környéki iskolaigazgatóval és két gyakorló alsó tagozatos pedagógussal néztem utána a dolognak.
Mindenekelőtt azonban felhívtam néhány pedagógiai szakszolgálatot, azt az intézményt, ahova a szülőknek adott esetben iskolaérettségi vizsgálatra kell vinni csemetéjüket, például akkor is, ha szeretnék még egy évet marasztani az óvodában. Ott számomra az derült ki, hogy
Felvetésemre, hogy lehetséges-e, hogy a kevésbé informált, képzett szülők kimaradhatnak ebből a lehetőségből, az egyik munkatárs elmondta, hogy tapasztalatai szerint nincs ilyen probléma, a szülőket az óvodák megfelelően útbaigazítják. Természetesen a mini kutatásom nem tekinthető reprezentatívnak, de talán valamit jelentenek az egybehangzó információk.
Az általam megkérdezett iskolaigazgató (manapság sajnos érthető okból) névtelenül nyilatkozott. Ami kiderült, hogy első osztályban évet ismételni két okból lehet. Az egyik, amikor a gyermek teljesíti a követelményeket, de a szülő úgy ítéli meg, hogy jobb lenne, ha gyermeke mégis évet ismételne. Ilyen ismétlésre egy alkalommal lehetőség van, ezt a Köznevelési Törvény (2011 évi CXC. törvény) 57-es paragrafusa ad lehetőséget.
Más eset, ha a kisdiák nem teljesíti a követelményeket, ekkor is lehetőség van a buktatásra. De ez nem egyértelmű következmény. Ugyanis a szöveges értékelésbe jelenleg négy kategória kerül, kiválóan jól megfelelt, megfelelt és felzárkóztatásra szorul. A felzárkóztatásra szorul, nem feltétlenül a bukást jelenti. Ekkor ugyanis megbeszélik a szülővel,
Arra viszont törekszenek, hogy sem a szülő, sem a diák ne kudarcként élje meg az évismétlést. Az elsős gyerek évismétlés esetén az első évről nem kemény fedeles bizonyítványt kap, csupán egy tanúsítványt, ami igazolja, hogy hogy a gyerek a köznevelési folyamatban részt vett, így az az év előkészítő évnek minősül.
Arra a kérdésemre, hogy mi lehet a kiemelkedően sok évismétlésnek az oka, az igazgatónő a Covidot jelölte meg. Szerinte az, hogy az óvodások hosszú ideig nem járhattak óvodába, egyértelműen meglátszik a gyengébb képességeiken, ami mind a szociális téren, de például a téri orientáció alulfejlettségében is tetten érhető. Persze, hogy valóban a Covid áll-e a jelenség mögött, egy-két év múlva meglátjuk, akkor érkezik az iskolákba az első karanténmentes generáció.
Mesélt nekem egy szorongó kislányról, aki az első osztályban három betűig jutott csak el, hiába próbált differenciáltan, külön neki szóló feladatokat adni.
„Először hezitáltunk, mert a szülő megkérdezett gyógypedagógust és fejlesztőpedagógust. Az egyik azt mondta, hogy mindenképpen ismételjen évet. A másik azt mondta, semmi esetre sem, a közösség miatt. Én mind a kettőt bevállaltam volna. Nagyon együttműködő volt a kislány is, meg a szülő is, de aztán a szülő is belátta azt, hogy már maga a kislány érezte rosszul magát, pontosan amiatt, hogy nem tudott haladni az osztállyal.„
Végül szülők kérésre évet ismételt, jelenleg már negyedikes, jól teljesít, kudarc helyett sikerélmény lett az iskola.
A tanító azt is elmondta, hogy az iskolában nem használják a „bukás” szót,
„Azt mondjuk, hogy hozzánk kerül, és amikor hozzánk kerül valaki, akkor azt mondjuk, hogy nehezen ment neki, most nálunk itt újra átvesszük ezt a tananyagot, és akkor jó lesz neki. Teljesen elfogadják ezt a gyerekek.„
Egy másik tanító azt mondta, szerinte egyértelműen a 6 évesek iskolába kényszerítése az oka a sok bukásnak. sokkal több olyan gyerek érkezik hozzá is, akik nem kapnak engedélyt arra, hogy egy évvel később kerüljenek be az iskolapadba, és emiatt sok kudarc és frusztráció éri őket. A bukás is okozhat kudarcélményt, de az is, ha végigmegy, de mindig le van maradva. Szerinte másfél évnyi különbség is lehet a gyerekek közt egy osztályon belül, és ez nagyon nehezen kezelhető mindenki számára.
Sok gyerek nyolc (vagy több) éven keresztül hordozza a lemaradástól való félelmet, azt, hogy mindig hátul kullog a többiek mögött, és ha utoléri is őket, a következő évben megint lemaradhat. Alapvető gond a tanító szerint, hogy a magyar iskolarendszer évtizedek óta nincs felkészítve arra, hogy zökkenőmentes legyen az óvodából az iskolába való átmenet. Az alsó tagozatban korábban nem volt osztályzás, a Fidesz visszavezette, de a megkérdezett tanár szerint szükségtelen például a készségtárgyakból (testnevelés, rajz, technika, ének) bármikor is osztályozni, nemcsak alsó tagozaton, hisz lehetetlen objektíven mérni, nem tudásról, hanem képességekről van szó.
Nahalka István oktatáskutató szerint nem az a kérdés, hogy a gyermek iskolaérett-e, hanem az, hogy az iskola gyerekérett-e. Szerinte egy normálisan működő iskolarendszernek az lenne a dolga, hogy a hatéves korra kialakuló, vagy akkor még meglévő különbségeket az intézmények tudják buktatás nélkül kezelni. Mivel erre nem képes, ezért a gyermekeknél szűrnek, ezt nevezik iskolaérettségnek.
Azonban ehhez megfelelő alapok kellenének. Amikor 2006-ban olyan döntés született, hogy megszüntették a buktatást alsó tagozatban, akkor egy szakmailag megalapozott döntés született, aminek azonban nem voltak meg az oktatáspolitikai alapjai, azaz az adott intézmények sem módszerekben, sem szemléletben nem álltak arra készen, hogy a buktatásmentesség az valóban azt is jelentse, hogy a gyermekek megfelelően felzárkóznak az alsó tagozat négy éve alatt.
Jelenleg távol vagyunk ettől. Nahalka szerint ma
Arra a kérdésemre, hogy milyen lenne az ideális iskola, ahol valóban szükségtelen lenne az évismétlés, az oktatáskutató azt válaszolta, hogy annak differenciált, a személyre szabott, minden gyerek számára optimális fejlesztést iskolának kellene lennie. Ennek ismerik a „technológiáját”, módszereit, csak nehéz megoldani, elsősorban szemléletbeli okok miatt.
Azonban van remény, egyre inkább léteznek elsősorban alulról jövő kezdeményezések, melyek már ilyen szemlélettel igyekeznek oktatni-nevelni, de mindezt erős ellenszélben kénytelenek tenni, mivel
Viszont az iskolákban már megvannak azok a pedagógusok, kevesen még, persze, akik tudják, mit kellene csinálni, és amennyire a körülmények engedik, gyakorolják is ezeket a módszereket.
