Vajon megérte Eli Roth szerelemprojektjére ennyit várni? Az ijesztő korhatárkarika mögött egy közepes, ámde nagyon véres horror van, rettenetes ágyútöltelék karakterekkel. Kritika.
A Hullaadás eredettörténete nagyon érdekes, a 2007-es Quentin Tarantino és Robert Rodriguez nevével fémjelzett Grindhouse filmek között több kamu-előzetes is volt, köztük a Machete és a Hullaadás is. Eli Roth rendező már akkor jelezte, hogy meg szeretné csinálni az előzetest egész estés horrorként.
Sok ünnepnek készült már saját vérfagyasztó változata, de a hálaadás eddig még érintetlen volt, legalább is nagy stúdió még nem próbálkozott ilyennel.
Eli Rothot nagyon kedvelem, nem igazán filmrendezőként, mert a filmjei többségétől feláll a hátamon a szőr. Ő tipikusan az a művész, aki fiatal korától kezdve filmekkel akart foglalkozni, ez volt az álma, és kemény munkával, minimális pénzből elérte az céljait. Első filmje a Kabinláz hihetetlenül alacsony költségvetésből és rengeteg odaadásból, elég tisztességes bevételt hozott, így kinyílt Roth előtt a hollywoodi horror-kiskapu, amit berúgott, és azóta is ott eszi a fene, de nem rossz értelemben.
A Motel filmjei, vagy a Zöld pokol, ami gyakorlatilag a Kannibál holokauszt spirituális folytatása, a Bosszúvágy és a Kopp-kopp, mind-mind ugyan arra a sémára épülnek, mint a Hullaadás. Vannak irritáló szereplőink, akik kellemetlennél kellemetlenebb halált halnak szépen sorban, mi meg végignézzük ezt a kínzáspornót, amit úgy szeret Roth.
Aki szereti a Fűrész sorozatot, de úgy gondolja, hogy túl sok a történet és a felesleges karakter ezekben a filmekben, az imádni fogja a Hullaadást. A főszereplők egyszerűen az élő megtestesülései a szemetesládának. Az amerikai Plymouth városban a hálaadás szent ünnep, ugyanakkor a Black Friday-t is előre hozza egy üzlet. Ez kimondottan szörnyen sikerül, az áruházi akcióban jó páran meghalnak, majd rá egy évre, szintén hálaadáskor egy telepes maszkos gyilkos bosszút áll azokon, akiket bűnösnek tart az áruházi tragédia okozásáért.
Végül is ez csak egy béna slasher (a horrorfilm egy alzsánere, amiben egy maszkos gyilkos általában egy éles fegyverrel kaszabolja a színészeket), kell nekünk egyáltalán történet?
Kellene, de sok nincs. Miért gondolom, hogy erőtlen az egész Hullaadás? Ennél gyengébb szövegkönyvhöz régen volt szerencsém moziban. Jeff Rendell író gyakran dolgozik Roth-al és kettejük párosa eddig se volt erős forgatókönyv készítésben. Annyira gyenge karaktereket írnak, akikkel a néző nem tud azonosulni, szinte lehetetlen feladat őket szimpatikusnak gondolni. Nos, ezt a negatív szériájukat itt is tartják: érezni, hogy a 40 éves emberek próbálnak tizenévesek fejével gondolkodni, és az egész egy erőltetett, kellemetlen maszlag lesz. Amikor egy karakter megszólal, nem bánjuk, ha a gyilkos telepesünk kicsit csonkolja őket, mert annyira idegesítőek.
A főszereplőt Jessica-t alakító Nell Verlaque, mint last girl (a slasher típusú horrorfilmekben ez a megnevezése az erős női főszereplőnek) nem hiteles, és mint színész kimondottan gyenge. Egy sokkoló jelenet után olyan arcot vág, mint amikor én ülök egy 3 órás meetingen, amit egy e-mailben is el lehetett volna mondani. De a többi színész is vagy klisés, kétdimenziós kartonpapírfigura, vagy végletekig irritáló hülye gyerek. Még Patrick Dempsey sármja se menti meg a film ezen részét.
Akkor mi működik? A vérontást egészen kreatívan sikerült megvalósítani, és már-már ízléstelen módon véresek. De mit is várunk Roth-tól? Önmagához képest még egészen visszafogta magát, elég, ha megnézzük az eredeti Hullaadás-előzetest, ami ezt a horrort szülte. Idehaza a korhatár bizottságtól meg is kapta az alapvetően teljesen megérdemelt X-es korhatárát.
Ez azt jelenti, hogy műsorrendi vetítésen a Hullaadást csak 10 óra után lehet megnézni. Ez idén például a Sikoly 6-nak segített, egész emberes nézettséget bevonzott a mozikba, viszont a Hullaadásnak nem hiszem, hogy ez sikerülni fog. Ez nem egy létező brand, mint a Sikoly, és a hálaadás nem igazán nagy ünnep kis országunkban.
Tehát vérben fürdünk, próbálunk nem öklendezni, de mi a helyzet a horrorral? Sajnos az leragad a jumpscare-ekkel való ijesztegetés szintjén. Feszültség néha van, de a ritmusa nem igazán jó. Rengeteg utalás van a filmben a zsáner rajongóinak, például rögtön az elején amolyan „halloweenesen” indít egy karakter nézőpontjából, aki a későbbiekben erősen fog hasonlítani a John Carpenter film Michael Myers-szére. Próbál klasszikusokhoz nyúlni, ami érthető, hiszen Roth is él-hal a horrorokért, de egy közepes vérfürdős ijesztegetésnél nem több. Amit még el kell mondanom, hogy ugyan a Hullaadás címe nagyon kreatív, de a magyar szinkron pocsék. Szerintem még sok hiba is van benne, többször hallottam az eredeti nyelvű szöveget a szinkron mellett megszólalni.
Egy biztos, már most tudjuk, hogy siker lesz. A költségvetés aprócska, a bevétel bőségesen vissza fogja hozni, már most bejelentették a második részt, amit Roth örömmel el is fog vállalni. Azt mindenképpen fejlődésnek érzem, hogy ez Roth legkommerszebb filmje, egészen visszafogta magát, így az egyik legszórakoztatóbb darabja lett a Hullaadás a filmográfiájában. Aki szereti ezeket a direkt, túlzottan véres típusú kínzáspornókat, azoknak tökéletes, mindenki mást azért óva intek tőle. A Hullaadás megtekinthető magyar szinkronnal (és egy kis alámondással) a mozikban este 10 órás kezdés után.
