Alexandre Dumas mindössze négy esztendős volt, maikor édesapja 1806-ban elhunyt. Az özvegy hamar elszegényedett, a fiú számára elhunyt férje háborús kalandjaival próbálta fia számára színesebbé tenni a mindennapi élet nélkülözésekkel teli szürkeségét. Alexandre lelkes hallgató volt, rajongott a történetekért és a könyvekért, szinte falta a betűket - írja a Múlt-kor.hu.
Első nagy sikerét 1829-ben a III. Henrik című darabjával aratta, amelyet a Krisztina királynő követett, az egyébként hivatalnoki állásban lévő Dumas a műveiért kapott összegeknek köszönhetően hamarosan már minden energiáját az írásnak szentelhette.
Kihasználta a konjunktúrát
A vállalkozói szellemmel megáldott író 1838-ban rádöbbent, hogy nagy kereslet van a piacon a folytatásos regények iránt, az olvasók ugyanis igen kedvelték, ha a szívükhöz közelálló újságokban, napilapokban napról-napra, hétről-hétre érdekfeszítő történeteket olvashattak.
A Lajos Fülöp által megzabolázott, lefékezett cenzúra ösztönzőleg hatott a napilapok számának emelkedésére, így a folytatásos regények iránti kereslet. Dumas nem tétovázott, gyorsan átírta egyik drámáját, a Paul kapitányt, amelyet folytatásos regényként közöltek. A konjunktúrát kihasználva pedig bérírókat alkalmazva egy alkotóműhelyt hívott életre.
Az írók elkészítették a történetek nyers szövegét, Dumas pedig kidolgozta a karaktereket és a párbeszédeket.
Az egyik ilyen híres bérírója Auguste Maquet volt, akinek "vastagon benne volt a tolla" nemcsak a Monte Cristo grófjában, de A három testőrben is.
A két regény olyannyira sikeres lett, hogy az alaptörténetekből regényciklusok kerekedtek, csakúgy, mint a Marie Antoinette személye és kora köré szerveződő történetekből. Előfordult, hogy Dumas akár hét-nyolc regényen is dolgozott párhuzamosan, miközben színdarabokat is írt, amelyeket gyakorta pár nap alatt készített el.
Nagy kanállal habzsolta az életet
Munkái több mint 300 kötetre rúgtak. A romantika egyik legsikeresebb regényírójának futószalagon készült művei közül azonban néhány igen haloványra, felületesre sikeredett. A kortársak ezekért az összecsapott művekért talán jogosan vonták össze a szemöldöküket, de az író negatív megítélésében gyakran szerepet játszott félvér származása is.
Apai nagyapja ugyanis, az arisztokrata származású Antoine-Alexandre Davy de la Pailleterie márki a mai haiti szigetén szolgált tüzértisztként, ahol feleségül vett egy fekete rabszolganőt, Marie-Césette Dumas-t. A nő nem sokkal az író apja, Thomas-Alexander születését követően elhunyt, és amikor apa és fia visszatért Normandiába, Thomas-Alexander sokat szenvedett félvér származása miatt. Amikor pedig ő is belépett a hadseregbe, felvette édesanyja nevét, hogy az apa arisztokrata családjának jó hírét megőrizze.
Dumas azonban nem zavartatta magát, fordulatos regényeivel rengeteg pénzt keresett, amelyet aztán gyakran könnyelműen elszórt nőkre, bálokra és barátokra. Az író két kanállal habzsolta az életet: egyes kutatások szerint nagyjából negyven szeretője lehetett és kapcsolataiból négy gyermeke származott, akik közül az egyik, ifjabb Alexandre Dumas szintén ünnepelt író lett. Idősebb Alexandre Dumas 1870. december 5-én távozott az árnyékvilágból.
