Az első világháború után a győztes hatalmakkal tárgyaló magyar diplomaták tényekkel és érvekkel való támogatására megszületett Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, amely a Tanácsköztársaság időszakának kivételével megállás nélkül dolgozott a béketárgyalások minél kedvezőbb eredményéért. Erőfeszítéseik és az általuk szervezett tüntetések azonban nem tudták elodázni az elkerülhetetlent:
a trianoni békeszerződés részeként az ország nem csak lakossága több mint felét, de területe 71 százalékát is elvesztette.
Száz éve lett öngyilkos Magyarország, hogy elkerülje a halálát
Mit és miért vesztettünk el 1920 júniusában? Miért voltak ilyen szigorúak a békediktátum feltételei hazánkkal szemben? A Trianon100 elnevezésű cikksorozatunk első epizódja.
A Liga ennek ellenére nem oszlott fel, hanem az irredentizmus egyik vezető propagandaszervezete lett, sőt, a maga elé hasonló célt kitűzött Védő Ligák Szövetségével együtt pályázatot írt ki egy jelmondat vagy legfeljebb húszszavas ima megszületésére, aminek a célja az volt, hogy
ébren tartsa a revans eszméjét.
Ennek a gyümölcse lett a szárnyait színésznőként és költőként is bontogató Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna (1881-1923) győztes munkája, a Magyar Hiszekegy. A pályázati eredmény kihirdetése után alig öt héttel, 1920. október 27-én már milliónyi magyar előtt ismert volt, köszönhetően annak, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot betöltő Haller István rendeletben kötelezte az összes magyar iskolát, hogy a diákok nem csak tanítás előtt, de azután is szavalják el a sorait:
Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni, örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ámen.
A rendelet a második világháború végéig érvényben maradt, a gömöri főispán lányaként született, és egy honvéd ezredeshez nőül ment költőnő azonban mindezt már nem érhette meg, hiszen 1923-ban elhunyt.
A hirtelen sikernek viszont tanúja lehetett, sőt, ezen felbuzdulva a következő évben tizenöt szakaszossá bővítette az eredetileg csak tizenöt szavas imát, aminek megzenesítésére azután pályázatot is kiírtak, melyen Szabados Béla műve győzött.
A rövid verzió persze nem csak az iskolákban bukkant fel, illetve forgott közszájon, de a mindennapok milliónyi pontján találkozhattak velük a magyarok. Most ezek közül gyűjtöttük össze a legérdekesebbeket.
Nem! Nem! Soha!
Az elcsatolt területek visszaállítása iránt táplált reményeket nem csak a Magyar Hiszekegy fűtötte, hiszen a "NEM! NEM! SOHA!", a "Mindent vissza!", a "Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!" jelmondatok, illetve Nagy-Magyarország sziluettje is számos helyen felbukkant, köztük a mindennapokhoz szükséges használati tárgyak egész során - tükrökön, falvédőkön, hamutálakon, zenélő asztali órákon és szódásüvegeken -, de a járókelők a fővárosi villamosok oldalán, illetve a kirakatüvegek mögött is találkozhattak velük, sőt, az ünnepi időszakokban szinte lehetetlen volt olyan képeslapot találni, amin legalább egy grafikai elem, vagy felirat ne sugallta volna ugyanezt.
Nem csak otthont, de reményt is adott
A századforduló utáni Budapest Bárczy István polgármestersége alatt kislakás- és iskolaépítési programot indított, ez pedig némiképp kisebb tempóban, de az első világháború után is folytatódott.
Ismeretlen Budapest: Trianon szele a kapuk felett
Több, mint húsz éven át a Magyar Hiszekegy díszítette egy jókora bérház bejáratait. Ma már senki sem emlékszik rá.
Egy, a húszas évek derekán született példája jócskán kilógott a sorból: a Freund Dezső tervei szerint 1925-1926-ban
született - a Wiener Werkstätte hatását mutató - Gyöngyösi utca 4. számú háznak a bejáratát rejtő oldalhomlokzatán olvasható a három sor:
Az építéskori, a feliratot is mutató állapotról mindössze két fotó maradt fenn, és az is kérdés, hogy mikor tűntek el a sorok a lépcsőházi ablakok közül. A legtöbb forrás ugyanakkor egyetért
abban, hogy hetvenöt évvel ezelőtt, a kommunista hatalomátvétel kezdetén még a helyükön voltak.
Nem volt elég a napi két szavalat
A két világháború közti iskolások füzeteiről sem hiányozhatott az irredentizmus: a fenti, Rigler Rt. által kiadott darab első borítóján például nem csak a Nagy-Magyarország képe, de a Magyar Hiszekegy, illetve a NEM! NEM! SOHA! jelmondat is szerepelt, a hátsón pedig az elvesztett területekről tanulhattak a fiatalok.
A békéscsabai Kőrösvidék Rt. ezzel egy időben készült termékén a hátlapra szöveg helyett szorzótábla került, az előlap pedig hasonlóan díszes volt:
Ima a vásárlók feje felett
A Gyöngyösi utcai lakóház saját nemében talán unikális, a különböző intézmények és az áruházak naponta tömegek által bejárt belső terében azonban gyakran felbukkantak a reményteli szavak.
Kitűnő példa erre a kapuit 1928 őszén megnyitott, Kozma Lajos tervei szerint átépített Magyar Divatcsarnok kapuján
belépve a vásárlókat köszöntő felirat:
A Hiszekegy pályázatát is kiíró, röviden csak (Magyar) Területvédő Ligaként emlegetett szervezet 1921-ben nem csak a négy égtáj felé eső, elcsatolt részeket szimbolizáló alakokat helyezte
Virágbetűk a történelem viharaiban
A szobrokat 1946-ban bontották el, a felirat azonban már hamarabb megsemmisült, hiszen helyén 1945. május elsején átadták az alig három hónap alatt elkészült, az elmúlt harminc évben számos alkalommal megrongált szovjet hősi emlékművet.
A kereszt lábánál
A pestszentlőrinci Hargita téren 1935-ben állították fel a XIX. század végének legtehetségesebb, hirtelen elhunyt művészének, a kolozsvári Mátyás-lovasszobrot is alkotó Fadrusz Jánosnak (1858-1903) 1891-ben született vizsgamunkáját. Pontosabban annak bronz másolatát: egy, a műértőket élethűségével mélyen felkavaró, kereszten függő Krisztus-alakot. Az irredenta emlékművé vált szobor alatti dombot az egykori Magyarország összes vármegyéjéből hozott föld adta, a talapzaton pedig a kommunista hatalomátvételig a Magyar Hiszekegy volt olvasható. A szobor 1945 után egyszerű feszületté vált, a Tatabánya térré változott közterület pedig a rendszerváltás után kapta vissza régi nevét.
