Kedden elsötétült a közösségi média igen nagy része: felhasználók millióinak instagramos, facebookos aktivitása egy fekete négyzet posztolásában merült ki, így fejezve ki szolidaritásukat amiatt, hogy miután Minneapolisban rendőrök meggyilkoltak egy fekete férfit, George Floydot, újra terítékre került az intézményi rasszizmus az Egyesült Államokban. Az akció ugyan elsősorban a zeneiparra és dolgozóira irányult, de jócskán túlterjedt azon, neves előadón kívül a zeneipar összes nagy szereplője csatlakozott hozzá: lemezkiadók, rádiók, tévécsatornák, és az olyan óriások, mint a YouTube, a Spotify és az Apple Music is részt vettek a Blackout Tuesday (kb. Elsötétült Kedd) névre keresztelt tisztelgésben. Csakhogy
egyre többen teszik szóvá, hogy valahol menet közben elveszett az üzenet, és az eredeti felhívás szelleme is kilúgozódott.
A Blackout Tuesday két fekete zeneipari dolgozó, Brianna Agyemang és Jamila Thomas agyából pattant ki, akik az iparágukra is jellemző rasszizmusra és egyenlőtlenségekre szerették volna felhívni a figyelmet. "A zeneipar egy sokmillió dolláros iparág. Egy iparág, amely túlnyomórészt a feketék művészetéből profitál" - fogalmaztak a közleményükben. "A küldetésünk, hogy az iparág egészét, beleértve a feketék erőfeszítéseiből, küzdelméből és sikereiből gazdagodó nagyobb vállalatokat és partnereiket, elszámoltathatóvá tegyük" - írták, hozzátéve, hogy a kezdeményezés nem korlátozódik június 2-ára, hanem egy hosszabb távú javaslat része, és később jelentkeznek majd a részletekkel. Agyemang és Thomas a #TheShowMustBePaused hashtaget használták (#A show álljon le), a közleményük végén pedig konkrét ötleteket is megfogalmaztak, hogyan lehet segíteni Floyd és a rendőri erőszak más halálos áldozatainak hozzátartozóit, a letartóztatott tüntetők óvadékába hol lehet beszállni, és így tovább. A kezdeményezésben még nincs szó fekete négyzetről, sem egyébről, csak annyiról, hogy 24 órára álljon le a zeneipar.
Ebből a felhívásból lett aztán a szokásos hashtagfesztivál, ahonnan a #TheShowMustBePaused egy idő után teljesen el is tűnt, miközben annál többen használták például a #BlackLivesMatter hashtaget, amely eredetileg a tüntetésekkel kapcsolatos konkrét információkhoz tartozott, ehelyett kedden aki rákeresett erre, az jó eséllyel mindenütt csak fekete négyzeteket talált. A kezdeményezést átvették, megosztották, módosították sokan, köztük olyan világsztárok, mint Rihanna, a Rolling Stones és Billie Eilish, és végül már a teljes zeneipari kontextus nélkül vették át milliók, úgyhogy egy rasszizmus elleni kiállás lett belőle.
Azt tehát, hogy Agyemang és Thomas pontosan mire készülnek még a mozgalmukkal, még nem tudni, de így is sikerült rávilágítaniuk néhány régóta fennálló problémára a zeneiparral kapcsolatban. Ahogy a New York Times megjegyzi, jelenleg is a Billboard toplista első öt helyezettjéből négy előadó fekete, mint ahogy az elmúlt tizenháromból tizenegy héten fekete előadó felvétele volt a listavezető. Ehhez képest a nagyrészt belőlük élő lemezkiadók és a streamingcégek vezetőségében alig találni feketéket, mint ahogy általánosságban is jelentős kisebbségben vannak a zeneiparban. Nem Agyemang és Thomas az elsők vagy az egyedüliek, akik a zeneipar egyenlőtlenségére hívják fel a figyelmet, onnantól kezdve viszont, hogy a zeneipar legnagyobb hatalmú óriáscégei maguk álltak a kezdeményezés élére, sokakban felmerült, hogy ezzel sikerült is kiüresíteni a tiltakozást.
Bár később Agyemang és Thomas is közzétett egy utólagos kiegészítést, melyben pontosították, hogy nem az elnémulás volt a céljuk, hanem a megzavarás, azaz a megszokott üzletmenet szüneteltetése, a kezdeményezéshez csatlakozók a legváltozatosabb megoldásokat választották. A legnagyobb kiadó, a Universal Music Group vezetője, Lucian Grainge megígérte, hogy mindent megtesznek azért, hogy a maguk eszközeivel hozzájáruljanak a problémák megoldásához, és létrehoztak egy önálló munkacsoportot is a cégen belüli egyenlőség érdekében. Több nagy lemezkiadó is úgy döntött, hogy ezen a héten nem jelentet meg új kiadványokat, a hiphop történetében fontos szerepet játszó Def Jam Recordings kiadó emellett bejelentette, hogy az alkalmazottak az aznapi bérüket különféle fontos társadalmi ügyek támogatására fordítják. Hasonló jótékonysági felajánlást tett a Sony Music is, mások pedig kijelentették, itt az idő átgondolni, hogyan lehetne kifejezni a feketékkel való szolidaritást, és elősegíteni a változásokat.
A Spotify egyrészt szintén adománygyűjtést jelentett be, másrészt besötétítette a legnépszerűbb playlistjei logóit, végül más listákat és podcastokat 8 perc 46 másodperces csenddel toldott meg (ennyi ideig térdelt a rendőr, Derek Chauvin Floyd nyakán). Az Apple Music egy napra leállította a szokásos rádióműsorát, és helyette egy fekete zenékből álló playlistet hirdetett, míg a YouTube-nak most egy támogató tweetre futotta csak, de korábban már egymillió dollárt adományozott egy rendőri túlkapások elleni szervezetnek.
Sokan azonban szkeptikusok maradtak a nagy nekibuzdulások ellenére is, így azt kifogásolták, hogy a nagy cégek gyakorlatilag lenyúlták a kezdeményezést, és időközben mind az eredeti hashtag, mind pedig a két ötletgazda neve eltűnt az elsötétítést hirdető posztokból. A népszerű R&B énekesnő, Kehlani például külön tweetben hívta fel a figyelmet, hogy "az öltönyösök" minden kontextus és az alapítók említése nélkül vették át a kezdeményezést, a brit énekes, Ghostpoet pedig a kampány eredeti céljával se értett egyet: "Nem szünetre van szükség, hanem tettekre" - írta a Twitteren. Még keményebben fogalmazott a Don Giovanni nevű punk rockra szakosodott független kiadó, amely kijelentette, bojkottálják a Blackout Tuesdayt, mert nem akarják támogatni a nagykiadók vezetőinek "fehér bűntudat napját".
A Vice amellett, hogy felsorolt egy sereg lehetőséget arra, hogy fekete előadókat vagy éppen fekete kulturális újságírókat támogassunk, újra rávilágított a digitális zeneipar egyik legnagyobb bűnére, vagyis arra, hogy miközben a streaming-szolgáltatásnak köszönhetően a pár éve már halottnak elkönyvelt lemezipar újra feltámadt és korábban elképzelhetetlen bevételre tesz szert, addig az előadóknak, szerzőknek fillérekkel szúrják ki a szemét.
A kiadók helyzetének drámai javulását mi sem mutatja jobban, minthogy az egyik vezető kiadó, a Warner pont erre a hétre időzíti a nyilvános részvénykibocsátást, vagy az az adat, hogy a három nagy kiadó (Warner, Sony, Universal) tavaly az utolsó negyedévben óránként keresett egymillió dollárt a streaming-szolgáltatásokon. Mindeközben a Spotify és az Apple Music nagyjából 1 forintnak megfelelő összeget fizet csak a szerzőknek lejátszásonként, ami most, hogy a koronavírus-járvány még kiszolgáltatottabbá tette a zenészeket, külön jelentőséget kapott. Ez már egyáltalán nem csak a feketéket érinti, viszont rávilágít, mennyire ráférne a zeneiparra, hogy üres gesztusok helyett tényleg mélyre ható változások induljanak el.
Kiemelt kép: Jason Armond /Los Angeles Times /Getty Images
