Billy Idol a 2012-es VOLT Fesztiválon lépett fel utoljára Magyarországon, a fővárosban pedig ennél is régebben, 12 évvel ezelőtt koncertezett.
Nem csoda, hogy a mostani buli iránt hatalmas volt az érdeklődés, bár az még így sem mindennapos, hogy már hetekkel hamarabb minden jegy elfogyott a bő tízezres befogadóképességű Budapest Parkba.
Pedig a brit punkrock-legendáról sok mindent el lehet mondani, azt viszont semmiképp, hogy ontja magából az új dalokat. Az elmúlt 25 év folyamán mindössze két stúdióalbuma jelent meg, a legutóbbi 2014-ben, előtte pedig 2005-ben.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a mostani koncert gerincét a '80-as, '90-es években született slágerek adták, ami mondjuk nem is biztos, hogy baj.
Elég ha a nálunk szintén alig egy hete fellépő Depeche Mode-dal vonunk párhuzamot, akik minden turnéjuk előtt kiadnak egy nagylemezt, de valószínűleg inkább már csak azért, hogy legyen valami apropójuk körbekoncertezni a világot. A következő turnén ugyanis rendszerint egyetlen dalt sem játszanak róla.
Tetszik vagy sem, attól még tény: több évtizede pályán lévő világsztárok esetében nagyon ritka, hogy újonnan megjelent szerzeményeik iránt is akkora legyen az érdeklődés, mint amennyire az életmű első fele betalál a rajongóknál.
Billy Idol koncertjén is nyilvánvalóan a Shock to the System, a Rebel Yell, a Mony Mony, az Eyes Without A Face, a Dancing With Myself és a White Wedding miatt volt teltház, ezeket akarta hallani mindenki, életkortól függetlenül.
És meg is kapták őket sorban, amiből egy dolog rögtön nyilvánvalóvá vált: hiába telt el akár 25-30 év – vagy még több – a megjelenésük óta, a mai napig ugyanolyan jól működnek élőben.
Ebben nyilván magának Billynek van a legnagyobb szerepe, akiről ránézésre lehetetlen megmondani, hogy pár hónap múlva 63 éves lesz. Elképesztő, mennyire energikus: a hangja gyakorlatilag semmit nem kopott, amikor pedig félmeztelenre vetkőzött a színpadon, ugyanúgy megőrültek az emberek, mint régen.
Bár túl sokat nem kommunikált a közönséggel, akadt azért pár kedves gesztus, például amikor a Doorstól kölcsönvett L.A. Woman című számot tendenciózusan Budapest Woman-nek énekelte.
A számlista említetteken kívüli része sem volt töltelék, egyszer sem lehetett azt érezni, hogy leült a hangulat. Igaz, a programot feszesre vágták: szinte percre pontosan másfél óráig tartott a koncert, még 22 óra se volt, amikor befejezték.
"See you next time!" – búcsúzott Billy a legvégén az extázisban lévő közönségtől, és csak reménykedni tudunk benne, hogy erre a következő alkalomra ezúttal nem kell 11, de lehetőleg még 6 évet se várni.
(A játszott dalok felsorolását IDE KATTINTVA tudod megnézni.)
