A bolgárok által kivetett tranzitdíjat az oroszoknak ki kell fizetniük, különben leáll a szállítás - mondja az energetikai szakértő. Az új helyzetben a magyar kormánynak is másképp kell számolnia, például versenyképes lett a görögök felől érkező folyékony gáz.
Amivel eddig csak fenyegetőzött a bolgár fél, az egy napja valóság. Húsz levás tranzitdíjat vet ki az orosz eredetű gáztranzitra megawattóránként. Ezt mindenkinek meg kell fizetnie, aki nem tudja igazolni, hogy a Bulgárián keresztül áthaladó általa vásárolt gáz nem orosz eredetű. Mivel a magyar gázimport túlnyomó részét kitevő orosz gáztranzit már csak ezen az úton lehetséges, a helyzet komoly problémákat okozhat a hazai gázellátásban.
Mi a bolgár döntés valódi oka, kinek kell viselni a megnövekedett terheket, vezethet-e mindez oda, hogy Magyarország leválik az orosz eredetű gázról? Erről kérdeztük Balogh József energetikai szakértőt.
– A MOL-vezér, Hernádi Zsolt azt mondta, hogy a bolgárok lépése 30 százalékkal dobja meg a gázárat. Ez mit jelenthet pontosan?
– Ez a klasszikus esete annak, amikor olyan szól bele, akinek semmi köze hozzá, ugyanis a Molnak nincs is szerződése ebbe az irányba, a szerződés az MVM-nél van, de ez valahogy senkinek nem tűnt fel. A 30 százalékot úgy számolták ki, hogy mikor ezt bejelentették a bolgárok, akkor a gáz ára megawattóránként körülbelül 30 euró volt. Ez a 20 Leva körülbelül 10 Euro, tehát ez valóban 30%-os emelkedés lett volna. Ma már nem így van, mert a gáz ára felment 40-50 euróra a gázai események miatt, de ez még így is egy nagyon komoly, durva lépés.
– Ezt elvileg a Gazpromnak számlázzák ki. Nem láthatunk bele a szerződésekbe, de ezt átháríthatja a Gazprom? Joga van hozzá? Vagy ezt neki kell lenyelni?
– Az orosz-magyar szerződés titkosítva van, azt hiszem 30 évre, ennyit az átláthatóságról Magyarországon. Én úgy tudom, hogy az átadási pont az a szerb-magyar határ, és a nemzetközi energiakereskedelmi sztenderd az, hogy az átadási pontig a szállítónak kell viselnie minden költséget, és utána veszi át a vevő, azaz az MVM.
Mondhatják azt, hogy kérem szépen, mi itt várunk a határon titeket az előre megegyezett árban, hogy előtte mi történik, ahhoz semmi közünk.
– Akkor ez most egyelőre vihar egy pohár vízben, vagy az is megtörténhet, hogy a Gazprom erre hivatkozva árat emel?
– Ennél még sokkal rosszabb is történhet. A bolgárok elkezdték kiszámlázni ezt a húsz levát. Ezzel az a baj, hogy aki ezt nem fizeti be, annak első lépésben lehívják a bankgaranciáját, második lépésben pedig azt mondják neki, hogy ne haragudj, a te menetrendedet többet már nem fogadom el.
A nemzetközi rendszerben úgynevezett menetrendezés van, ez azt jelenti, hogy mint eladó, beadod öt egységre plusz, én, mint vevő beadom öt egységre mínusz, akkor a menetrend összértéke nulla, és a rendszerirányító átengedi, mert azt mondja, hogy ez egy kiegyenlített menetrend. De a rendszer most azt fogja mondani, hogy amit az orosz beadott, azt automatikusan csökkenti nullára, míg ki nem fizeti a tartozását. Ez egy kőkemény helyzet lesz, ráadásul napokon belül, mert a számlákat a hétvégén a bolgárok kiküldték.
– Vagyis napokon belül megszűnhet orosz oldalról a gázszállítás Magyarország felé?
– A legrosszabb esetben igen. Ugyanis ennek a fizetési határideje általában öt nap szokott lenni. Aki nem fizet, annak először lehívják a bankgaranciáját, másodszor, ha a bankgarancia sem elég, akkor a rendszerirányító azt fogja mondani, hogy kérem szépen, ennek és ennek a cégnek a nominálását, a menetrendezését én többet már nem fogadom be. És ez nemzetközi sztenderd, nem a bolgárok találták ki ezt a rendszert.
– Az is lehet, hogy a nagyhatalmak helyett a bolgárok fogják elérni azt, hogy leváljunk az orosz gázról?
– A háttérben sokkal komplikáltabb dolgok vannak.
Ráadásul a románok a bolgárok most már nagyon-nagyon megunták azt, hogy mindenki úgy tekint rájuk, mint egy kis hülye kistestvérre. Most el szeretnék érni, hogy vegyék észre, ők is fontos politikai tényezők tudnak lenni. Ráadásul volt két-három választás Bulgáriában, és azt állítják, hogy egyértelműen bizonyítható, hogy az oroszok belenyúltak, manipulálták. Ha ez nem elég, ott van egy orosz finomító, amit szeretnének visszavenni az oroszoktól.
– Azaz arról van szó, hogy a bolgároknak egyszerre lett elegük az oroszokból és az Európai Unióból, és mind a kettőn fogást találtak? Tehát az, hogy ez Magyarországra hogyan hat, csak másodlagos?
– Amit érdemes elmondani, azok a nagy összefüggések. Eddig mindenki arra készült, hogy egy vezetéknek fizikai kockázatai vannak. Felrobbantják például, mint az Északi-Áramlatot.
Megváltozik a tarifa, bejön valami büntetőadó például. Ebből az a tanulság Magyarország részére, hogy hiába szorongatják egymás kezét a magyarok meg az oroszok, hiába mondják, hogy igen-igen leszállítjuk a gázt, sőt, még a szerződött mennyiségen felül is szállítunk, az csak szándék. Az nem igazi gázdiverzifikáció, ami ugyanazon az egy vezetéken érkezik, mert azzal a vezetékkel kapcsolatban vannak szabályozási és fizikai kockázatok, ami teljesen normális. Ez a bolgár eset most azt mutatja meg, hogy a szabályozási kockázat néha olyan szintre eljuthat, ami egyszerűen az egész üzlet jövőjét megkérdőjelezi.
– Képzeljük el azt, hogy az oroszok lenyelik ezt a békát, befizetik a húsz levákat, és jön tovább a gáz. Akkor előbb-utóbb ezt valahogy áthárítják ránk, mert nem szeretnének rosszul járni?
– Így van.
– Akkor viszont Magyarországnak meddig lesz érdeke orosz gázt vásárolni?
– Erről is van egy elmélet. Eszerint
Görögországban van egy terminál. Tehát azért pont így kellett megcsinálni, mert ezzel a görög folyékony gáz versenyképes lett az orosz vezetékes gázzal szemben.
– Ez rákényszerítheti a magyar kormányt, hogy diverzifikálja a gázimportot?
– Igen. Ott van a szlovák vezeték, ott van az osztrák vezeték, ott van a horvát vezeték a folyékony gázzal, satöbbi, satöbbi. Az a lényeg, hogy ebből az egész tanmeséből két nagy tanulság van. Nem igazi, csak ál-diverzifikáció az, amikor ugyanazon a vezetéken jön gáz több forrásból vagy különböző forrásokból, mert ezt egyetlen döntéssel ellehetetlenítenik. A másik tanulság pedig, hogy a fizikai kockázaton kívül van egy még nagyobb, amire eddig nem figyeltünk eléggé, azt pedig úgy hívják, hogy szabályozási kockázat. Például, hogy valaki új adót vezet be, vagy megváltoztatja a szállítási terveket. Ez itt most megtörtént, le kell vonni a tanulságot.
