Köztudott, hogy Thomas Edison legismertebb találmányai mellett is számtalan jobban-rosszabbul bevált szabadalom birtokosa volt, nyughatatlan újító szelleme - vagy egyesek szerint inkább mérhetetlen kapzsisága - állandóan újabb és újabb ötleteket eredményezett.
Egyik vállalkozásának mementói ma is megtekinthetők, ám időtállóságuk csak utólag bizonyítja Edison ötletének előnyeit, a feltaláló ezen vállalkozása ugyanis csúfos kudarccal végződött.
Ház néhány óra alatt
Pedig mai szemmel igencsak modernnek tűnik a gondolat: olcsó, néhány nap alatt elkészíthető betonházak sorozatgyártása. Mai, felhőkarcolókkal és 3D-nyomtatókkal kísérletező építészekkel teli világunkban sokan felkapnák a fejüket erre a gondolatra, Edison viszont jó egy évszázada nemcsak kigondolt egy működő eljárást, hanem meg is valósította ötletét.
Tegyük hozzá rögtön, ahogy általában, a feltaláló-üzletember ezúttal sem csak az emberiség életének jobbá tételén ügyködött, hanem saját befektetését akarta felfuttatni, tulajdonosa volt ugyanis egy cementgyárnak, ami állandóan a csőd szélén táncolt. Edison elképzelése ettől nem volt kevésbé forradalmi:
készítsünk acélból egy hatalmas öntőformát, amely nem egyszerűen a ház alapjait vagy falait, hanem minden egyes részletét tartalmazza, a tetőktől a lépcsőkön át egészen a falakon elhelyezett képkeretekig.
Ezt aztán néhány óra alatt töltsük meg betonnal, majd hagyjuk megkötni, bontsuk le a szétszerelhető sablont és voilá!, kész is az azonnal beköltözhető, tűzbiztos, élősködőktől védett, higiénikus ház, amelybe csak bútorokat kell tenni.
Még festeni sem kellett volna soha
A feltaláló 1917-ben szabadalmaztatta is elképzelését, és miután saját otthonához ezzel az eljárással egy garázst és egy kerti házat épített, néhány modellházat is felhúzott - pontosabban kiöntött - New Jersey környékén, hogy az építési vállalkozók és a vásárlók is megcsodálhassák a jövő csodálatos találmányát.
Wikipedia
Utóbbiak talán kaphatók is lettek volna az ilyen házak megvásárlására, hiszen mindössze 1200 dollárért juthattak volna hozzá egy gyakorlatilag elpusztíthatatlan, karbantartást alig igénylő, és tulajdonképpen csinos otthonra. Edison azt is kitalálta, hogy a betont előre megfestve örök, újrafestést nem igénylő színű falakat lehetne előállítani.
A gond azzal volt, hogy az építési vállalkozóknak viszont 175 ezer dollárt kellett volna egy "öntőformába" fektetniük, amelynek össze- és szétszerelése, valamint szállítása sem lett volna egyszerű mutatvány.
Közepesnél gyengébb eredmények
Érdeklődés hiányában így a helyben öntött betonházak elterjedése a 20. század második felére maradt, igaz arra mondjuk a lakótelepek gyártásának tetőpontján sem vállalkozott senki, hogy ne csak az egyes elemeket, hanem az egész épületet egyetlen fázisban kiöntse betonból.
Edison egyébként ekkor még nem adta fel az anyaggal kapcsolatos reményeit, a következő években új, könnyebb betonváltozatból készült bútorgarnitúrákat és különböző használati tárgyakat próbált bevezetni a piacra - közepesnél gyengébb eredményekkel.
Cementgyára végül 1922-ben ment csődbe, de az egykor megépített 86 betonház közül 70 még mindig nagyjából ugyanolyan állapotban őrzi a terv emlékét, bizonyítva a feltaláló azon állítását is, hogy ezek az építmények szinte az örökkévalóságnak készültek.
Illusztráció: Wikipedia
