Olimpiatörténet
1896: A Tapavicza-rejtély - egy meggondolatlan magyar izomember olimpiai története
1900: Sokat köszönhet a magyar sport az elfeledett MÁV-fogalmazónak
1904: Patkányméreg segítségével is lehetett olimpiát nyerni
1908: Meghamisították a magyar olimpiai bajnok élettörténetét
1912: Néha megbotránkoztatta a tornasportot a bohém magyar festőművész
1916-20: Amikor világháború rombolta szét Budapest olimpiai álmait
1920: Egy renegát futónak is köszönhetjük a kézilabdát
1924: Gonosz mostohából vált olimpiai hőssé a puhuló férfiak között
1928: Fél lábbal is jobb volt mindenkinél a magyar póló világklasszisa
1932: Mindössze negyven év jutott a magyar vízilabda atyjának
1936: A világ leggyorsabb futónője, aki még a halálból is visszatért
1948: A börtönben végezte Magyarország egyik legjobb úszója
Papp Bertalan 1913. szeptember 7-én Tiszaföldváron született. A szüleit korán elvesztette, édesanyja, Lapu Jolán 1918. december 22-én, édesapja, Papp Sándor 1921. július 2-án halt meg.
"Az internátus, ahol tanulni és élni kezdtem, túlságosan sok lehetőséget nem kínált. Az egyik irány a kocsmák gőzébe, a kártya és a zavaros ügyek káoszába vezetett. A másik a tornaterembe, a pályákra. Ott egészen más levegőt szívott be az ember. Ott tanultam meg a szenvedést, a konokságot" - mesélte a Lobogó 1975. június 19-i számában.
Tiszaföldváron végezte el az elemi iskolát, majd 1929-1932 között a mezőtúri református gimnáziumban tanult, ahol testnevelőtanára ismertette meg a vívással.
Az első vívóhír is ebből a korszakból maradt fenn róla, a Nemzeti Sport 1930. április 9-én írta, hogy a mezőtúri gimnázium szokásos, évi vívóversenyén négy győzelemmel, jobb tusaránnyal nyert Tallér Ferenc előtt.
Tanulmányait a kolozsvári magyar királyi Ferencz József Tudományegyetem jogi karán folytatta, és a helyi KEAC-ban vívott. 1938. szeptember 1-jén hadnagy, két évvel később főhadnagy lett. A Nemzeti Sport 1940. december 3-i száma számolt be arról, hogy a KEAC-ból a HTVK-ba, azaz a Honvéd Tiszti Vívó Klubba igazolt.
Részt vett Budapest felszabadításában
1940-ben vonultam be az első honvéd gyalogezredhez. A sport azonban itt is mellém szegődött; 1942-44-ben a Toldi Honvéd Központi Testnevelő Intézetben tanári diplomát szerezhettem. Az 1944-es évben már semmi sem menthetett meg a fronttól.
Éremtáblázat (1952)
Egyesült Államok: 40 arany, 19 ezüst, 17 bronz
Szovjetunió: 22 arany, 30 ezüst, 19 bronz
Magyarország: 16 arany, 10 ezüst, 16 bronz
Svédország: 12 arany, 13 ezüst, 10 bronz
Olaszország: 8 arany, 9 ezüst, 4 bronz
Ősszel a nagyváradi harcokban egy, a visszavonulás szempontjából létfontosságú hidat kellett biztosítania. "A szigorú parancs értelmében engedély nélkül jármű nem közlekedhetett rajta. A visszavonuló német harckocsizókat nem izgatták a mi rendelkezéseink. Egyszerre nagy garral két tank is ráhajtott a hídra. Kilövettem őket. Mindezt kissé nehéz volt tisztázni. Front ide, szigorú parancs oda, erős megfigyelés alá kerültem" - mesélte.
A sport volt, amibe kapaszkodhatott, erőnek erejével kényszerítette a közönybe süllyedő, idegösszeomlás szélén álló embereket a napi torna szabályos megtartására.
"Ez volt a vezérelvem. Igazam volt. Ütegem katonái mindent jobban bírtak erkölcsileg, lelkileg és fizikailag, sokkal szívósabbak voltak a többi alegység katonáinál. Emlékszem, a Tiszánál már közvetlen érintkezésben voltunk a szovjet csapatokkal. Mesterlövészeik a túlsó parton tanyáztak. Tiszta, fagyos idő volt. A század rendesen tornázott. Az egyik legmegrendítőbb háborús élményem volt, hogy amíg a sportfoglalkozást vezettem, soha egyetlen lövés nem jött odaátról."
1945. február 2-án jelentkezett a Budai Önkéntes Ezredbe, és századparancsnokaként részt vett a főváros felszabadításában - ennek ellenére rövid ideig szovjet hadifogságban tartották. 1945. augusztus 18-án őrnaggyá nevezték ki.
Majd az olimpián!
A háborút követően bekapcsolódott az új honvédség megszervezésébe, de ahogy fogalmazott, ebből a feladatkörből is a sport ereje szippantotta ki.
"Mind nagyobb kedvvel folytattam a kényszerből abbahagyott vívást, s a hadipisztollyal való céllövészetet. 1949-ben szerveztem meg a cselgáncsszakosztályt, amelynek elnöke is voltam. Végre élhettem a saját életemet. Versenyeztem, dolgoztam és oktattam!"
1947-ben nyerte első és egyetlen egyéni magyar bajnokságát kardvívásban, ez akkora meglepetésként hatott, hogy a lisszaboni Európa-bajnokságra nem is nevezték. Erre úgy reagált:
Sebaj, majd az olimpián!
Így is történt, a Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László csapat aranyérmes lett Londonban, igaz, Papp sem az elődöntőben, sem a döntőben nem lépett pástra.
Ez azonban nem szegte kedvét, továbbra is az egyik legjobb vívónak számított, emellett 1950-től a Budapesti Honvéd vívó- és teniszszakosztályának vezetőjeként dolgozott, miközben a cselgáncsszövetségben is fontos szerepet töltött be.
"A cselgáncs csaknem minden képességet kifejleszt. Különösen az idegrendszert és az ügyességet fejleszti. A gyors elhatározás is igen fontos követelménye ennek a sportnak. Segítségével a gyengébb, de ügyesebb, gyorsabb ember sokkal erősebbet is legyőzhet" - nyilatkozta az intézőbizottság tagjaként a Népsport 1949. december 1-jei számában.
A már említett 1947-es bajnoki címe mellett hatszor nyert országos bajnokságot csapatban (1944, 1946, 1948, 1949, 1951), érdekesség, hogy csak ezt követően indult be igazán a nemzetközi sikersorozata.
Melbourne már nem jött össze
1952-ben a kardcsapat - ugyanabban az összetételben, mint négy évvel korábban - megvédte olimpiai bajnoki címét Helsinkiben, majd egy évvel később a brüsszeli világbajnokságon is az aranyérmes csapat tagja lehetett.
A legeredményesebb sportolók 1952-ben
Viktor Csukarin (Szovjetunió - torna) 4 arany, 2 ezüst
Emil Zatopek (Csehszlovákia - atlétika) 3 arany
Marija Gorohovszkaja (Szovjetunió - torna) 2 arany, 5 ezüst
Edoardo Mangiarotti (Olaszország - vívás) 2 arany, 2 ezüst
Nina Bocsarova (Szovjetunió - torna) 2 arany, 2 ezüst
Hrant Sahinján (Szovjetunió - torna) 2 arany, 2 ezüst
"Kardvívó csapatunk minden egyes tagja a legteljesebb elismerést megérdemli a csapatbajnokságban mutatott, jól felkészült lelkes vívásáért. Külön ki kell emelnem Papp Bertalant, aki tizennyolc csörte közül tizenhatot nyert meg. Papp Bertalan az olaszok ellen nem vívott, és az egyéniben a fiatalok miatt szintén el kellett tekinteni a részvételétől. Papp Bertalan kitűnő sportemberi erényeit dicséri, hogy a különböző szempontokat megértve, zokszó nélkül tudomásul vette, hogy kitűnő formája ellenére sem indulhatott az egyéniben. Ezek bizony olyan nehézségek, amelyek a magyar kardvívás nagyságából fakadnak, s amelyeket nem lehet úgy megoldani, hogy valahol fájdalmat ne okozzon" - írta a Népsport 1953. augusztus 10-én.
"Az 1948-as győzelmemmel hétéves sikersorozat következett, ezalatt 1948-ban Londonban és 1952-ben Helsinkiben olimpiai, 1953-ban és 1954-ben Brüsszelben, illetve Luxemburgban pedig világbajnokságot nyertünk a Gerevich, Kárpáti, Kovács, Berczeli, Rajcsányi, Papp összetételű kardcsapattal" - emlékezett vissza Papp Bertalan a Lobogó című lap 1971. március 3-án megjelent 9. számában.
"Az 1956-os melbourne-i olimpiára, sajnos, már nem utazhatott együtt ez a gárda, mert az akkori vezetők, erőszakos fiatalítást eszközölve, a Gerevich, Kárpáti, Kovács trió mellé három fiatalt építettek a csapatba.
Pedig milyen szép is lett volna, ha harmadszor is ugyanaz a csapat nyeri az olimpiai bajnokságot - ami fehér holló az olimpiák történetében.
Visszavonulását követően sem távolodott el a sportágtól, volt világbajnokságon csapatvezető, dolgozott az ifjúságiak szövetségi kapitányaként és a Honvéd szakosztályvezetőjeként.
Aki támadta és védte az egri várat
1968-ban egy új szerepkörben is kipróbálhatta magát, Várkonyi Zoltán ugyanis őt bízta meg az Egri csillagok című nagyszabású filmben a szaktanácsadói és vívómesteri feladattal.
A Népsport 1968. augusztus 12-én így számolt be egy helyszíni riportban:
"A fal tövében tekintélyes férfiú áll. Sortban, barna bőr tornacipőben, sárga ellenzős sapkában. - A nagyvezír - int felé a létra alól egy véres arcú halott - Papp Bertalan. Ő irányította a katonaságot, a törököket, a magyarokat, vezényelte a csatát és az imát. De elsősorban nekünk parancsolt…. A sportolóknak, vívóknak, birkózóknak, cselgáncsozóknak.
Némi összpontosítás, bátorsággyűjtés, megszólítjuk a Nagyvezírt. - Elnézést, úgy mondják, ön egy személyben Ali és Ahmed pasa, Dobó István. Támadta és védte a várat, ezreknek parancsolt, hadműveleti terveket készített, kiképzett, fegyelmezett…
- Elég, ezt végighallgatni is sok. Ebből mindössze annyi a valóság, hogy a film szaktanácsadója, és a Bp. Honvéd 60 fős sportoló különítményének parancsnoka vagyok. A feladat vívni, lovagolni, verekedni, zuhanni, meghalni, Persze, ez nem egyszerű, mert Kocsis Imre, igaz, ifjúsági kardvívó-világbajnok, de még életében nem vívott görbe szablyával, pajzzsal a kezében. A birkózók sem a szabályos fogásnemben küzdöttek. Kézitusa, közelharc, különös jelentésű szavak, és tartalommal nekik kellett megtölteni. Napokat, heteket gyakoroltunk. Tűrhetően ment. A fiúk becsülettel helytálltak, a végén már a többieknek is segítettek, tanítványokból mesterek lettek."
A Szabad Föld 1968. június 30-i száma a film egyik főszerelőjét, Sinkovits Imrét (azaz Dobó Istvánt) szólaltatta meg: "A harci gyakorlatokat, az eséseket is teljes erőbedobással kell gyakorolnom, és ebben Papp Bertalan kardvívóbajnok, és Ferdinándy Géza öttusázó bajnok az edzőim, mestereim, legjobb barátaim, okos tanácsaikkal az életmentőim. Nagyon sokat köszönhetek nekik."
Oscar-díjas filmben is játszott
Ez a felkérés új irányt mutatott Pappnak, aki 1974-től hivatásos kaszkadőrként is dolgozott.
Mintegy nyolcvan filmben szerepelt, mint kaszkadőr, kaszkadőrszakértő, szereplő, speciális munkavédelmi és katonai szakértő.
A neve felbukkant a Sára Sándor rendezte 80 huszár vagy a Szabó István rendezte, Oscar-díjas Mephisto, illetve Redl ezredes című filmekben. Utóbbi kettőben a tanácsadói munka mellett két szerepet is kapott: a Mephistóban a tábornagy szárnysegédjét, a Redl ezredesben egy vezérkari tisztet alakított.
1992. augusztus 8-án, egy hónappal a 79. születésnapja előtt érte a halál, a kiváló sportember agyvérzésben hunyt el.
Magyarok az 1952-es olimpián
Aranyérem: Csermák József (atlétika, kalapácsvetés), Gyenge Valéria (úszás, 400 m gyorsúszás), Hódos Imre (birkózás, kötöttfogás - légsúly ), Keleti Ágnes (torna, talajtorna), Korondi Margit (torna, felemás korlát), Kovács Pál (vívás, kard egyéni), Papp László (ökölvívás, nagyváltósúly), Székely Éva (úszás, 200 mell), Szilvásy Miklós (birkózás, kötöttfogás - váltósúly), Szőke Katalin (úszás, 100 gyors), Takács Károly (sportlövészet, gyorstüzelő pisztoly), labdarúgó-válogatott (Bozsik József, Budai László, Buzánszky Jenő, Csordás Lajos, Czibor Zoltán, Dalnoki Jenő, Grosics Gyula, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Kovács Imre, Lantos Mihály, Lóránt Gyula, Palotás Péter, Puskás Ferenc, Zakariás József), öttusacsapat (Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István), kardcsapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László), női 4×100-as gyorsváltó (Novák Éva, Novák Ilona, Szőke Katalin, Temes Judit, Littomeritzky Mária), vízilabda-válogatott (Antal Róbert, Bolvári Antal, Fábián Dezső, Gyarmati Dezső, Hasznos István, Jeney László, Kárpáti György, Lemhényi Dezső, Markovits Kálmán, Martin Miklós, Szittya Károly, Szívós István, Vízvári György)
Ezüstérem: Benedek Gábor (öttusa, egyéni), Elek Ilona (vívás, tőr egyéni), Gerevich Aladár (vívás, kard egyéni), Kun Szilárd (sportlövészet, gyorstüzelő pisztoly), Novák Éva (úszás, 400 gyors és 200 mell), Novák Gábor (kenu egyes, 10 000 m), Parti János (kajak egyes, 1000 m), Polyák Imre (birkózás, kötöttfogás - pehelysúly), női tornacsapat (Bodó Andrea, Köteles Erzsébet, Karcsics Irén, Keleti Ágnes, Tass Olga, Vásárhelyi Edit, Kövi Mária, Korondi Margit)
Bronzérem: Balogh Ambrus (sportlövészet, sportpisztoly), Berczelly Tibor (vívás, kard egyéni), Földessy Ödön (atlétika, távolugrás), Gurics György (birkózás, szabadfogás - középsúly), Keleti Ágnes (torna, felemáskorlát), Korondi Margit (torna, egyéni összetett; gerenda; talajtorna), Németh Imre (atlétika, kalapácsvetés), Róka Antal (atlétika, 50 km gyaloglás), Szondy István (öttusa, egyéni), Temes Judit (úszás, 100 gyors), 4×100-as skífutó váltó (Zarándi László, Varasdi Géza, Csányi György, Goldoványi Béla), kenukettes 10 000 m (Gurovits József, Varga Ferenc), torna, kéziszercsapat (Bodó Andrea, Karcsics Irén, Keleti Ágnes, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Kövi Mária, Tass Olga, Vásárhelyi Edit), férfi tőrcsapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Maszlay Lajos, Palócz Endre, Sákovics József, Tilli Endre)
Kiemelt fotó: Lobogó, 1975. június 19. (Forrás: Arcanum.hu)
