1939 márciusában, 80 évvel ezelőtt jelent meg a Detective Comics című képregénysorozat 27. száma, benne a legelső Batman-történettel. A DC kiadó marketingesei és szerkesztői kisakkozták, hogy pont a különleges évfordulóra jelenhessen meg a sorozat 1000. száma. Úgyhogy amikor egy barátom március utolsó szerdáján rámcsetelt New Yorkból, hogy mit hozzon ajándékba, egyetlen dolog jutott eszembe. Ami ráadásul - micsoda mázli - éppen aznap került az amerikai képregényboltok polcaira.
Ám ahhoz, hogy megértsük az évfordulós Batman-szám jelentőségét, érdemes felidézni, mi történt a szuperhőssel az utóbbi években. Koncentráljunk azokra a történetekre, amelyek itthon is megjelentek, Batman-fronton ugyanis meglepően naprakész a magyar kiadás.
Boldog magyar Batman-rajongók
Úgy is mondhatnánk, a magyar Batman-rajongók el vannak kényeztetve. Fut egy füzetes sorozat, amelyben éppen mostanában kezdődnek az eredetileg 2016-tól megjelent, Tom King által írt és David Finch által rajzolt történetek. Ennek a magyar sorozatnak évente egy-két alkalommal különszámai is megjelennek, ebben a formában kapott magyar kiadást Frank Miller 1986-os megjelent, minden szempontból mérföldkőnek számító munkája, A sötét lovag visszatér, amelyet évek óta hiányoltak, sőt követeltek a magyar rajongók.
A sors fintora, hogy a régóta reklamált képregény pár hónap leforgása alatt kétszer is megjelent magyarul. Másodjára önálló kötetben, A Legendás Batman címen futó sorozatban, amelynek szerkesztői vegyesen válogatnak a klasszikus és újabb történetek közül. És a teljesség kedvéért említsük meg a DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény című, ugyancsak kötet formátumú, de újságárusoknál kapható sorozatot is, amelyben időnként szintén Batman-sztorik jelennek meg.
Ha valaki e cikk olvasói közül még ébren van a kiadástörténeti gyorstalpaló után, az bizonyára megállapította, hogy vége azoknak az időknek, amikor a magyar olvasó úgy várt egy-egy új Batman-fordítást, mint a messiást. Ma már válogathatunk a különböző sorozatok és Batman-korszakok között, sőt egyre több az újrakiadás is, aminek az első magyar változatokról lemaradt, fiatalabb rajongók örülhetnek.
A legaktuálisabb és jelentősnek mondható történet, ami magyarul is megjelent, a Baglyok Bírósága, ami már csak azért is fontos, mert a 80. évfordulós Detective Comicsban is ez a legfrissebb, a nagy Batman-kánonba máris beépült sztori. Amikor 2011-ben egyszerre újraindították a DC futó sorozatait, és részben átírták a karakterek múltját (ezt inkább ne is feszegessük), Scott Snyder író a Baglyok Bíróságával vette át a Batman-sorozatot, remekül demonstrálva, milyen lehetőségei vannak egy tehetséges és ambiciózus írónak, ha szeretne a maga képére formálni egy ennyire régi, kőbe vésett jellemzőkkel bíró szuperhősfigurát. Snyder új ellenséget talált ki Batmannek, méghozzá egy egész szervezetet, akik afféle rejtőzködő szabadkőművesekként, árnyékkormányként irányítják Gotham városát annak alapítása óta.
Adódik a kérdés, hogy Batman, a "világ legnagyszerűbb nyomozója" mégis miért nem tudott eddig a titkos találkozóikon bagolymaszkban mutatkozó oligarchákról,
de az akciódús cselekmény ügyesen elmaszatolja ezt a kellemetlen témát. Itt is az történik Batmannel, ami a kétezres évek közepén futó és a szuperhős "halálával" végződő Batman R.I.P. sztoriban már lejátszódott: a rejtélyes és nagyhatalmú gazfickók kis híján - vagy talán teljesen? - az őrületbe kergetik a főhőst. A Baglyok Bírósága - és voltaképpen Snyder teljes Batman-ciklusa - meglehetősen törékeny pszichéjű embernek mutatta Bruce Wayne-t, ez a Batman-olvasat pedig annyira népszerűnek bizonyult, hogy az évfordulós különszám szerzőit is megihlette.
Áramot vezet a Pingvinemberbe
A Detective Comics 1000-ben ugyanis több történet is agresszív baromnak, esetleg depressziós romhalmaznak mutatja a szuperhőst. A különszámban nem egyetlen, összefüggő sztori kapott helyet, hanem 11 novella, amelyeket vegyesen írtak-rajzoltak a DC aktuális sztárszerzői és más veterán, de még hadra fogható Batman-alkotók. A legkeserűbb történet az, amelyben Batman újra ellátogat az utcába, ahol gyerekkorában lelőtték a szüleit, és amikor őt és öreg barátnéját megtámadja egy csapat suhanc, majdnem agyonveri őket.
A Return to Crime Alley-ben Batman simán csak begőzölt elmebetegnek tűnik. Ennél bizarrabb az az epizód, amelyet a Batman jelenlegi írója, Tom King jegyez, és összegyűlik benne a Batmanhez közel álló szövetségesek egész csapata, vagyis az első, második és harmadik Robin, Batwoman és Batgirl (az utóbbi rá is kérdez, hogy a másiknak miért jár a felnőtt szuperhősnév), Alfred komornyik és még néhányan. Mind azt találgatják, miért hívhatta össze őket Batman, és biztosak benne, hogy komoly válsággal néznek szembe. Ehhez képest kiderül, hogy a szuperhős szeretne csinálni velük egy közös képet, amit aztán odatehet a szülei sírjára. Aranyos ötlet, és illik az évfordulós különszámba, de mégis nagyon nyugtalanítónak találtam: barátai és szerettei mind iszonyatosan félnek Batmantől, aki ezúttal nem dühöngő őrültként, hanem gyermeteg örök-árvaként viselkedik. Mit mondjunk, ezúttal sem a stabil, felnőtt személyiség kerül előtérbe.
Nagyon szórakoztató Brian Michael Bendis és Alex Maleev jövőben játszódó novellája is, amelyben a Pingvinember megöregedve ellátogat az idős Bruce Wayne-hez, hogy közölje vele, rájött a titkára. A visszavonult, kerekesszékbe kényszerült Batman pedig arra használja ki a szembesítést, hogy áramot vezessen a szerencsétlen, kiérdemesült gengszterbe. Ki csinál ilyet?
A különszám szerzői többnyire nem az éppen futó Batman-sztorikat folytatják, hanem meghatározatlan térben és időben játszódó, éppen ezért örökké aktuálisnak gondolt történeteket dolgoznak ki néhány oldalon. Szinte mindegyik novella érdekes valamilyen szempontból, és kevés köztük a teljesen jelentéktelen darab (mint például a legendás Neal Adams által rendkívül gyatrán megrajzolt, Batman ázsiai kapcsolatait boncolgató Heretic). Viszont éppen amiatt, hogy az alkotókat nem köti az aktuális kalandokhoz és status quóhoz való igazodás kényszere, különösen izgalmassá válik, hogy az ezerféleképpen látható és értelmezhető Batman-képnek melyik aspektusát emelik ki.
A Detective Comics 1000. ebből a szempontból nagyon tanulságos olvasmány, mert
még azokban a történetekben is, amelyekben Batman semmilyen kifejezetten ellenszenves vagy ijesztő dolgot nem művel, ott lappang a karakterben valamiféle csendes melankólia vagy lassan mérgező depresszió.
A Denevérember a végére jár egy évek óta húzódó nyomozásnak, de akikre rátalál, egyből egy nyeretlen kétéves szerepébe fokozzák le őt. Egy másik novellában a Joker fia (!) elköveti "az utolsó bűntényt Gothamben", és körmönfont módon megöl egy csomó embert. Batman megoldja az ügyet, majd magába roskadva, egyedül ül a sötétben a barlangjában.
Keserű születésnap
Szinte közhelynek számít, hogy az évtizedek óta népszerű, képregényfüzetek ezreiben színre lépő szuperhősöknek nincs egységes történetük, a kalandjaik nem mesélhetőek el egyetlen, lineáris elbeszélésként. Csak alapmotívumok, visszatérő mémek, hivatkozási ponttá vált események vannak, amelyeknek a nagy része a szuperhős első felbukkanása idején rögzült (mint például Batman külső ismertetőjegyei, a karakter háttere, a szülők halála). Az újabb történetek közül pedig csak a legkiválóbbak és a legsikeresebbek módosíthatják a szuperhős "génkészletét". Ilyen nagy erejű történetből évtizedenként csak néhány születik: a nyolcvanas évekből a Joker eredettörténetét elmesélő A gyilkos tréfa emléke maradt a legelevenebb, újabban pedig a már említett Baglyok Bírósága inspirálja igazán a Batman-szerzőket.
A 80. évfordulós különszám novellái alapján is A gyilkos tréfához vagy a Baglyok Bíróságához hasonló, sötétebb, horrorisztikusabb történetek izgatják az alkotókat. Viszonylag nyíltan megfogalmazzák, hogy
Batman nem irigylésre méltó szuperhős, hanem súlyosan traumatizált, sérelemdédelgető, sajnálatra méltó figura, aki még a szeretteiben is félelmet kelt, nemhogy a bűnözőkben.
A szerzők szándéka talán nem ez volt, de a Detective Comics 1000. számát olvasva úgy érezhetjük: keserű és nehéz ez a születésnap.
