A gyerekek még kevés élettapasztalattal rendelkeznek, ezért a szülők felkészítik őket arra, ami a jövőben vár rájuk. A szülők folyamatosan kell fejlődjenek, hogy biztosítani tudják a gyerekek számára szükséges ismereteket.
Egy napon egy jómódú apa úgy döntött, hogy a gyereke elég idős ahhoz, hogy megmutassa neki, hogyan élnek falun a szegényebb sorban lévő emberek. Az apa úgy gondolta, hogy ez egy nagyon jó élettapasztalat lesz a fia számára, hiszen, ha látja, hogyan élnek a szegények, csak még jobban fogja értékelni, amije van.
Az apa mindig keményen dolgozott, hogy elegendő pénze legyen, és azt szerette volna, hogy fia értékelni tudja a gazdagságot, hiszen ő már semmiért nem kellett megdolgozzon, mindene megvolt a világon.
Egy nap elvitte a fiát egy nagyon szegény családhoz, és több napig ott éltek velük. Ugyanúgy éltek, mint a család, hajnalban keltek, korán feküdtek, közben pedig fizikai munkát végeztek. Nem volt sem telefon, sem számítógép. Hazafele megkérdezte az apa, hogyan érezte magát a fiú.
- Nagyon jól éreztem magam - mondta a fiú.
- Láttad, hogy élnek a szegények? - kérdezte az apa, abban reménykedve, hogy a fiú ezután elkezdi értékelni, hogy ők mennyivel jobban élnek otthon.
- Ó, igen! - kiáltott fel a fiú.
- Tanultál valamit tőlük?
- Láttam, hogy nekik négy kutyájuk van, és nekünk csak egy. Nekünk egy 4 méteres medencénk van, de nekik egész folyójuk. Nekünk lámpásunk van a kertben, de náluk az egész csillagos ég világít este. Egy kis udvarunk van, amely körbe van kerítve, és le van betonozva, náluk pedig nincs kerítés, és az egész mező az övék. Nálunk magas kerítés van, ami megvéd az idegenektől, náluk pedig nincs kerítés, és sok barátjuk van, akik bármikor segítséget nyújtanak - sorolta észrevételeit a fiú.
A férfinak teljesen elállt a szava, amikor meghallotta a gyerek válaszát. Ez az utazás mindkettőjük számára egy igazi életlecke volt.
- Ez az utazás megmutatta, hogy valójában mennyire szegények vagyunk - mondta végül a fiú.
