Megnéztük mit tud még nekünk adni a 2002-es, már-már klasszikusnak mondható Bazi nagy görög lagzi harmadik része. A nyár zárásaként elérkezett a hazai mozikba egy aranyos limonádé mediterrán módra.
Történetünk kezdetén rögtön az alkotók korábbi filmekből sorakoztatnak fel képeket, ezzel kicsit felvezetve a nosztalgikus hangulatot, mely több mint 20 éve indult el. Ezt követően ismét belecsöppenünk a Portokalos-család életébe, melyet nem is oly rég egy komoly veszteség ért, a családfő eltávozott. A Gus Portokalost játszó Michael Constantine 2021-ben elhunyt, így a harmadik film leginkább egy neki szóló tisztelgés. Ezzel kezdetét is veszi a görög család kalandja: Toula (Nia Vardalos) megígérte édesapjának, hogy felkeresi azt a kis görög falut, ahol felnőtt, és elviszi a naplóját gyermekkori barátainak.
így a család apraja-nagyja is felkerekedik, hogy elkísérjék és segítsék a küldetésében. Bár nem mindenki tud részt venni az utazásban, azért belecsempészik ezeket a karaktereket is a filmbe, nem kell aggódni. Miután a család megérkezik az anyaföldre, máris több a kalamajka, többé-kevésbé váratlan csavarokba és egy-egy új rokonba botlanak. Persze nem maradhatnak el a családi titkolózások, melyek jelentősége inkább megmosolyogtató, mint véresen komoly probléma, és sejthetjük, hogy varázsütésre minden megoldódik.
A történetről nem szeretnék többet spoilerezni, hiszen többnyire kitalálható rutinosabb filmrajongók számára, hogy mikor-mire számíthatnak, így sem lesz semmi nagy meglepetés, hát még ha lelövöm azt a néhány poént.
Az eddig leírtak alapján nem egyértelmű még, hogy a film jó volt-e vagy sem. Nem lett filmtörténeti klasszikus és ne is várjuk az első rész varázsát sem. A filmnek sok, kisebb-nagyobb hibája van, amit egy rajongó akár el is tud nézni, hiszen felül a nosztalgiavonatra és csak élvezi az utazást. Én azért soknak éreztem. A rendező és író, aki jelen esetben ugyanaz, mint főszereplőnk,
Arra az eshetőségre, ha el is felejtenénk a család származását, valamint, hogy melyik országban járunk, minden pillanatban emlékeztetnek rá. Görög zászlós bőrönd, metaxás üvegek, minden második ruha görög mintás, és még számos esetet lehetne sorolni. Természetesen azt sem feledhetjük el, hogy a világon minden szó görög eredetű. Nem szeretem a szóismétléseket, de miután a film címe is és minden második mondatában benne van ez a kis öt betűs szó, így jobban átadható a filmmel kapcsolatos fő problémám: a szájbarágás. Ahogy a Mamma mia! című film elején Julie Walters szájából is elhangzott a mondat „ez nagyon görög”. A negatívumok között ki kell emelnem még a forgatókönyvet is.
És semmit nem tesz hozzá a cselekményhez. Egyes karakterek pedig valósággal irritálóan viselkedtek. Azért van szívmelengető rész is benne, amikor például édesapjuk végakaratáról vagy emlékéről van szó, el tudtak vonatkoztatni a kliséktől, az erőltetett poénoktól, és sikerült méltó búcsút venni.
A film hangulatával alapvetően nincs gond, kiszakadunk a koszos nagyvárosból és végül elutazunk egy csodaszép görög falucskába. A táj gyönyörű, a díszlet autentikus, minden színes és kedves. a zene nem maradandó,
Nem éreztem a dialógusokban a jól megírt sziporkázást, humor terén kimondottan gyenge a film. Egy-egy momentum megmosolyogtatott ugyan, de nem mondanám arczsibbasztó nevetések tengerének, mint aminek az alkotók szánták. Egy bárány egyszer ellopta a show-t, de részemről ennyi volt a nevetgélésből, inkább maradt az enyhe vigyorgás.
A színészeket nem igazán kell bemutatni, akik látták a korábbi filmeket, a tősgyökeres szereplőket ismerik. Nia Vardalos már nem csak főszereplőként és íróként vett részt a filmben, mint említettem, ő is rendezte a filmet. John Corbett, Louis Mandylor, Elena Kampouris hozták a korábbi filmekből a kötelezőt, a nagynénik Andrea Martin és Maria Vacratsis szintén. Megismerünk új karaktereket is, Melina Kotselou az idegesítő Victory, Anthi Andreopoulou a helyi kissé ijesztő, de alapvetően rendes hölgy, valamint Alexis Georgoulist egy marcona görög karakterként.
Összességében jól érezhetjük magunkat a film alatt, de úgy gondolom nem szabad sokat várni a franchise harmadik részétől. Érhetett volna pozitív csalódás, mint anno a Könyvklub folytatásánál, ott sem voltak nagy elvárásaim, de mégis tudott kellően humoros lenni.
Vasárnapi csajos délutánra tökéletes, de semmi több.
