„Az még megvan, hogy bemegyek a kórházba, várok a váróban, és csinálnak egy gyorstesztet. A következő kép, hogy a műtőben fekszem a császármetszés előtt” – mesélte a Telexnek Balás Barbara, akinek ettől a ponttól kezdve minden kiesett. A kismama összesen 21 napot volt kórházban, ebből nyolcat lélegeztetőgépen. Voltak olyan periódusok, amikor az orvosok minimális esélyt adtak annak, hogy túlélje és felépüljön.
Balás Barbara 35 hetes terhes volt, amikor a koronavírus tipikus tüneteit kezdte produkálni. December 13-ra várta harmadik gyermekét, de a vírus miatt november 11-én az orvosok a császármetszés mellett döntöttek, az anya tüdőgyulladása ugyanis két életet veszélyeztetett. Kecskeméten ez volt az első súlyos állapotú, nehezített körülmények között végzett covidos császármetszés.
Miközben a házaspár koraszülött kislánya a Covid-gyermekintenzíven légzéstámogatást kapott, Barbara állapota olyan gyorsan romlott, hogy november 14-én lélegeztetőgépre kellett őt tenni.
„Hajnali 2 óra 10 perc, még írt, hogy »elaltatnak«. Válaszoltam, de arra már nem jött reakció. Onnantól nem is aludtam, amíg reggel el nem értem valakit a kórházban, de csak az ápolókkal tudtam beszélni, ők viszont azt mondták »nem mondhatnak semmit«. Kértem, hogy mondjanak már valamit, mégiscsak elaltatták a feleségemet, aggódjak, ne aggódjak? Azt válaszolták, hogy »nem mondhatnak semmit, de jól van«”
– mesélte Dávid, a kismama férje.
Barbara azt mondta, az altatás alatt végig az zakatolt benne, hogy mi van a kisbabájával, él-e, jól van-e.
„Hol van Dávid? Mikor jön? Mikor mehetek haza? Mert én úgy éreztem, hogy jól vagyok, és nincs semmi bajom, mégis itt tartanak, és le vagyok kötözve csak azért, mert valami nem tetszett, és nem kapok semmilyen információt”.
Barbara állapota az altatás 3-4. napján kezdett javulni, majd végül november 21-én levették a lélegeztetőgépről. Ezután sokáig nem volt tiszta a tudata és nagyon letargikus állapotban volt.
„A mély altatás, nyugtatás, erős kábító- fájdalomcsillapító utóhatása lehetett az édesanya letargikus állapota, de ez a kritikus állapotú betegek esetében a gyakori poszttraumás stresszállapotnak is betudható”
– magyarázta a lapnak Fülep Zoltán vezető főorvos, aki hozzátette, jelen esetben fontosnak érezték, hogy a kismama meg tudjon győződni arról is, hogy gyermeke egészséges, biztonságban van. Lényegesnek tartották azt is, hogy kialakulhasson az elengedhetetlen lelki kapocs anya és gyermeke között.
