1988-ra helyre állt a sportvilág rendje, úgy tűnt, tizenkét év után a nagyhatalmak is belátták, elég volt a bojkotthangulatból. A megelőző olimpiákon folyamatosan akadtak komoly hiányzók, és ezúttal Észak-Korea, Kuba, Etiópia, Albánia és a Seychelles-szigetek sportolói maradtak távol - míg Nicaragua és Madagaszkár pénzügyi okok miatt nem érkezett meg -, de így is minden idők addigi legnagyobb játékára került sor.
159 ország összesen 8391 sportolót küldött el a dél-koreai fővárosba, ahol 23 sportág 237 versenyszámában avattak bajnokokat.
Felsorolni is nehéz lenne, hány világklasszisnak tapsoltak Szöulban: a női 100 és 200 méteres síkfutásban Florence Griffith Joynert megszorítani sem tudták, döbbenetes időeredményei azóta is világcsúcsot érnek mindkét távon.
A férfiaknál Ben Johnson neve vált fogalommá, a kanadai szédületes, 9,79 másodperces világcsúcsot futott, kár, hogy a lábait az anabolikus szteroidok repítették, így csak a kétes hírnév maradt meg neki.
A keletnémet Kristin Otto hat, az amerikai Matt Biondi öt aranyat nyert úszásban, a suriname-i Anthony Nesty lett az első színes bőrű úszó, aki egyéni számban olimpiai bajnok lett.
És akkor még nem is beszéltünk a magyarokról, akik 11 aranyat nyertek: a kajakos Gyulay Zsolt, az úszó Darnyi Tamás és az öttusázó Martinek János duplázott, de itt tűnt fel a 14 éves Egerszegi Krisztina is, aki 200 háton leiskolázta a mezőnyt.
Ilyen névsor mellett keveseknek jutna eszébe Greg Louganis neve, noha a műugró sport egyik - ha nem a legnagyobb - legendáját is ünnepelték az amerikaiak.
Nem tudhatták, hogy a selejtező során a fejét az ugródeszkába beverő és vérző sebbel kiúszó sportoló akkor már a korszak halálos betegségével küzdött.
Olimpiatörténet
1896: A Tapavicza-rejtély - egy meggondolatlan magyar izomember olimpiai története
1900: Sokat köszönhet a magyar sport az elfeledett MÁV-fogalmazónak
1904: Patkányméreg segítségével is lehetett olimpiát nyerni
1908: Meghamisították a magyar olimpiai bajnok élettörténetét
1912: Néha megbotránkoztatta a tornasportot a bohém magyar festőművész
1916-20: Amikor világháború rombolta szét Budapest olimpiai álmait
1920: Egy renegát futónak is köszönhetjük a kézilabdát
1924: Gonosz mostohából vált olimpiai hőssé a puhuló férfiak között
1928: Fél lábbal is jobb volt mindenkinél a magyar póló világklasszisa
1932: Mindössze negyven év jutott a magyar vízilabda atyjának
1936: A világ leggyorsabb futónője, aki még a halálból is visszatért
1948: A börtönben végezte Magyarország egyik legjobb úszója
1952: Dobó Istvánt is az olimpiai bajnok kardvívó készítette fel Eger védelmére
1956: Leszólta a szovjeteket, ezért nem lehetett olimpiai bajnok a magyar delfinkirály
1960: Mindig harcolt a dilettánsokkal a magyarok remetéje
1964: Két kézilabdás pofon miatt lehetett olimpiai ezüstérmes atléta
1968: Bár orvos akart lenni, egy ideig takarítónőként kellett dolgoznia a magyar tőrvívás csillagának
1972: A terror olimpiáján a záróünnepséget is körbelengte a halálfélelem
1976: Ceausescu rémuralma elől menekülve cigánykerekezett a magyar határon a tornászlegenda
1980: Azt sem tudta, hány éves, de két olimpiai aranyat nyert
1984: Dinnyén és kenyéren élve nyerte meg a hírhedtté vált olimpiai döntőt
Kilencéves korában derült ki, hogy óriási tehetség
A legeredményesebb sportolók 1988-ban
Kristin Otto (NDK - úszás) 6 arany
Matt Biondi (Egyesült Államok - úszás) 5 aranya, 1 ezüst, 1 bronz
Vlagyimir Artemov (Szovjetunió - torna) 4 arany, 1 ezüst
Daniela Silivas (Románia - torna) 3 arany, 2 ezüst, 1 bronz
Florence Griffith Joyner (Egyesült Államok - atlétika) 3 arany, 1 ezüst
Greg 1960. január 29-én született a kaliforniai El Cajonban, azonban szamoai és svéd származású szülei tizenévesek voltak, így lemondtak róla. Nyolc hónapos korában Frances és Peter Louganis fogadta örökbe, így kapott új családnevet.
Nagyon korán érdekelte a tánc- és az akrobatika világa, és miután gyerekként asztmát és allergiát diagnosztizáltak nála, a betegségek kezelése érdekében ösztönözték is a tánc- és tornaórák folytatására.
Miután a családnak medencéje lett, kilencévesen vágott bele műugrásba. Gyorsan kiderült, hogy hatalmas tehetség rejtőzik benne, de ő a sport mellett a tanulást sem hanyagolta el: beiratkozott a Miami Egyetem dráma szakára, 1981-ben pedig átkerült az irvine-i Kalifornia Egyetemre, ahol 1983-ban színházi és táncos diplomát szerzett.
16 évesen kijutott a montreali olimpiára, ahol toronyugrásban ezüstérmet szerzett a legendás olasz vetélytárs, Klaus Dibiasi mögött. A visszavonulásával megüresedett trónt gyorsan betöltötte, az 1978-as nyugat-berlini világbajnokságon megszerezte pályafutása első aranyérmét.
1980-ban két aranyat vártak tőle, de a moszkvai olimpia bojkottja keresztülhúzta a számításait. Négy évvel később Los Angelesben viszont már villogott, 3 méteren és 10 méteren sem talált legyőzőre. Felért a csúcsra, irigylésre méltó életét azonban beárnyékolták a családi problémák.
Kihasználtan és megerőszakoltan
Louganis ugyanis meleg volt, de ezt titkolnia kellett a világ elől. 1983 és 1989 között menedzserével, James Babbitt-tel élt együtt, aki kihasználta, bántalmazta őt. A sportoló visszaemlékezése szerint nem elég, hogy 1983-ban megerőszakolta őt, de a bevételeinek nagy részére is rátette a kezét.
Aztán 1988-ban, hat hónappal az olimpia előtt kiderült, hogy Babbitt AIDS-es. Louganis orvoshoz rohant, de már későn, a vizsgálat megállapította, hogy HIV-pozitív. A gyógyíthatatlan betegség abban az időben megbélyegzéssel, munkahelyvesztéssel járt, ezért úgy döntött, titokban tartja mindezt.
Nagyon nehéz volt együtt élni a gondolattal, hogy HIV-pozitív vagyok. Úgy éreztem, hogy az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának tudnia kell ezt. Sőt, a szövetségnek is tudnia kell. Végül mégis úgy döntöttünk, hogy senkinek nem mondom el a közeli barátokat leszámítva
- mondta.
Abban bíztak, hogy egyrészt a vírus terjedésének a kockázata így elé csekély, és hát egy műugró alig sérül meg versenyzés közben - pláne Greg Louganis.
Talán sohasem figyelt volna fel betegségére a világ, ám Szöulban megtörtént a baj. A 3 méteres műugrás selejtezőjének egyik gyakorlata során beütötte a fejét a deszkába, és vérző sebbel csobbant a vízbe.
A szurkolók lélegzet-visszafojtva figyelték, és aggódtak az egészségéért, ő viszont szinte összeomlott: HIV-pozitívként akár meg is fertőzheti a társait.
Amikor a fejsérülését ellátta az orvos, azon gyötrődött, hogy elmondja-e betegségét.
Annyira megdöbbentett az eset, hogy a fejemben kavarodtak a gondolatok. Mekkora a felelősségem? Mondjak valami? Egy titkot, ami addig hihetetlenül őriztem
- nyilatkozta, de nem árult el semmit.
Azonban az összeöltés után rémülten látta, hogy James Puffer nem viselt kesztyűt.
"Tíz percem volt a seb lezárására, hogy újra ugorhasson, és bejusson a döntőbe. Sajnos nem volt rajtam kesztyű" - emlékezett vissza az orvos.
Miután Louganis 1995-ben nyilvánosságra hozta állapotát, Puffer megvizsgáltatta magát, de nem kapta el a betegséget.
Végül Louganis nem lépett vissza, bejutott a döntőbe, sőt, 3 és 10 méteren is magabiztosan nyert, megvédte olimpiai bajnoki címét, amire a sportágban korábban még sohasem akadt példa. Nagyságát az ABC "Az év sportolója" címmel ismerte el.
Évekkel később vállalta csak önmagát
Éremtáblázat (1988)
Szovjetunió: 55 arany, 31 ezüst, 46 bronz
NDK: 37 arany, 35 ezüst, 30 bronz
Egyesült Államok: 36 arany, 31 ezüst, 27 bronz
Dél-Korea: 12 arany, 10 ezüst, 11 bronz
NSZK: 11 arany, 14 ezüst, 15 bronz
Magyarország: 11 arany, 6 ezüst, 6 bronz
Négyszeres olimpiai és ötszörös világbajnokként, valamint hatszoros Pánamerikai Játékok- és kétszeres Universiade-győztesként vonult vissza. Miután színészként végzett, elvállalt néhány kisebb filmes szerepet, majd kutyaidomításba kezdett, és az agility felé nyitott - ez a sport leginkább a lovas díjugratáshoz hasonlít, csak éppen kutyákkal.
1993-ban, a 33. születésnapjára egy utolsó nagy partit tartott a család és a barátok számára, mert meggyőződése volt, hogy haldoklik. Depressziós hangulatából az önfelvállalás segítette ki: Amerika férfiideálja az 1994-es Gay Games (Meleg Játékok) megnyitóján egy előre felvett üzenetben köszöntötte a megjelenteket, és bevallotta másságát.
1996-ban robbant az igazi bomba, Breaking the Surface címmel megjelent önéletrajzi könyvében - amelyből életrajzi film is készült, és magyarul A felszín alatt címet kapta - nem csupán a betegségéről vallott, de arról is, hogy a híres szöuli balesete idején is fertőzött volt már.
Az eset több kérdést felvetett, a sebét ellátó orvos mindenféle védőfelszerelés nélkül segített rajta (de nem kapta el a vírust), a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig úgy reagált, minimális volt a fertőzés esélye pár csepp vérrel a klóros vízben.
A könyv után hirtelen kegyvesztetté vált, a Speedo céget leszámítva minden addigi támogatója elhagyta. Évekkel később a sportágban talált vigaszt: 2010 novemberétől a kaliforniai Fullertonban edzősködik, de a szövetség is alkalmazta, hiszen a 2012-es londoni, majd a 2016-os riói olimpián is az amerikai válogatott mentoraként dolgozott.
Magyarok az 1988-as olimpián
Aranyérem: Sike András (birkózás, kötöttfogás, 57 kg), Gyulay Zsolt (kajak-kenu, K1 500 m), Martinek János (öttusa, egyéni), Borkai Zsolt (torna, lólengés), Szabó József (úszás, 200 m mell), Darnyi Tamás (úszás, 200 m vegyes; 400 m vegyes), Egerszegi Krisztina (úszás, 200 m hát), K4 1000 m (Gyulay Zsolt, Csipes Ferenc, Hódosi Sándor, Ábrahám Attila), öttusacsapat (Martinek János, Mizsér Attila, Fábián László), kardcsapat (Nébald György, Szabó Bence, Bujdosó Imre, Gedővári Imre, Csongrádi László)
Ezüstérem: Komáromi Tibor (birkózás, kötöttfogás, 82 kg), Messzi István (súlyemelés, 82,5 kg), Jacsó József (súlyemelés, 110 kg), Güttler Károly (úszás, 100 m mell), Egerszegi Krisztina (úszás, 100 m hát), női K4 500 m (Géczi Erika, Mészáros Erika, Rakusz Éva, Kőbán Rita)
Bronzérem: Isaszegi Róbert (ökölvívás, papírsúly), Kovács Zoltán (sportlövészet, gyorstüzelő pisztoly), Záhonyi Attila (sportlövészet, sportpuska fekvő), férfi K2 500 m (Ábrahám Attila, Csipes Ferenc), férfi tőrcsapat (Érsek Zsolt, Szekeres Pál, Szelei István, Busa István, Gátai Róbert), női tőrcsapat (Jánosi Zsuzsa, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsanna, Tuschák Katalin, Kovács Edit)
Kiemelt fotó: Rob Brown /Walt Disney Television /Getty Images
