A 19. század legmozgalmasabb életű hölgye, Lola Montez úgy váltogatta a szeretőit, férjeit és lakóhelyeit, mint más az alsóneműjét – amit ő a fellépésein látványosan el is felejtett felvenni.
„Sosem állítottam, hogy híres vagyok. De mindig is hírhedt voltam” – vallotta magáról az 1821-ben Írországban született Elizabeth Rosanna Gilbert, aki sosem bírt magával: már gyerekként virágokat dugott egy idős férfi parókájába az istentisztelet alatt, vagy épp anyaszült meztelenül szaladt az utcán. Ugyanakkor a fékezhetetlenség kiemelkedő szépséggel és humorral párosult, és csak úgy lüktetett benne az élet.
15 évesen az édesanyja – aki szintén 15 évesen szülte őt meg – férjhez akarta adni egy gazdag öregúrhoz, de ő inkább elmenekült egy angol katonatiszttel, akihez hozzáment, és akivel Indiába szökött, de pár évvel később már egyedül utazott Angliába. Londonban táncosnőnek képezte ki magát egy spanyol tanárnál, majd Spanyolországban tanulta ki a mesterséget. Onnantól kezdve magát Lola Mondez spanyol táncosnőként bemutatva adott sikeres műsorokat Londonban, de lebukott, miután felismerték benne Mrs. James-t, úgyhogy Németországba menekült. A zeneszerző azonban viharos kapcsolatuk alatt bemutatta francia ismerőseinek és még a párizsi operaházba is beprotezsálta, de Lola nem tudott élni a lehetőséggel és csúnyán leszerepelt. Ugyanakkor az ottani társasági élet népszerű hölgye lett, valamint többek között Alexandre Dumas, A három testőr írójának szeretője is. Ha már a híres trófeáknál tartunk: állítólag utazásai közepette még I. Miklós orosz cárt is az ágyába rángatta, de Richard Wagner hősiesen ellenállt neki.
Végül Párizsból is elviharzott, miután sokadik szeretője, egy ismert francia lapkiadó-kritikus, aki csak meg akarta védeni a lány becsületét, halálos sebet kapott egy pisztolypárbaj során. Az eset után Lola inkább szerencsét próbált 1846-ban Münchenben, ahol szintet lépett: nem mást hódított meg, mint a nős és 9 gyermekes bajor királyt, I. Lajost.
Ezt úgy tudta megtenni, hogy rögtön audienciát kért az uralkodótól, hogy felléphessen az Udvari Színházban. A nem mindennapi szépség olyannyira elcsavarta két nap alatt a fejét, hogy az udvar és a nép számára is nyíltan is I. Lajos szeretője lett. Megemlékezéseiben így elevenítette fel a találkozást:
A lány sokak gyűlöletét kivívta azzal, hogy rendszeresen magas lóról beszélt, a nők között elsőként szivarozott nyilvánosan, fiatal férfiak társaságában szórakozott (miközben a király a hatvanas éveiben járt), és ha valami nem tetszett neki, odacsapott a lovaglóostorával vagy ordított, pofozkodott. Az egyik tábornok egyszer ezt mondta róla: „Még sohasem láttam ilyen démoni nőt!” Amikor I. Lajosnak le kellett mondania, Lolának is mennie kellett, és visszavonták a bajor polgárjogát is.
Ezután Londonban fogott férjet magának egy dúsgazdag angol gárdahadnagy személyében, akivel viszont a bigámia bűnébe esett, mivel az első férjétől „elfelejtett” elválni, úgyhogy menekülőre fogták, de nem sokkal később a férfi tisztázatlan körülmények közt elhunyt (állítólag megfulladt), és a lány sokadszorra is új életet kezdett az Egyesült Államokban. Az amerikaiak imádták a rendszerint ostorral férfiakat megregulázó, táncosnő-színősznő Lolát, aki itt is beújított egy gyors házasságot egy tehetős laptulajonossal – persze őt is elhagyta egy orvosért két évvel később, akit viszont lelőttek a válóper idején.
A táncosnő mindeközben kiruccant Ausztráliába, ahol a melbourne-i színházban adta elő elhíresült póktáncát – ami annyit jelentett, hogy előre odavarrt pókokat keresett a szoknyájában, és tánc közben olyan magasra emelte a lábát, hogy minden néző megbizonyosodhatott arról, hogy a táncosnő bizony nem költ alsóneműre – amiért ízekre szedte a sajtó. Ezen felháborodva visszament Amerikába, de még ez sem sikerült botránymentesen, mert ezen az úton az egyik férfi útitársa – vélhetően egy újabb szeretője – érthetetlen módon eltűnt a hajó fedélzetéről.
Élete utolsó, szegényebb éveiben írt egy szépségápolásról szóló könyvet, előadásokat tartott a témában, illetve a metodista egyház felé fordult és kiszolgáltatott nőknek segített. Évekig szenvedett a szifilisztől, végül 40 évesen hunyt el egy agyvérzés után, tüdőgyulladásban.
Az, hogy művésznő volt-e, rafinált celeb-prostituált vagy egy megrögzött csaló, mindenki döntse el maga.
