A Netflix legújabb dokumentumfilmje az egyiptomi régészek világába kalauzol minket. De vajon beváltja a hozzáfűzött reményeket, vagy vaktölténnyel lövöldözik Az ismeretlen: Az elveszett piramis?
Két archeológust követünk az egyiptomi nekropolisznak is nevezett Szakkarában. Az egyik Dr. Zahi Hawass, akit sokan csak az egyiptomi nemzeti archeológia atyjának tartanak, a másik pedig volt tanítványa, Dr. Mostafa Waziri. Mindkettőjük expedícióját szorgosan dokumentálja a stáb. Dr. Hawass a sivatag szélén Gisr el-Mudirban keresi a címszereplő Huni fáraó elveszett piramisát.
A kilenc hónapos expedíciót nagyobb léptékben követi a film, hogy helyet hagyjon Dr. Wazirinek is, aki Bubaszteionban vezet egy felfedezőutat, ami talán sokkal kézelfoghatóbb eredményekhez fog vezetni, mint Hawass piramisvadászata. Egyébként Waziri showmanségben és angoltudásban Hawasst is felülmúlja, sokkal szórakoztatóbbak is emiatt az ő részei.
Márpedig színjáték van bőséggel. Sokkal inkább tűnik infotainmentnek, mint tényleges dokumentumfilmnek. A jókora költségvetés miatt rendkívül látványos a fényképezés, ügyes az operatőr és a rendezés. Az alkotók próbálnak nagyobb tétet adni a kutatásnak, drámát belevinni, de valahogy túl művi lesz az egész. Erre jó példa, amikor a 76 éves Hawass önmagát Indiana Jonesként azonosítja, a huszonéves asszisztensét pedig Indiana Jones barátnőjeként. Amikor a másik expedíció vezető Waziri elsőként akar leereszkedni egy sírboltba, az operatőr már ott várja és rögzíti az első lépéseket a sírban.
Megrendezettnek és erősen vanity projektnek hat az egész. Ugyanakkor van benne jócskán egyiptomi önérzet és marketing is. Hawass próbál lenni az első egyiptomi régész, aki új piramist fedezett fel. A filmben többször említik a nyugati archeológusokat, ugyan nem rossz fényben feltüntetve, de a hangnem egyértelműen sértődötten. Tény, a britek rengeteg kincset elloptak Egyiptomból, de ha nem teszik meg, lehet már rég megsemmisült volna a nagy részük, ezt persze már sosem tudjuk meg.
A film legjobb pillanata egyértelműen az, amikor a munkások kerülnek előtérbe. Ők az igazi felfedezők, akik feltárják a sírokat, akik megerősítik az értéktárgyakat, mielőtt kiemelik őket a sírboltokból. Láthatjuk azt a rengeteg embert, akik a tényleges ásatást végzik. Kegyetlen és kimerítő munka kerül a képernyőkre. Az ő foglalkozásukat, munkakörülményeiket jól és sokkal objektívebben mutatják be. Cserébe, amikor a vezető régészek a képernyőn vannak, az objektivitás mintha elszállna, és muszáj nekik a reflektorfényben lenniük. Ők csinálnak mindent, sokszor olyan érzés, mintha az egész tényleg csak egy színjáték lenne.
Ilyen jelenet kétszer is van a filmben. A két öreg összeül egy kávéra, miközben több száz munkás nekik hányja a homokot a sivatagban. Emiatt a nagy kontraszt miatt egyértelműen rossz szájízzel álltam fel a tévé elől. A másik egy kicsit prózaibb ok: gyerekként rajongtam a régészetért, de felnőttként belegondolva ez gyakorlatilag sírrablás, és kiábrándító. Szerencsétlen egyiptomit 4000 éve eltemették a kincseivel együtt, majd elhurcolják a sírjából, mondván, hogy meg akarják ismerni a múltat. Jogos célok, de az eszközök, amikkel elérik, véleményem szerint morálisan erősen megkérdőjelezhetőek.
Kicsit utánanéztem, mi is ez Az ismeretlen című sorozat, és rájöttem, hogy nem alaptalan az érzésem. A széria következő részének az lesz a címe, hogy Az ismeretlen: Gyilkos robotok… Mondanom sem kell, hogy ez mindent megmagyarázott. Egy drónokról és a katonai kísérletekről szóló dokumentumfilm tipikusan clickbait címmel. Hagyományos Netflix-tartalom, nem igazi dokumentumfilm. Lefoglalja a nézőt egy ideig, de ne gondolkodjon el rajta túlzottan, mert tényleges mondanivalója nincs, csak a streamingszolgáltató akarta a katalógusát bővíteni, még egy „dokumentumfilmmel”.
Az ásatások eredményei viszont egyértelműen magukért beszélnek. Waziri jutalma a végén talán sokkal kézzelfoghatóbb és nagyobbnak tűnik, míg Hawass történetszála hiányérzetet kelt majd a nézőkben.
Nem tartom jó dokumentumfilmnek Az ismeretlen: Az elveszett piramis nyomábant.
de a két „főszereplő” leviszi számomra az egészet a vanity projektek és infotainment műsorok színvonalára. Lehet, ez csak a két régész karaktere, vagy az, hogy teljesen másik munkamorállal és etikai háttérrel jöttek, de egyik sem szimpatikus annyira, hogy drukkoljak nekik.
Nem tudom mindenkinek ajánlani a streaming legújabb tartalmát. Dokumentumfilmnek gyenge, érdekességek vannak benne, de nem fogott meg.
mint például A kellemetlen igazság: ne szemetelj és figyelj a környezetedre, Kék bolygó: vigyázz az állat és növényvilágra, mert ámulatba ejtőek és pótolhatatlanok. Itt: két gazdag, egyiptomi embert, (akiknek kicsit utánanézve, kiderült, hogy nincs is doktorátusuk, csak annak hívatják magukat) vajon megtalálja-e a hőn áhított világhírnév, beleírhatják-e a nevüket a történelemkönyvekbe, vagy el lesznek felejtve? Nem ugyanazok a tétek, én úgy érzem, hogy ez a dokumentumfilm méltatlan az egyiptomi fáraók és piramisok történelméhez.
